Használtteszt: Honda Accord Tourer i-CTDI Sport 2004

Ami az árakat illeti, nem mondanám, hogy kifejezetten olcsó az Accord, mondjuk vele egyidős C Vectrákat százezrekkel kevesebbért kínálnak, igaz, lényegesen több is van belőlük. Igaz, az Accord magasabb áraival is mindössze abban az ártartományban mozgunk, ahol maximum egy sehogy sem felszerelt új kiskocsit vesz az ember: a legolcsóbb és leggyanúsabb autók kevéssel másfélmilliótól elérhetők benzinmotorral (főleg 1,8-assal), míg a dízelből kétmillió táján tűnnek fel az első sokat futott példányok.

Az ne zavarjon meg senkit, hogy hány kilométerrel árulják őket.

A Népítéletben található pár problémás autó kapcsán vásárláskor nem árt odafigyelni pár apróságra. Ilyen apróság a dízelmotor, hiszen ez modern common rail befecskendezésű, ergo (márka)szervizben történt átvizsgálás nélkül nagy merészség leperkálni érte 2-2,5 millát. A tapasztalatok alapján akad egy-két turbóhibás példány a piacon, ezt kellő gondatlansággal könnyen előidézheti a tulaj, például nem időben cserél olajat, vagy nem megfelelő minőségűt használ.

Néha akad probléma a klímával is. Az Accord esetében a hazai utak kicsit jobban eszik a szokásosnál a futómű szilentjeit, de ezek javítása nem egy olyan összeg, ami ne lenne vállalható. Egy xenonlámpa már drágább – ezekre is tessék odafigyelni, meg arra, hogy lehetőleg ne gyakran tessék összetörni amúgy sem. Japán autó, méghozzá Japánban is készült, tehát annyira nagyon olcsó semmi sem lesz hozzá, még a bontóban sem.

Ahogy azzal a gondolattal is meg kell barátkozni, hogy ha eljő a kuplungcsere ideje, hogy a kettős tömegű lendkerék bizony alaphangon negyedmillió, plusz munkadíj – ahogy egyébként az összes hasonló dízelnél. Illetve vételkor nem árt rákérdezni, hogy áll a kuplung, netán átkendácsolták fixre a lendkereket.

A dízel a rá jellemző drágaságot fogyasztásával is meghálálja, bár az Accord is igazolni látszik azt az állítást, hogy minél kulturálatlanabb egy dízel, annál takarékosabb. Azaz a maga mezőnyében a 2,2-es motor nem veti meg a gázolajat, de mondjuk nem hatfelet fogyaszt pályán, hanem inkább hetet. Ez nem tragédia, pláne egy benzineshez viszonyítva.

Nepperünk példánya egyébként nagyon rendben volt. Ugyan érezni lehetett rajta, hogy sokat futott, főleg azon, ahogy néha egyet döccent a futómű: alapvetően feszes és kis sportos érzést is ad, de a csillapítás már nem olyan, mint az újé. A zötyögést egyébként nem indokolja a kerékméret, 205/55 R 16-osokon fut a Sport felszereltségűnek hívott kivitel, de legalább nem lesz méregdrága hozzá a gumi. Kicsit furcsa a kormányzása, valószínűleg ilyen a konstrukció: sportosan direktnek azért nem nevezném, viszont nagy tempónál stabilan fut. És hát visszatérnék a csendhez, meg ahhoz, ahogy a motor a fordulatot veszi, ez közelebb áll bárminél egy benzineshez.

Igaz, nincs is az a nagy ereszdelahajamat, hanem szép egyenletesen jön meg az ereje 1500-tól fölfelé, a váltó pöpec, a fék megnyugtatóan fog. Kanyarban kiegyensúlyozott a kombi, a szedán kicsit jobban tolja az orrát a dízelmotorral, de a nehezebb far rendberakja a közel 1600 kilós Accord tömegeloszlását. Néha a futómű koppan, mint később kiderült, az egyik stabilizátor szilentje kezd lógni, de ez még nem a világ.

Ezzel együtt a Honda nem lesz egy japán Alfa Romeo, csupán egy alaposan kidekázott használati tárgy, e annak nagyon jó. Hisz ember méretű emberek, sőt, még gyerekek is elférnek benne, kiskádastul, etetőszékestől, babakocsistól. Azaz egy családi autó, amit érdemes beemelni a becélzott típusok közé, pláne, ha elárulom, hányas átlagot adtak a népítélkezők a típusnak: 8,21 a tízből. Ez azért nem rossz.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!