Ugyanazok tervezték őket, a héjuk alatt ugyanazok az autók, és ha kilóra megmérjük őket, az Octavia még többet is tud. Van-e ezek után értelme Golfot gyártani?
Van abban valami hátborzongatóan ironikus, ahogy a Skodánál ugyanúgy nevezik a legolcsóbb alapkivitelt, ahogy az Opelnél a harmadik legdrágábbat – az embernek ilyenkor eszébe jut a hajdani, pökhendi humort is jelentős mértékben tartalmazó, óriás poszteres Porsche Hungária hirdetés: „a Volkswagen Polo Classic üdvözli az új Astrát”.
Mi persze nem egy olcsó változatot vezettünk elsőként a magyar utakon, hanem egy legfelső ranglépcsős Elegance-ot, ráadásul a Richter skálán a harmadik fokozatot jelentő, 1,4-es, TSI benzinmotorral. Innentől máris nem egy 4,6 milliós, 86 lóerős, viszonylag kopár autóról beszélünk, hanem egy kezdőáron 5,7 milliós, az extrásvödörből merőkanállal telibe lottyintott, bézs belsős, tisztességes 140 lóerős rongyológépről, a kellemes fogyasztás és a szerény zaj érdekében ráadásul hatfokozatú váltóval.
Taszító ugyan a keletnémet menzák egyenszószához hasonló hatás, amit az Euro NCAP gyalogosvédelmi előírásai gyakorolnak a legújabb autóformákra – magas, tömpe, dudoros orr, de hiszen tudják – az Octaviának ez kifejezetten jót tett. Az első széria masszívan tömbszerű, a krómkeretes, szögletes maszkot elegánsan viselő eleje után a második jellegtelen, bocsánatkérő csinovnyik stílusában készült, enyhén ék formájú orra szerencsétlen stílusváltásnak tűnt. Most, a harmadik generációnál ismét helyükre kerültek a dolgok. Ez az elej ismét szögletes, mokány, bár tagadhatatlanul lop egy keveset az új Kiák designjából.
Inkább nem folytatom a formaterv részletezését, mert az csak foglalja a helyet a teszt lényeges elemi elől, felhergeli a második szériás Octaviák tulajdonosait, ráadásul fenemód szubjektív is, ezért inkább tovább lépek. Mint tudjuk, ez a mostani Octavia a harmadik a sorban, s mint valamennyi előtte, ez is egy Golf, kicsit más beállításokkal, enyhén butított belső térrel és komfortintézkedésekkel, nagyon más karosszériával. Igen ám, de egy hasonlóan felszerelt, azonos motorral hajtott Highline Golf mindjárt 750 ezer forinttal, sőt még a közepes, Comfortline is majdnem félmillióval többe kerül. Mindjárt borzasztóan érdekes lett a Skoda, igaz?
Pláne, ha hozzávesszük, milyen sokkal többet tud a Golfnál. Az overkill jegyében vegyük elő a csehek kedvenc célszerszámát, a Liaz teherautók óta normaként szolgáló csomagtartó-méretet. Félidőben 590:380, a meccs lefújásánál 1580:1420 liter a Skoda javára. Kampó, fityegő, háló, 12 voltos stekker, napvédő roló ugyanannyi van, sízsák is nyílik mindkettő háttámlájából.
Az Octavia tengelytávja 3 centivel nagyobb, belül legalább ennyivel bőségesebb teret nyújt a hátsó üléseken, a gyorsulása ugyanaz, a végsebessége pedig a Volkswagen 212-jével szemben 215 km/h. És hiába kezdi el magyarázni bárki, hogy az Octavia lépcsős hátú, a Golf pedig ferde, és emiatt el tudja vinni a nagyi komódját, mert itt jön még egy trükk: hiába van kis bütyöknyi feneke, a cseh kocsi ennek ellenére is ötajtós. Hülye, aki Golfot vesz.
Persze a világ nem ilyen egyszerű, mert ha a Skoda amúgy pontosan azt tudná, mint a Golf, akkor egy akármekkora tányérnyi VW-logó sem lenne elég, hogy el lehessen adni – ennyit nem ér a presztízs. És igen, tetten érjük azt a sok apróságot, ami miatt könnyű szívvel adtam a Golfnak sok-sok pontot az Év Autója szavazáson, de ha a papíron jobban teljesítő Skoda lett volna a helyében, az már korántsem végzett volna oly magasan.
