A vászontetős DS3 nem adta meg a kabrióélményt, amit Johnny Cash énekelt meg anno, de kár is lenne keverni a szerepeket. Az öreg kontinensen nem óriási, hajószerű kabriókra van szükség, hanem ilyen visszafogott kisautókra, amik úgy teljes értékű tagjai a forgalomnak, hogy az év négy-öt hónapján spórolhatunk velük a klímán, és vagánykodhatunk letolt tetővel.
A DS3 Cabrio tervezésénél ugyanazt az utat választották, amit a Fiat 500C-nél az olaszok. Adva volt a DS3 sportosan feszes, merev kasznija, amit már unalomig dicsért a szakma, ebből kellett használható kabriót faragni. A Citroënnél úgy döntöttek, követik a Fiatot, és az oldalsó tetőíveket érintetlenül hagyják, így kizárólag a tető és a hátsó ablak lesz hátrahajtható. Ezzel a megoldással sikerült nem elrontani egy már bevált felépítést, megtartani a szerkezet erősségét, és jól becélozni az átmenetet az alapmodell és egy kabrió között. Némi extra merevítésre persze így is szükség volt, azonban az ilyenkor szokásos közel egymázsás plusz helyett csak egy fél gyerekutas súlyával, huszonöt kilogrammal lett nehezebb az autó.
A tetőmozgatás teljesen elektromos, a tetőkonzolba épített nyomógombbal 120 kilométer/órás sebességig biztonságosan nyitható-zárható a vászon. A folyamat, amíg megeszi az utat, tizenhat másodperc, ami két másodperccel több ugyan, mint az 500C-nél, de a tetőnek sem akkora távolságot kell végigjárnia. Nyitáskor a hátsó ablak kibukik a helyéről, a vászon pedig ráhajtogatja magát. A megoldás olyannyira helytakarékosra sikerült, hogy a csomagtér alig vesztett a szegmensben amúgy is kimagasló méretéből, és 245 literes lett, ami közel kétszer akkora, mint a konkurens Minié, de még a Fiaténál is nagyobb hatvan literrel. Nagy hátránya viszont, hogy a különleges nyitómechanizmussal felszerelt – lényegében kiemelhető – csomagtérfedél egy szűk rést rejt, és ezen kell bepréselni mindent.
Az utasteret szinte egyáltalán nem érintette a tetőcsere, és megmaradt az öt teljes értékű ülőhely, szűkös hátsó sorral. A felfüggesztést, motorjait, és a kaszni majd' egészét mind megörökölte az alap DS3-ról, így nem meglepő, hogy nagy újdonságok híján az olcsó, mégis értéknövelő megoldásokhoz fordultak, amikért egy kevés gúnnyal hívhatjuk akár életstílus-autónak is.
A kabrió legtöbbet emlegetett újdonsága furcsamód nem a vászontető, inkább az új, ledes 3D hátsó lámpák. A térhatás azt jelenti, hogy a fényszóró középső részét egy harmincegy ledből álló, négyszögletes, opálfényű fényvezető, valamint tükrök és félig tükröződő felületek alkotják, melyeken megsokszorozódik a fényvezető képe. Könnyű vele kitűnni forgalomból, főleg ha valami extrém színösszeállítást kérünk mellé. A tető háromféle változatban – fekete, égkék és DS-monogram mintás – lesz rendelhető, a műszerfal díszítése, a szellőzők pereme és a váltógomb pedig igény szerint a tetőhöz, vagy a hatféle karosszériaárnyalathoz (ezüstszürke, fényes fekete, fehér, carbotech, égkék és szürke) igazítható.
A korábbi hírekkel ellentétben a motorkínálatban lesz dízeles változat is, igaz, egyelőre csak a 90 lóerős e-HDi-ről tudni biztosan, hogy ráfért a palettára. A három benzines a már korábban közölt 1.2 VTi (82 LE), 1.6 VTi (120 LE) és 1.6 THP (155 LE) lesznek, melyek közül a két gyengébbik ötfokozatú, a százötvenöt lóerős változat, és az egyetlen dízelmotor pedig hatos váltót kap. Az alapnak szánt 1,2 literes VTi mellé is hat légzsák, ESP és tempomat jár majd, de a légkondi várhatóan csak felárért kerül majd a kabrióba.
A DS3 vászontetőse valamikor tavasszal érkezik, és még a zord európai körülmények közt is komoly reményei lehetnek. Egyszerűen azért, mert azt hozza, amit elvárhatunk tőle: egy jó kisautó, ami kevés kompromisszum mellett kabrió is. Aki ennél többre vágyik, az ne ebben a kategóriában keresgéljen.
