A gyerek megőrül érte, a felnőtt meg tőle. Még egy hétszemélyes autó, ami valójában csak négyszemélyes.
Nem vagyok buszlimuzinpárti, nem is szeretem az egyterűeket. Látom, hogy kellenek, mert egyre-másra jelennek meg az új modellek, és valóban van piacuk. Szerintem, ha egy autó nem tud széltében és lábtérben többet nyújtani, mint egy kombi, hiába van a fejünk felett fél méter űr, és hiába ülünk magas székeken, nem lesz semmivel sem praktikusabb. Legfeljebb egy bűvésznek, aki magas cilinderjében akar vezetni.
Ezt éreztem az új Meriva esetében is, de az az autó beletalált a céltábla közepébe, nem akart busznak látszani. A kis egyterűből viszont kihozta a maximumot. Tetszett is, de nem sírtam annyira, mint amikor az új Astrát vissza kellett adnom az importőrnek. Az volt a személyes kedvencem, és ezt remegő kézzel írom le, én, a nagy Volkswagen-rajongó: az Opel odacsapott. Az Insigniával induló új vonulatot lehet ugyan kritizálni, de nehéz rajta fogást találni. Ha pedig az elődmodellekhez hasonlítgatjuk őket, azonnal világossá válik, hogy az Opel felfújta az arcát és igazi tabula rasát csinált.
A formatervek, a modellek formai játékai és a visszaköszönő motívumok rendre betalálnak, a technikával sincs baj. Ezt nem a Kadetthez hasonlítva gondolom így: bármelyik kategóriatársával szemben megállják a helyüket. A 80-as években például egy BMW és egy Opel között égbekiáltó különbség volt, mind műszaki, mind egyéb szempontból, mára ez kevésbé látványos. A felhasznált anyagok, az összeszerelés minősége, a menetkomfort és dinamika közeledni látszik, és néha csak az ízlés dönt, melyik a jobb. Ami pedig leginkább hiányzott a régebbi modellekből – a korszerű technika mellett –, az ötlet.
A Zafira formája csak egy hajszállal marad el a Meriva ötletessége és harmóniája mögött. Elöl a bumeráng formájú, lámpatesteket magukba foglaló fekete betétek teszik hangsúlyossá. A nappali menetfény alakja pedig azonos az oldalról az újkori Opel-stílust mintázó fényes díszléc ívével. Az ajtókon lévő törésvonal a nagy felületet teszi szebbé, kis krómbetét a kilincseken, és már kész is. Akárhonnan nézzük, úgy érezzük, a tervezők jó ízléssel dolgoztak meg a pénzükért. A részletek is jól kidolgozottak, minden mindennel összecseng és harmonizál. Nincs dizájnkatyvasz, nincs túljátszott forma, elolvadt, megfolyt műanyag, itt minden passzol. Átgondolt formai trükkök mindenhol. Oldalról például úgy néz ki, mintha nem lenne a hátsó ajtó mögött oszlop, pedig van, csak ráhúzták a leghátsó oldalüveget.
Talán a Meriva ötletessége miatt vártam annyira a Zafira Tourert, amely csak azért Tourer, mert a régebbi modellt, természetesen alacsonyabb áron, tovább értékesítik. Tud valami igazán nagyot mutatni a Meriva mellett? Papíron mindenképpen, hiszen ő a nagytestvér. Eleve hétüléses, sokkal hosszabb és nehezebb is. Ebben is ott a FlexRail, a variálható középkonzol, rendelhető hozzá a FlexFix biciklitartó, amely ráadásul négy bringát is befogad.
