Külsőben próbáltak elszakadni a 207-estől, de nem nagyon sikerült. És amiben mégis, abban pont nem kellett volna elrugaszkodni. A 208-as nem lett kifejezetten ronda, de nehéz úgy fotózni, hogy szép legyen. A 207-es lemezeit dinamikus domborítással próbálták feldobni, de ennyi kanyargó vonal, kesze-kusza él és domborítás együtt olyan hatást kelt, mintha végigkaszabolta volna a 47 ronin, a maradékot pedig olyan gyerekek kapták volna, akiket felmentettek az ikebana óra látogatása alól. Dupla vályú a géptetőn, krómcsíkkal keretezett, fekete műanyag lemezekkel tagolt hűtőrács, a tetején külön krómcsíkra írt Peugeot felirattal, alul a két, alapban is furcsa kinövéseket hordozó ködlámpa között a hosszú, leejtett íjra hasonlító dísz-levegőbelépő...
És akkor még nem beszéltünk a fényszórókról, melyek mintha valami különösen véres háborút lezáró békeszerződés előtti hosszas területi alkudozás során nyerték volna el mai alakjukat. A hátsó lámpa is érdekes, de minek, és főleg mekkora lesz a kár, ha valaki egyszer egy kicsit beletolat egy oszlopba? Az egész olyan, mint amikor egy igényes diák másol szakdolgozatot: ügyel rá, hogy megváltoztassa a szerkezetet, szavakat cserélget, hogy megtévessze a google-t. Hát nagyjából így jöhet létre ez, a Peugeot 207 koreai faceliftje tíz évvel ezelőttről.
Most pedig viszgáljuk meg alaposabban a belsejét. Először is van az autóban egy kis szag. 30% istálló, 40% tornazsák, enyhe savgerinc, tanninos lecsengés. Oké, hogy a műszerfal egy részét dupla varrással ékesítették, mögötte viszont úgynevezett Daewoo Kalos-műanyagból van egy elég szignifikáns mennyiség. Azt is üdvözölném, hogy mindez szürke, mert kevésbé melegszik, mint a fekete, viszont tényleg elég zavaróan tükröződik a szélvédő belsején. Néha mintha vadászgépben ülnénk, ami odavetít egy jókora mesterséges horizontot. Az ajtó fogantyúi csillognak, mint a Salamon töke, miután Sionnak leányai végigmentek az államalapítói oldalfegyveren. Leszámítva, hogy azon kevésbé látszottak meg az ujjlenyomatok. Erre tényleg nem gondolt senki, amíg tervezték, tesztelték és legyártották ezt a belteret?
Aztán itt ez a kijelző, ami már a 3-as BMW-ben, meg a Grand Coupéban sem tetszett. Egy kijelző vagy legyen belesimítva a műszerfalba, vagy kikapcsoláskor tűnjön el benne. De ez, hogy így fixen kiáll, erről senki se akarja beadni nekem, hogy így jó. A kitüremkedő kijelzőt a már taglalt salamoni műezüst öleli körbe, aztán egy csillogó metálszürkére fújt fényes műanyag, aztán jön a szürke bőr a dupla varrással, viszont a fényes műanyag két sarkára jutott még a Salamon-ezüstből. A műszeregység tetejére pedig egy újabb fajta fekete, selyemfényű műanyag. A műszerek formája egyébként tetszik, bár ezt a szomorú robotarcot öt éve az Audi már elsütötte.
Van még dupla varrás a kormányoszlopon is, aztán elkezdődik a sokféle műanyaggal körbevett levegőbeömlő, aztán a külső tükör melletti kisablak alatt ott egy utólagosan besimítottnak tűnő BMX-rámpa alakú dolog, szürke műanyagból.
A középkonzol jókora, de sikerült úgy konstruálni, hogy ne kelljen zárt lábbal szorongani – én ebben az autóban már kifejezetten kényelmesen ülök.
Már a beltéren is látszik, hogy ebbe mindent beleadtak. A nagyobbik részét persze feleslegesen adták bele, hiszen ha egy autó könnyű, akkor legyen könnyű, ráadásul itt van még ez az üvegtető, ami jelentősen nehezíti, és épp a legrosszabb helyen. Az M6-os BMW látványosan demonstrálta, mennyit ad a vezetési élményhez, ha épp a tetőből vesznek el néhány kilónyi tömeget, hát el tudom képzelni, mennyit ront az üveg. Én persze alapban is utálom az üvegtetőt, de egyre ritkábban prédikálok ellene, mert ahogy tapasztalom, nem csak a nagyvilágban szereti mindenki ezt a csodálatos akvárium-fílinget, elirigyelték a guppiktól, de még a kollégáim között is nagyjából egyedül vagyok.
Nekem tehát a 208-as nem tetszett, de a szerkesztőségi vélemények is annyira szóródtak, hogy nem beszélnék le róla senkit. Az ötajtós alapmodell 3,03 millió forintról indul, amiben van ESP, függönylégzsák, centrálzár, tempomat és első villanyablak, továbbá négy irányban állítható kormányoszlop, és egy literes, 68 lovas háromhengeres, ami az új motorcsalád tagja, kíváncsi is volnék rá, mert el tudom képzelni, hogy jó vele a 208-as. A tesztautó úgy ötmillió körül járhat, ami sok, de nálunk amúgy is várhatóan az alacsonyabban felszerelt dízelek fogynak majd, négymillió körül. Én a kategóriában ötért nyilván Citroen DS3-at vennék, az 1,6-os turbó benzinessel.
