Az utolsó igazi Mercedes
Teszt: Mercedes G 350 Bluetec - 2013.
Mit szerettek a régi Mercedesekben? A masszív felépítményt, a biztonságot, a hihetetlen megbízhatóságot és elnyűhetetlenséget. Gondoljunk az állólámpásokra, a W123-as sorozatra, de akár a W124-esekre. Gyorsak voltak? Nem igazán. Takarékosak? Nem: mindenki tudta, hogy a spórolósan vezethető dízel nem ez. Mégis kicsi az értékvesztésük, és egy-egy megkímélt példány ma is horror áron kél el.
Aztán a piac mást kezdett diktálni, kicsit visszavettek a gyártók, így a Mercedes is, nem kell örök életű autó, mert akkor nem veszik meg az újat. Pedig megtehetnék, hiszen a felhasznált anyagok, a felületvédelem, az illesztések, a gyártási pontosság és minden egyéb akkorát fejlődött, hogy simán gyárthatnának modern, de a végtelenségig tartós autót.
Igen, mindig erről álmodoztunk: olyan autó, amely régi elvek szerint épül, kilátni belőle, erős és masszív, de azért modern is, nem néz ufóként egy navigációs CD-re, vagy egy zenéket tartalmazó USB-re. Motorja modern, nem füstöl, és tartja a mai forgalom felgyorsult tempóját.
A kicsik és a gyávák nem mernek ilyet gyártani, de a Mercedes megteheti; ez a modell a G osztály. Gyártása nem Németországban folyik, hanem Grazban, a Magna Steyr üzemben, ahol például az európai Grand Cherokee-k is készültek, és ahol Európa legnagyobb összkerekes szakmai tapasztalattal rendelkező gyáróriása áll.
Az elmúlt 33 évben a Mercedes G osztály úgy fejlődött, hogy megkapta a modern eszközöket, amiket a piac elvár és megkövetel, de a márka erősségeiről nem mondott le. Annyira nem, hogy még a praktikus dobozformát is meg merte tartani, pedig elég megosztó. Érdekes, hogy több embernek tetszik, mint akinek nem, pedig tényleg nagyon szélsőséges. A kilincsek is megmaradtak a terepen is megbízható, masszív nyomógombos, régi darabok, ezeket biztos nem nyitja ki egy beleakadó gally, vagy faág. Az üvegek szinte teljesen síkok, semmi hajlás, görbület, ív. Vállban nem kezd szűkülni a kasztni, a csomagtér pedig pontosan középméretű, félköbméteres, kétajtós szekrény szélességű, magasságú és mélységű.
Ha tennénk bele keresztlécet, szépen beakasztgathatnánk a télikabátokat és öltönyöket. Talán ez veszi el a hátsó lábteret, mert bizony az is megmaradt a közel negyven évvel korábbi szinten - ez ma már nagyon kevés a kategóriában. Ahogy a hátsó ülések kényelme, párnázása sem luxusfotelszerű - inkább terepjáró ez. Egyébként az ergonómia annak ellenére csak közepes, hogy a modell természetesen megkapta az újkori Mercedesek műszerfalát és főbb kapcsolóit, azonban az ajtókárpitok igencsak bicskával faragottak és esetlenek. Van ennek valami bája, ahogy a doboz külsőnek is, még szeretni is lehet, de érezhetően nem a jövőből érkezett.
