Bemutató: Peugeot 301 - 2013.

A Peugeot döntött így: legújabb autójukat rajtunk kívül a szomszédos kontinensre, Afrikába, Dél-Amerikába és az orosz-ukrán piacra szánják. 2013 második felében Kína is megkapja a 301-es szedánt – az óriás piacon házi gyártással mutatkozik be a franciák strapamodellje. Akit aggaszt az Európától elcsatolás, és nem szereti a kecskesajtot, térjen vissza a főoldalra, kattintson egy másik cikkre; aki a szituációban képes meglátni a jót, maradjon velünk. A helyzetnek vannak előnyei is.

Az elkényelmesedett uniós piac igényei a világ keményebbik felén értelmezhetetlenek, vagy túl alacsonyak. A túlzott luxus csak felesleges meghibásodási lehetőséget hordoz magában, míg a sematizált igények hamar kevésnek bizonyulnak a -50 és +50 fok között ingadozó felhasználási környezetben. A Peugeot most megpróbálja feléleszteni a 304-gyel abbahagyott gyakorlatot: gondol azokra, akik praktikus használati tárgyként, és nem életstílus-kiegészítőként tekintenek az autóra.

Az egyes számú platformot széltében-hosszában megnyújtva jött létre a 4,44 méter hosszú autó. Ez sem kevés, de a 2652 milliméteres tengelytáv sokkal többet mond: kívülről felmérhetetlen, mekkora hely van odabenn. Az utas válla a messzi távolba került, míg a hátsó soron ülők csemeték pedagógiai célú inzultálása is kemény munka a távolságok miatt. Az ígéret, hogy három felnőtt elférjen hátul, csak akkor válik hihetővé, ha beülünk magunk mögé – 176 centimhez állított ülésem mögött volt egy arasznyi hely. Ha bátrabban képeztek volna fejteret, csápolni is lehetne, igaz, ettől a jól sikerült hátsó dizájn lett volna esetlenebb.

Őstermelők, figyelem: a csomagtartó 506 literes, ebben elfér kasza, kapa, zöld ládák. A padló sík, a fedél aránylag mélyről nyílik, nem gond a nagyobb tárgyak berakása. A (kiviteltől függően 2/3 – 1/3 arányban osztott ) hátsó üléstámla előredönthető, így a térfogat 1038 literre nő. A török hegyvidéken utazva sokat kuncogtunk, hogy pár kecskét simán bedobhatnánk – nem véletlen, hogy a falusiak csillogó szemmel nézték a Peugeot 301-et.

Mivel a forgalmazás Törökországban kezdődött meg november elsején, a nemzetközi bemutatót is oda szervezték. A rendezők az ismert fürdőhelyre, Antalyába tették a vezetést, de úgy alakították ki az útvonalat, hogy a városi dugón kívül bejárhassuk a néptelen hegyi szerpentineket, az állattartásból és gyümölcstermesztésből élő parasztság életterét.

A 14 centis szabad hasmagasság szemre is feltűnik: a kátyús vagy aszfalt nélküli utakon sem kell azonnali lekoppanásra számítani. Feláras extraként motorvédő lemez is rendelhető; ez és a strapabíróra méretezett futómű akár a mi útviszonyaink között is biztosítják a túlélést – már csak ballonos gumi és a lemezfelni kell rá.

Hogy az elérhető motorok közül mindegyik elcsattog már 87 oktános benzinnel, elmond ezt-azt. Úgy tűnik, a Spanyolországban, a vigói üzemben gyártott kocsival tényleg figyelembe veszik a harmadik világ igényeit. Ugyan a TofaşDogan még mindig reálisabbnak tűnik a Yeşilbaşköy körüli hegyeken, de a helyiek szemében látszik, hogy ezt is blokkolnák – a szög egyszerű koncepciót ügyesen feldobják a karosszéria csalafinta ívei.

Háromféle motort kínálnak jelenleg a kiviteltől függően egy tonna körüli testhez. A lassan prehisztorikusnak számító 1.6 VTi-vel kezdtünk, bízva abban, hogy a benzines 115 lóereje majd kellemes lendületet ad a szerpentinen. Tévedtünk. A papíron vagy nyomtatásban leírt szám optimizmusra adna okot, de a valóságban, talán az Euro5 normák miatt botrányos erőtlen. Hármasban, padlógázon meghalt dombnak fölfelé, muszáj volt kettesbe visszakapcsolni: saccra mindössze 70-80 lóerőnek tűnik. Sík úton nem feltűnően erőtlen, de kicsit terhelve meglepő volt a tompaság. A jól bevált 1.6 HDi jobb választásnak tűnik, sőt, a magyar piacon eladhatóbb is – mi szeretjük a 92 lovas dízelt, nem véletlenül. 230 Nm-es nyomatékával sokkal praktikusabb.

Szeretsz dudálni, és érdekelnek a trükkös kanyarok? Lapozz!