Vezetgettem a tesztautót egy hétig, de már az első percektől a rejtély megoldásán dolgoztam, mert a 208-as elsősorban feladvány, és csak másodsorban autó. A nagy kérdés pedig a következő: mi volt ezzel a tervük? És legfőképpen mi lehetett mögötte a motiváció? Hát akkor nézzük, Watson doktor, mit tudunk az áldozatról, és mik a feltételezéseink a tettesről.
Íme, itt van tehát az autó: Peugeot 208 1,6 HDI. Jól ismerjük az előzményeit – a 205-ösre (1983-1998) csak vágytam, a 206-ost már újságíróként vezettem mindenféle változatban, a 207-esnek magam tudósítottam az európai bemutatójáról. A 205-ösben az volt a lényeg, hogy stílusos, elegáns, szexi és szép francia kisautó, ami belül meglepően tágas, és még a nem GTI változatot is jó vezetni. A 206-os az előd erényeiből a szépséget tartotta meg – egyszerűen nem tudott megöregedni a formája, soha nem ment ki a divatból, bár műszakilag ízig-vérig fos volt. Sajnálom, ez van. A belsejéről meg aztán ne is beszéljünk. A 206-os történetének érdekes fejezete volt a 206 RC, amibe beleraktak egy nagyon erős, és önmagában jó 180 lovas motort, attól pedig csak még látványosabb lett, mennyire rossz a 206-os futóműve, váltója, féke, mindene. Az tényleg mesterien mutatta be, mekkora hülyeség erős motort rakni egy érdektelen konstrukcióba.
A 207-est külsőre ma is nehezen különböztetem meg a Peugeot 307-estől, ami nagy siker volt, ezért valószínűleg rá akartak gyúrni egy kicsit az egységes márkaarculatra. A 207-est vezetni is olyan volt, mint az eggyel nagyobb Peugeot-t: finom, puha, kényelmes, a kategória leghedonistább szerkezetű plüssüléseivel. Ezek most eltűntek a 208-asból: a tesztautóban legalábbis amúgy nagyon jó, sportosan kényelmes ülések voltak, de nincsen bennük semmi a klasszikus, fejedelmi Peugeot-plüssből. Kíváncsi volnék, az alap 208-asban a fapad a hagyományos fotelt jelenti-e, mert a tesztautó Allure felszereltségéhez (4,04 milliós alapár) tartoznak a sportülések.
Itt van tehát a jó kis 208-as, egy olyan motorral, ami elvileg illik hozzá, és valószínűleg sokan is veszik majd vele. A 208-as műszaki adatai több mint ígéretesek. A Peugeot rálépett arra az útra, amin a Mazda már vagy két éve oly peckesen jár: elkezdtek tömeget csökkenteni. Tömeget és méretet; a 208-as 7 centivel rövidebb, igaz, egy centivel szélesebb, mint az elődmodell. Két milliméterrel csökkent a tengelytávja, ami nyilván nem tétel, de az utóbbi évtized trendje az volt, hogy minden nagyobb, mint az elődje. A 208-as tehát nem nagyobb, de egy kicsit kisebb, és az azonos felszereltségű 207-esnél nagyjából száz kilóval könnyebb, ami komoly műszaki fejlesztést tételez fel.
Minden lefaragott kiló ezer tonnákat javíthat a nagyvállalati összkibocsátáson, hasonló mértékben fényesítve a cég pénzügyi mérlegét. Felhasználói oldalon pedig egy lényegesen jobb vezetési élményt nyújtó autó jelentkezik. Most már csak az a kérdés, mi az ördögöt akart a Peugeot ezzel a konkrét autóval. Az én elméletem szerint ugyanis megirigyelték a konszerntárs sikereit: a Citroen DS3 a francia autógyártás újkori történetében váratlan szakmai és piaci sikert aratott. Még a kritikus brit sajtó is a mennybe menesztette. Hát akkor most megmutatják Sochaux-ban, hogy ők is tudnak ilyet csinálni, ha akarnak.
Csak szerintem nem tudnak. Hiába kicsi és közvetlen a kormány és egészen könnyű az autó, csak addig kanyarodik jól, amíg sima az aszfalt. Márpedig sima aszfalton bármelyik merevtengelyes ősautó jól kanyarodik. Útegyenetlenségeken pedig csúnyán elpattognak, és sajnos a 208-as is ezt teszi. A kis kormány, a közvetlen áttétel és a csökkentett tömeg révén tényleg öröm a 208-assal autózni, tolni a szemét kifelé a híd felhajtóján, aztán megijedni, amikor a dilatációs hézagokon fél métereket ugrik odébb az eleje meg a hátulja. Egy dobogókői szerpentin végképp illúzióromboló – hullámos aszfalttal, kátyúk között a 208-assal kanyarogni valóságos orosz rulett.
A váltónak ugyanakkor meglepően jó kapcsolási érzetet csináltak. Olyan, mint az ellensúly segítségével minőségérzetet sugalló Mondeóké, de sebaj, csináljanak csak ilyen érzetet, ha egyébként a szerkezet is jó. A fogyasztását kicsit inkább sokalltam; az országúti 5,5-nél kevesebbet vártam volna, viszont a 115 lovas 1,6 e-HDI nagyon szépen, minden punnyadás nélkül forog el 5000-ig. Nem lenne ezzel az autóval baj, ha vagy egy kicsit könnyebbre veszik, és intelligensebb futóművet faragnak alá, vagy meghagyják annak, amiben jó volt: kényelmes kisautónak.
Papp Tibi elmélete kicsit más. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy a 208-as ugyanaz, mint a 207-es, és erre a tengelytávon kívül több látható jel is utal. Övvonal, A oszlop, a puffasztott segg az egész felépítés – nem is titkolják, hogy ez ugyanaz a platform, kicsit módosítva. Ami nem is lenne baj, ha nem tükröződne a műszerfal. Stump „Telós” Bandinak a 208-as majdnem maradéktalanul tetszett. Szerinte a kisautó-kategóriában nagyon nincs ellenfele, mert a rövidsége dacára jól rugózik, a minőségérzete is pompás, jó a kis kormány – maximum a VW Polo lehetne az ellenfele, de az meg unalmas. Igaz, Bandi csak az Auchanig ment vele, meg vissza.
