Teszt: BMW 640d Gran Coupé - 2012.

Kábé ugyanilyen abszurd Budapesten a Gran Coupé. A mauritánok már megszokták a Tfeilát, ki sem ül az arcukra az émelyítő jólétben tespedő vendégeknek járó undorteli grimasz, amikor elsétálnak előtte. A Gran Coupét is majd megszokjuk - a matt fényezésével együtt, csak idő kérdése. De egyelőre megfordulnak utána a járókelők, szájukról leolvasható a volof hűbazmeg. Nagyjából ez is a célja. Ezért nyomták laposabbra az 5-ös tetejét úgy, hogy az anyag az oldalán majdnem kibuggyan, így aztán széltében, hosszában is terebélyesedett. Aztán ráakasztották a 6-os orrát, nyújtogattak rajta itt-ott, kapott egy kis csicsát az oldalára, és már kész is a kicsit elrontott, villantós limuzin.

A baj az, hogy nem rontották el eléggé. Nem mondom, finom és elegáns, el tudnám képzelni benne mondjuk a müncheni filharmonikusok karmesterét, akit művészlélekként magával ragad a forma, és nem törődik a korlátozott használhatósággal. Gyönyörködni, azt lehet ebben a testben, nem vitás. De mennyivel nagyobbat lehetne tarolni egy igazán türhő, arcoskodó négyajtós kupéval, ha már megszületett ez a csodás kategória?

Hogy az koppintás volna? Most már nincs mit tenni, ezt a kategóriát vitathatatlanul a Mercedes találta fel, és gyönyörűen ki is aknázta a lehetőséget a CLS-szel, amíg bő hét éven át egyedül szolgálta ki a közönséget, akik imádták az autójukba gravírozott, minden nemzet számára érthető szarok a fejetekre feliratot. Nem véletlen, hogy félszegen merték csak követni a konkurensek. Először az Audi próbálkozott az A7-essel, de hogy elkerüljék a schmittelés látszatát, jóval szelídebbre vették a figurát, és megpróbálták elintézni a témát egy praktikus, ötajtós ferdehátúval. A BMW későn észbe kapva már bátrabban látott neki, ők vállalták az elszúrt, lapított limuzint, de én nem érzem az átütő erőt a koncepcióban.

Hogy Hooydonkék minek szeretnék elsütni ezt az izét, az már a tanulmányautó bemutatóján kiderült. Családi autó individualistáknak, ez volt a maszlag, ha jól emlékszem, de ezt a magyarázatot csak olyan környezetben lehet értelmezni, ahol az 5-ös BMW végtelenül kommersz. A világtérkép néhány gombostűfejnyi pontjától eltekintve, például mifelénk, a CLS vállaltan bunkó stílusa tuti, hogy nagyobbat üt, önmagában is megáll.

Aztán itt a bénázás a névvel. Hihetetlen, hogy nem jutott eszükbe jobb, mint amit hirtelen felindulásból két snapsz után belekarcoltak az agyagmodellbe. Majdnem olyan rossz, mint az Audi bakija a Sportbackkel, amit most már kénytelenek minden ötajtósnál használni, minden logikát mellőzve. Érti valaki, hogy az ötajtós A3 Sportback mitől sportosabb hátú a háromajtósnál? A BMW ráadásul egy szerencsétlen kreációra elsütötte már az 5GT elnevezést, ezért most a Gran Tourismo helyett kiizzadták a Gran Coupét. Látszik, hogy az évtizedek óta jól bevált BMW számsorba nemigen illenek ezek az elfuserált szerzetek.

Mert amíg a GT legalább praktikus, a GC kizárólag a látványra épít. Amiről egyébként nehéz lenne újat mondani, hiszen ugyanúgy néz ki, mint egy lapított, 6-os orrú 5-ös, némi extra krómmal. Ha a francia terminológiánál maradunk, a coupé (vágott) helyett a pressé (nyomott) elnevezés lenne találóbb. Csak az nem hangzott elég sikkesen.

Meggyőződésem, hogy a matt fényezés nélkül fele ekkora feltűnést nem keltene, de ezt bizonyítani nem tudom. Mert igaz, hogy már vagy tízféle matt színt is lehet rendelni a BMW Individual programon keresztül, a roppant individualizmus jegyében a nemzetközi bemutatón is pont ugyanilyen, matt barna autókat mutogattak. Még a sajtófotókon is szinte kizárólag ez a szín bukkan fel. Olyan súlyos a monománia, hogy a hazai tesztautónak még a kárpitozása is az utolsó díszöltésig megegyezik az eddig látottakkal. Nesze neked, Individual.

De ne nyissunk még be a bőrbarlangba, a matt fényezésen nem léphetünk túl ilyen hamar. Hiszen a bajorok kitartóan kísérletezgetnek ezzel a carstylingos körökben már lassan lecsengő divathullámmal. Eleinte voltak problémák a nem megfelelően kezelt fénytelen dukkóval, de ezeken állítólag úrrá lettek. A tesztautó átadásánál mindössze annyi tudnivalót közöltek, hogy gépi mosás tilos, kézzel pedig leginkább a tiszta víz ajánlott. Ha makacsabb a kosz, kizárólag viaszmentes sampon érheti a felületet, különben baj lesz. Nem kísérleteztem egy harmincmilliós autóval - honnan a fenéből tudjam, hogy nem kevertek-e egy kis ártatlan fényesítő vakszot a vegyszerbe a mosóban?

Egyre világosabbá vált, ez a GC a szorongást kedvelők autója. A rettegés túl durva kifejezés lenne, de egy kis félsz mindig jelen van körülötte. Vajon mi lesz, ha a tiszta víz letörölgetése közben szétkenem rajta a légyszart? Van benne viasz? Nem is beszélve a sápadtfehér bőrrel borított ülésekről. Megfogja majd az új farmer? Persze, minimum szövetnadrágot illene viselni hozzá.

Világos, ez a festés-kárpit kombó nem minősíti az autót. Még ha ezt is nyomja minden erejével a BMW, lehet hozzá rendelni normális fényezést, és talán ízlésesebb, használhatóbb belsőt is, bár ez utóbbi nem biztos. Alapból ugyanis a felénk kevésbé jól csengő dakota fantázianévre hallgató bőrkárpit jár hozzá, ennél alább nem adják. Talán van az a pénz, amiért az Individual programban hajlandóak egy kellemes plüsst felhúzni az ülésekre, különben kénytelenek vagyunk a helyi kárpitoshoz fordulni.

Mert ennél, amit összehoztak a kabinban, még a maléves Fabia primkó szövete is jobb választás lenne. Nem elég, hogy pedánsan ügyelnünk kell minden ruhadarabunk makulátlan tisztaságára, nehogy folt kerüljön az ülésre - egy drive-ines mekizés eszünkbe ne jusson, más csintalanság az autóban pláne -, de lehetőleg saját bőrünk pórusaiból is megfeszülve próbáljuk meg visszatartani a kipárolgást. Óhatatlanul eljut agyunk a felismerésig, hogy az ülésszellőztetés nélkülözhetetlen extra az emberiség, de legalábbis a fehér bőrülésben rohadó része számára. Viszont még súlyos százezrekért sem rendelhető a Gran Coupéba.

A fehér ülések köré kanyarított kávélikőr színű bőr és alcantara nyújtotta látványról inkább nem értekeznék, ítélkezzen mindenki maga, de akkora mennyiségben jutott a bőrből a szűk fülkébe, hogy időnként az émelygés környékezi a bent ülőket a tömény szagtól. Nem mondom, egy kis visszafogott konyakos buké, ami a jobbféle bőrök körül nyomokban fellelhető, akár kellemes is lehet. De ez az illatorgia akaratlanul is elgondolkodtat, hány állatot fognak lemészárolni a kérdés nélkül bőr belsővel szállított Gran Coupék kedvéért.

De gyűrjük le a furcsa belső okozta érzéseket, hiszen egy BMW-t vezetni jó. Jó? Lapozzon.