Amikor a gömbölyű Accent és Elantra/Lantra megjelent a 90-es években, akkor szaladt ki először az a számon egy Hyundai-jal kapcsolatban, hogy: hoppá. Igaz, akkoriban még gyártottak reménytelen modelleket is, sőt, a Matrix jogán ez az vonulat nem is olyan rég zárult le. De lezárult.
Ma már nem az a kérdés, hogy a Hyundai-ok jók-e. Valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy Szlovákiából tudtunk tesztautót kapni, amiért köszönet illeti meg a dunaszerdahelyi Autotechnika s.r.o.-t, mert ez egy érdekes modell. Ráadásul a Hyundai-kereskedésükből egy viszonylag élet közeli verziót kaptunk, a gyengébb 1,6-os motorral (120 LE) és Comfort felszereltséggel. Legalább nem kellett gondolatban levonnunk a tesztautó-mázat, a bőrülést és a negyedmilliós navit tolatókamerával, meg a villanykéziféket.
Nem titok, ez a modell ugyanúgy szoros rokona az aktuális Kia Cee'd-nek, ahogy az előző is az volt, bár valahogy nekem a régi Kia jobban tetszett, mint a régi i30. (A felállás is változatlan, a a Kia Szlovákiában, a Hyundai Csehországban készül.) Most viszont nem tennék különbséget, mind a kettő jó forma és mind a kettő belseje is szép. Némi könnyítés, ha valaki azt szereti, hogy hátul az oldalüveg felfelé kanyarodik, az egyértelműen a Kiát válassza, a lefelé konyuló üvegvonulat kedvelői pedig a Hyundai-t. Ezzel a Hyundai-Kia konszern le is fedte az emberiséget.
Valójában azt vártam, hogy az i30 jó lesz, csak nem tudtam, pontosan hogy. Végre volt idejük arra, hogy részletek is legyenek az autóban. Az előző i30 a maga kellemes elnagyoltságával jó volt annyiért, amennyiért adták, de itt is bekövetkezett az, ami egy kategóriával feljebb: nagyjából annyiba kerül, mint a többiek. És ilyenkor nagyjából olyan jónak is kell lenni.
Úgy tűnik, hogy a cseh és a szlovák gyáraikban nem sokat agyaltak az alaptechnikán, a tengelytávok maradtak változatlanul és a műszaki elvek is. Manapság nem gyakori, hogy ebben a kategóriában többlengőkaros hátsó futóműre is fussa, a Golf és Focus platformtársain kívül nemigen akad ilyesmi. Persze ezt is el lehetne rontani valami töketlen futóműhangolással, de nem ez történt.
Az i30 bódéja látszólag nem nagy, pedig az. Nem tudom miért, de nem is tűnt fel, hogy mekkora a itt tér. Aztán beültem, és jött a döbbenet: magam mögött még egy tenyérnyi hely maradt a térdemnek, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár egy 180-185 centis ember is ellenne hátul. Sőt, meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy maga az ülés is kényelmesebb, mert nem annyira puha szivacsból van, mint az i40-é, és kellemesebb szögben is áll. Az i30 csomagtartója is a kategória nagyobbjai közé tartozik (378 l), annyi belefér, hogy alatta a mankókerék legyen, bár Magyarországon az olcsóbb verziókat defektmentesítő trutyival látják el. A mi útviszonyaink között ez nem ügyfélbarát dolog.
A szlovák Comfort tesztautót átvizslatva azt nézem, hogy jó-jó, de hol csaltak? Vajon mitől lehet ekkora egy autó, aminek ráadásul helyigényesebb a hátsó futóműve, amúgy pedig kívülről akkora, mint bármelyik másik társa? Tudja a fene. Ugyanarra tippelek, mint az i40 esetében: nagyon rövid az orra. A belsejét egyébként jó anyagokból készítették, szép gombokkal, kellemesen formázott és jó méretű ülésekkel. Az egyetlen dolog, ahol kilóg a lóláb: a hátsó övcsatok mélyedése egy lyuk, ahol lelátni a ronda alap textilborításig. De ennyi.
El kell ismernem, az egész i30-ban a belseje tetszik a leginkább. A szerelvényfal lényegében ugyanolyan, mint az i40-esé, nagyon jók az arányai, és a kivitelezés is hasonlóan nívós. Igaz, a középkonzolon nincs nagyképernyős mozi, de a ma kapható legnormálisabban kinéző manuális klímát építették oda. Elsőre fel sem tűnt, hogy nem automata (az itthoni Comfort felszereltséghez automata klíma széria, lásd a cikk végén a keretes írást.)
Viszont a Hyundaira jellemző kék műszerfal nappal nem tolakodó, igaz, nincsenek is akkora nagy világító felületek, amelyek zavarhatnák az embert éjjel, egyedül a rádió kijelzője ilyen. Ha kell, a világítás intenzitása erősen visszavehető, de a rádió fénye le is kapcsolható. Bár magunk közt szólva ez nem más, mint annak a beismerése, hogy ez a kék fény nem feltétlenül jó ötlet. De legalább megpróbálták úgy megcsinálni, hogy akit ilyen cégautóba kényszerítenek, az se köpködje túlzottan.
Hogy mit tud? Semmi különöset, ahogy az össze konkurens sem. A lényeg az, hogyan. Lapozzon.
