Összehasonlító teszt: Renault Clio 0.9 TCe Dynamique – Peugeot 208 1.2 VTi Active

Az apró, alacsony károsanyag-kibocsátású, kis fogyasztású (khm...) típusok közül ezen a kettőn még meg sem száradt a cukormáz, ráadásul egy időben volt nálunk mindkét autó, így magától adódott az összehasonlítás. Természetesen manapság örülni kell annak, hogy egyáltalán akad még tesztautó az importőri flottában, ezért igazán nem vethetjük senki szemére, hogy a Clio egy csúcsfelszereltségű Dynamique volt, megfejelve pár extrával, melyek valamivel négymillió forint fölé tornázták az árát, a 208-as viszont hozzá képest olyan fapados, hogy végigsimítva rajta szálka állt az ujjbegyünkbe.

Valójában nem is közvetlenül akartuk összehasonlítani őket, hiszen a Peugeot 208 háromhengeres szívómotorja kisebb teljesítményű (82 LE), mint a Clióé (90 LE). Tulajdonképpen a 208-as a 1.4 VTi motorja lenne a Renault ellenfele (ezzel az árkülönbség is kiegyenlítődne). Inkább az érdekelt minket, milyenek ezek az új háromhengeresek, még mindig csak a rémes Wartburg-hang van, vagy jár-e hozzájuk némi menés is. Illetve, jogosak-e a takarékossági várakozások, a gyakorlatban is kevesebbet fogyasztanak-e, mint egy négyhengeres.

A Clio (Vályi)

Egymás mellé állítva a két autót azonnal feltűnik, mennyire más filozófia vezette a rajzolók és tervezőmérnökök kezét. A Peugeot inkább a cuki, jajdearanyoskisautó-vonalat erősíti. Apró kis krómbetétekkel, eklektikus orrával inkább egy komoly autó enyhén giccses karikatúrája, nehéz benne megtalálni a szépet.

Ellenben a Clio formája telitalálat. Lapos és széles, nagyautós az orra, a küszöb homorú betétje finom hullámmal fordul át a széles, hátsó kerékívekbe, hátul a széles csíklámpák pedig már a 156-os Alfa esetében is remekül néztek ki, nincs ez másképp a Cliónál sem. Rejtett a kilincs, valójában ez az ötlet legalább 16-17 éves, de még mindig jól el lehet sütni.

Legalább eltereli a figyelmet a tényről, hogy az első kilincsek bénán alulra kerültek, vegyék csak észre! Külcsínben nálam egyértelműen a Renault az, amelyiket egyáltalán számba venném, ha ilyen autóra vágynék. Az elsődleges benyomás fontosságának hanyagolásába már sok – jobb sorsra érdemes – típus belebukott.

Az első ajtónyitásnál hátrahőkölünk: ha ennyi a hely elöl, akkor biztosan nincs csomagtartó, de ahogy diadalittasan feltépjük a csomagtérajtót, rádöbbenünk, hogy a 300 literes csomagtér – ha nem is gigászi – de becsületére válik. Csodák persze nincsenek, pampogásra a hátsó ülések irányából készüljünk, oda nem hogy embert, de még lábasjószágot se engedjünk.

Kipróbáltam két – testkiterjedés szempontjából meglehetősen távoli halmazba tartozó – kollégával és nem voltak felhőtlenül boldogok. Valójában viccesen néztek ki, ahogy megpróbáltak olyan testhelyzetbe merevedni, melyben nem fáj semmilyük. Nem sikerült: a háttámla meredek, az ülőlap rövid, a fejük búbja kellemetlen közelségben volt a tetővel. Ezen a téren a 208-as többet ad, abban hátul jobban elférni.

Mondjuk szomorú kollégáimat vigasztalta a tudat, hogy cserébe a Clio futóműve kezelni tudta a helyzetet, nem ütött fel, abszolút elfogadhatóan rugózott, nyoma sem volt a terhelt kisautókra jellemző bizonytalanságnak. És itt a lényeg, amely miatt egy felnőttebb, autószerűbb autónak éreztem a Cliót. Viselkedése és menettulajdonságai nem csak azért mások, mert erősebb, mint a Peugeot, de ügyesebb, halkabb és olyan jól hangolt a futóműve, hogy azonnal megvenném hot-hatchnek, ha azt mondanák rá.

A kormánya is pontos, nagyon jó a fogása, a váltó középszerű: nem gond megtalálni a fokozatokat, de nem olvadunk el a gyönyörtől, amikor háromból visszahúzzuk kettőbe. Bár illő felháborodni a downsizing-éra kicsi turbómotorjain, valójában azokat, akik három-négy év után lecserélik a kisautójukat, ez egyáltalán nem zavarja. Annyit jó eséllyel kibír a kis, 888 köbcentis, háromhengeres turbó is. És ha azt hiszik, hogy iszonyatos kompromisszum egy ilyen motor, akkor tévednek: tud annyit, mint amit egy 90 lóerős motornak tudnia kell.

Teljesítményben és – bár ezt a gyár által megadott 4,5 literes fogyasztás cáfolja – fogyasztásban is. Biztosan van az a hátszél és sík, holland láp, ahol tud ennyit, a valóság azonban az, hogy 2500-as fordulatszám alatt a nagy büdös SEMMI történik. Dugóban, alapjárat közben araszolva vesszük leginkább észre, hogy pöttöm kis dugattyúk taszajtanának tovább minket, de hiába, második fokozatban, lassan gurulva kíméletlenül elkezdi rángatni a motortartó bakokat a háromhengeres. Ilyenkor szégyenszemre marad az egyes és a Wartburg-bőgés.

Na de 2500 fölött ez egy másik autó: élénk, pörgős és valahogy a géptető alatt a Wartburg is megacélosodik, vérmes és szinte már hörög, annyira harapja a levegő-benzint. Ilyenkor elragad minket a hév, a motorhangból következtetve kétszázzal tépünk, ami valójában nyolcvan-kilencven: az illúzió tökéletes, a Clio vicces és jópofa, zsivány, mint egy rossz kisgyerek. 12,2 alatt gyorsul százra, ami egy semmitmondó érték, de csak azért, mert az első négy fokozat rendkívül rövid, hamar leforogja magát a motor.

A csontszínű dekorral feldobott beltér tudhat valamit, a feleségemnek azonnal megtetszett: - De hiszen még egy métert sem mentünk vele, édesem. – Mindegy, ahhoz nem kell menni, hogy megtetsszen. Végül is igaza van.

A kinézet azonban nem minden: egyszerű és könnyen áttekinthető minden kezelőszerv, a nagy, érintőképernyős központi rendszer utcahossznyival veri felhasználhatóságban a 208-asét, de még egy félvak barlangi gőte is észrevenné, hogy a műszerfal barnája nem ugyanaz, mint az ajtóé, hogy az óracsoport krómkeretén zavaróan verődik vissza a közéjük helyezett kijelző számsora. A középkonzol fényes, fekete és olcsó műanyagja pedig már inkább ciki, mint menő, még akkor is, ha krómcsík futja körbe.

Mindenképpen szót érdemel a tény, hogy a Clio 0.9 TCe Dynamique alapára 3,83 millió forint alku előtt, míg a 82 lóerős háromhengeressel az alap 208 (Acces) 3,24 millió, a nálunk járt klímás Active már 3,59 millióról indul az árlistán. A Clio feláras extrái (ezeket nem tartalmazza a Dynamique-szint): komfort csomag (fűtött ülések, színezett oldalablakok stb.): 120 000 Ft, klíma csomag (automata klíma, eső- és fényérzékelő): 100 000 Ft, Havanna Pack (krémszínű dekor, barna műszerfal, barna-fekete kárpit, krómbetétek és 16 colos alufelni): 75 000 Ft.

A hifi nem rossz, de az ajtók hangszóróin éktelenkedő Bass Reflex-feliratok inkább emlékeztetnek a 90-es évek eleji First-hifitornyokra (tudják, amelyben színes ledek villogtak ütemre) és a fényszórók házába is gravírozott Halogen_X2-felirat előtt is értetlenül álltunk. Jó, tényleg van egy-egy nyílás az ajtókárpiton a hangszórók alatt, de ne várjunk csodát, gyakorlati haszna nincs.

Ezt a fajta elcsépelt bling-blinget csinálják csak a Mansory-féle tuningcégek, ott legalább hegyekben – és bevallottan - áll az ízléstelenség, de a Clio olyan jó kis civilizált autó lett, hogy kár ilyennel elrontani.

Talán ez most a legjobban kinéző autó a kategóriájában, ami kapható és ehhez – kisautós szinten – kellemes menettulajdonságok társulnak. Jó választás, feltéve, ha nem akarjuk a családot is sűrűn betömködni hátra.