De elég ennyi is. A mostani S6 könnyebb, és nem lehet nem észrevenni, hogy ezzel a V8-assal lényegesen jobban is megy: cirka 4,8 másodperc alatt megvan neki a száz, a negyedmérföldet meg 14 másodpercen belül futja. A kis utakon két kanyar között úgy ugrik kétszázra, hogy fel sem tűnik.
Duplakuplungos váltója van, amely hét fokozaton zongorázik, olyan tempóval, ahogy még Havasi Balázs sem képes leütni a billentyűket. Azt sem kell tudnom, hogy a váltó bemenő tengelye 9000-ig is elforoghatna, a V8-as turbó ezért nem használja ki ezt a lehetőséget. Pláne hidegen, amikor a piros mező nagyjából ötezerig kúszik vissza, hogy jelezze: nem szép módja ez egy motor kicsinálásának.
Mégis valamiért az az érzésem, hogy az Audinál nem tudták eldönteni, mi a csodát is akarnak ezzel az S6-ossal. Luxusautó legyen, vagy kemény sportlimuzin? Tudom, hamarosan bemutatják az új RS6-ost, ebből látszik, hogy a BMW M5-ös megfingatása nem az S6 feladata. Ezért aztán mindenféle üzemmódokat csináltak, van gazdaságos a spúroknak, komfortos a puhányoknak, automatikus a döntésképteleneknek és dinamikus azoknak...kiknek is?
Őszinte legyek? Hát azoknak, akiknek az S6 való. Akik tolni akarják. Akik tesznek rá, hogy érdemes minimum 98-as benzint tankolni, ha tényleg jót akarnak a V8-asnak, és nem kalkulálnak 300 kilométernél többet két tankolás közé. És azt is tudják, hogy egy gyors kanyarban puhánykodni nincs lehetőség. És igen, lehet, hogy máskor zötyögni fog az Audi, mert ez az ára, hogy olyan pici oldaldőléssel kanyarodjon. És akik tesznek a generátoros rekuperálásra, ami ekkora tárcsafékek mellett tényleg csak arra jó, hogy néha egy kis zöld szín is megjelenhessen a műszerfalon. A zöld ugyanis az A6 Hybridbe való, pont azért gyártják, hogy a mérleg másik serpenyőjét kiegyensúlyozzák az EU hivatalnokai előtt.
Nincs mese, a dinamikus üzemmód programja sikerült a legjobban, a légrugózás és az állítható csillapítás, a kormány határozottsága, a gázreakció mind tökéletes. A váltó meg pakolja vissza a fokozatokat, ha kell, adjon nagy gázfröccsöket és ez a csúcstechnikájú motor ne működjön soha négyhengeresként. És soha ne álljon le egy piros lámpánál.
Ezek az öko-okosságok ugyanis marhára nem a tulajdonosnak szólnak, hanem az Audi felelősségtudatának a megnyugtatását szolgálják: mi kérem mindent megtettünk. Ha őszinte akarok lenni, elismerem, hogy a takarékos üzemmód is jól sikerült, de aki így állítana össze magának egy harmincmilliós autót, a soha a büdös életben nem fogja kipróbálni. Hisz ha ez érdekelné, TDI-t vett volna.
Az S6 akkor válik kicsit érdektelenné, amikor e két véglet közötti, átlagos luxusautó próbál lenni, mert ilyenkor elvész a hangulata, és nem több egy csendes, benzines utazóautónál. Amikor egy gázadásnál fel kell élednie a négy alvó hengernek, netán álló helyzetben nyolcnak; vissza kell gangolnia a váltónak, és az autó elektronikus idegrendszerén végig kell futnia még vagy százféle pánikreakciónak ahhoz, hogy a nyugodt limóból hirtelen tényleg S6-os váljon – ez valahogy nem megy olyan szépen. Nem azért, mert a mérnökök nem végeztek kiváló munkát, sőt. Műszakilag az S6 tökéletes.
Annak ellenére mondom ezt, hogy az S6 átlagfogyasztása hivatalosan 9,7 liter, ám ennek még a közelébe sem tudtam kerülni, hiába a sok hókusz-pókusz. Még nem találkoztam olyan autóval, amely az életben a gyári adat dupláját hozta, pedig alig vadultam vele. Egyszer városi forgalomban levittem az aktuális út átlagát (ezt külön mutatja a számítógép) 13 alá, és nagyon-nagyon elégedett voltam, végig négyhengeres módban jártam, ha tudtam. De mondom, a vásárlóknak ez semmit sem fog számítani, bár ha már ennyit kajál, talán szólhatna kicsit nagyobbat. Hadd utaljak vissza az elejére: ez egy harmincmilliós autó, de nulla extrával is minimum huszonnégy – egyszerűen nem áll neki jól a képmutatás.
