Bang And Olufsen az S6-S7 csúcshifije. A brummogáscsökkentést valamennyi felszereltség audio berendezése tudja, tehát a pótkerék helyén mindegyikben ott van ez az érdekes, Norvégia alakú mélynyomó. Viszont a B&O megéri az a nem tudom mennyit, amekkora a felárat (biztos van vagy egymillió). A magassugárzók kis ufókként emelkednek ki a műszerfalból, amikor bekapcsoljuk a rádiót, és a rendszer úgy szól, hogy kössön bele, akinek hat anyja van. Tudjuk, hogy a gyári hifik szarok, egyébként gyakran azok is – feltéve, hogy a költségcsökkentő filozófia jegyében készültek. Általában érdemesebb valami szakműhelyben csináltatni hifit ugyanannyiért. Ha viszont ad rá a gyár, akkor semmilyen műhely nem tudja reprodukálni azt, amikor mérnökök eleve az adott típusba terveznek és építenek hifit, különösebb árbeli megkötések nélkül.
A végeredmény az lesz, hogy ülünk az S7-esben a német autópályán, csendesen csordogálunk 250-nel a belső sávban. A csendes csordogálás azt jelenti, hogy motorhang csak padlógázra jön, attól pedig 250-nél még igen messze vagyunk – 5000-et se forog a főtengely. Szélzaj a zérushoz közel. Igaz, egyetlen helyszíni audis sem árulja el, alapfelszereltség-e az S6-S7-párosban a dupla oldalablak. Van tehát egy kis kerékhang, de abból sem sok. És akkor bekapcsoljuk a muzsikát.
Az Audiban van némi iPhone-fasizmus, tehát beépített kábellel csak azt csatlakoztathatjuk a rendszerre, mini USB-lehetőség nincs. Bluetooth-szal viszont könnyedén párosodik minden Androiddal. És akkor megszólal a zene, MP3 formátumban, váratlanul tisztán, normális hangképpel. Mekkorát szólhat ez egy rendes CD-vel?! Csutka hangerőn sem torzít, még beszélgetni is lehet mellette, igaz, elég hangosan. Ne nem bubog, nem fáj, tökéletes, már amennyire egy ennyire tömörített formátumból kinyert zene tökéletes lehet.
A gyorsulás élménye tehát elsősorban a beszaratást szolgálja, de az S7 a hánytatással sem áll hadilábon. Nézzünk már egy féket! - mondta Attila egy kis forgalmú országúti szakaszon. Oké, kapaszkodás, satu 90-ről, és fél perc bazmegelés, hogy ez hihetetlen, de jó, hogy nem esett ki a szemünk. Na, akkor 120-ról. 140-ről. 160-ról. 180-ról. Megint 160. Csak el kell fáradnia, akkor most már járjunk a végére! Még egy satu. Padlógáz, 100-ról satu vagy négyszer-ötször, ekkor kezdtünk rosszul lenni. A következő faluban már lehúztuk az ablakot, mert mindketten émelyegtünk, de kintről olyan gyomorforgató fékszagot hozott be a huzat, hogy el kellett ismernünk: az Audi győzött. Becsicskultunk. Kinéztünk magunknak egy sima aszfaltos gazdasági bekötőutat, oda még egyszer befordultunk nagy fékkel, aztán oda-vissza fékezgettünk egy kicsit, de inkább tartottunk egy hosszú pihenőt mély lélegzetekkel.
A fékhatás orbitális, amihez kellenek a nagyon jó gumik, és talán az autó jó súlyelosztása is, hiszen minden S7 Quattro, van tehát kardán, diffi és féltengely hátul is. (Állandó Quattro-összkerékhajtás – alapban 60% hátul, kipörgés esetén akár 70% elöl.) De hogy a féket ennyi taposással ne bírjuk elfárasztani, az bravúros. Ráadásul ebben a tesztautóban nem is kerámia volt a tárcsa és a betét. Hát akkor nézzük tovább az S7-est. Hogy jó vele gyorsan kanyarodni, azt csak feltételezem, mert én közúton nem fogok gyorsakat kanyarodni. A rugózás több mint elfogadható – nem állítgattuk a típusra fejlesztett légrugós rendszert, végig automata állásban volt, de becsülettel rugózott.
Az S6-S7 elektronikus extráit a koccanás-figyelmeztetőtől a sávelhagyás-figyelmeztetőn és követős tempomaton át a szörrandnéző kamerákig nem sorolnám fel részletesen, hiszen egy ilyen műszaki remekműben ezek a legérdektelenebb részletek.
A beltérben alumínium dekorcsíkokkal fejezik ki a sportos eleganciát – a rétegelt lemezeket teljes egészében pácolt tölgy- és alumínium lemezek szendvicseiből állítják elő, majd keresztben felszeletelik, így kapják a műszerfalra kerülő furnért. Volt már hasonló a tavalyi A5-ben, de nem alu vonalakkal, és az új A8-ban is, csak ott világos nyírfa-alumínium furnér a burkolat. Ebben csak azt nem értem, miért oak-nak hívkák a fát, ami lehet, hogy tényleg tölgyfából fan, de a színe az tikfa. A sok alumínium mellett a pedálok és a lábtartó maradt rozsdamentes acél.
Konklúzió: legyen átkozott az Audi, ezek még mindig a világ legjobb beltérépítői! Az egyetlen bénaság a Head Up Display, annál is a műanyag burkolat illesztése. De ezzel tényleg vége a gyenge pontoknak, illetve hát ez volt az egyetlen gyenge pont. Valamennyire újak az üléskárpitok, A beltérben lesz fehér, pufajkasteppeléses bőr, amit nyilván nem így hívnak majd, maximum csak az orosz piacon, hanem mondjuk Coco Chanel álmának. A rombuszmintás varrás a sötétszürke szövetüléseken is feltűnik – volt már ilyen Bentleyben és A8-asban is.
A német ára 80 ezer euró lesz, az olyan 25 millió forint. Én nagyon megértem, aki megveszi, bár volt, aki azt nem értette, miért venne bárki is ilyet, amikor ott a Porsche Panamera. Én megértem. Egy S7-esben nem fognak csodálni minket, hogy úristen, nekünk aztán van stílusunk, de nem is keltünk akkora feltűnést. Nekem kombira nincs szükségem, ezért nem hozna lázba az S6, de ez a kényelem, ez az erő, a fékek, a zene, a csend, meg az általános megépítettség-érzet így együtt nagyon komoly vonzerő. Szóval leszámítva, hogy egy teljesen más dimenzióban épp azt tervezem, hol rakassak gázszettet a 15 éves Toyotámba, isten bizony vennék S7-est.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
