Shhhhshhhhhhshshhsshhhh. Ha valaki megkérdezné önöktől, milyen a 300+ tempó egy RS6-ban, nyugodtan válaszoljanak neki az előző mondattal. Ha a következő kérdése az, hogy na jó, de mégis, milyen, akkor susogjanak megint egy kicsit: tessék, ilyen. Nem történik semmi, de az nagyon gyorsan.
Az Audi saját tuningrészlege, a Quattro GmbH teljesen más, sajátos módon értelmezi a sport- és élményautóságot, mint mondjuk az M GmbH vagy az AMG. A BMW ragaszkodik a kizárólag hátsókerékhajtáshoz és a huliganizmushoz, ami ezzel jár, pedig a legkönnyebb típusuk is 1,6 tonna. A Mercedes az új E63 AMG-vel pedig szintén a BMW játékossága felé közelít, de azért – okosan – meghagyják a kiskaput és összkerékhajtással is kínálják, amivel mellesleg sokkal-sokkal vidámabb és kellemesebb.
Már amennyiben emlegethetünk vidámságot és vezetési élményt ebben az 550 lóerő és két tonna körüli kategóriában. Személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy bárki azért vesz ilyen autót, mert a Kompót-Vladicsek sarkán keresztbe teszi a seggét a gyöngykavicson, nem azért, mert az az aktuálisan legerősebb/leggyorsabb/leg-leg-leg. Mert – szigorúan nézve – közúton semmi értelme bolondozni velük, és keresni a határaikat. Mert azok olyan messze és olyan magas tempónál vannak, hogy ott már hibázásnak helye nincs, ahol viszont lehetne (versenypályán, reptéren), pár kör után elfogynak, mert a beépített stopper még egyik kéttonnás utcai autóból sem csinált versenyautót.
Tudják ezt a gyártók, így nem csoda, hogy az oldalgyorsulás-értékek helyett a számháború a citius-altius-fortius jegyében folytatódik. Gyorsabbat, erősebbet, jobban gyorsulót, nagyobbat, a technológiai-műszaki erődemonstrációs harc már túllépett a 300-as tempón, a 4 másodperces 0-100-on és a harmincmilliós alapáron.
A csatában az Audi 2002-ben nyitott új frontot az akkori RS6 Avanttal. Elvetettek minden játékosságot, könnyedséget, és az egész RS6-programot a nettó sebességnek rendelték alá. Teljesen eltérő filozófia, hiszen míg az E63 AMG-vel (összkerekessel is) vagy M5-tel már hatvanas tempónál is szépen, kicsapott fenékkel körberajzolható egy-egy kanyar, az RS6 esetében nyugodtan feledjük el az ilyesmit, feltéve, ha nem akarunk rövid időn belül orral beesni a szemközti árokba. Persze ez fordítva is igaz, ha tényleg gyorsak akarunk lenni, utóbbi a jó, hiszen egy-egy gumikoptató csúsztatásban értékes tizedek maradnak ott, és oda a köridő.
Köridő? Tizedek? Legalább olyan hülyén hangzanak ezek a fogalmak az ötméteres kombik kapcsán, mint a menetkomfort és szélzaj egy Radical SR5-nél.
Zárjuk rövidre: az Audi RS6 nem élményautó a szó hétköznapi értelmében. Itt az élményautóság egyetlen hozzávalójának van alárendelve minden. Hogy az ebből fakadó bárminemű impulzus csak akkor jut el az agyunkig, amikor a szokásos hatvan helyett százhatvannal fordulunk el a megszokott kanyarunkban, már igazán nem az Audi mérnökök hibája: alapvetően át kell kalibrálnunk magunkat, még mielőtt elindulunk. Különben nagy baj lesz. És ehhez elég egy ipszilon-fordulóban annyi gázt adni, mint mondjuk a dízel Passatunknak szoktunk. Mert az már nyolcvan, rükvercben is. Előre százötven.
Szürreális az a sebesség, amivel egy ilyen elefánt mozog. Mert hazugság lenne azt állítani, hogy nem az, még úgy is, hogy kerek száz kilót faragtak le a súlyából elődjéhez képest. Így – sofőr nélkül – 1935 kiló, lényegében Dumbo könnyített magán reggel, ennyi történt. Ugyanúgy megtettek mindent a súlycsökkentésért, mint az RS4 Avant esetében: a hullámos acél féktárcsák három kilóval könnyebbek, a karbon-kerámia tárcsák kerek tízzel. Ahol lehet, alumíniumból vannak a karosszériaelemek, és ki van könnyítve minden, de éppen csak annyira, hogy a mindent elsöprő tank-érzet maradéktalanul megmaradjon.
Nyilvánvaló hazugság a 9,8 literes átlagfogyasztás, de a Quattro GmbH profizmusát mi sem jellemzi jobban, mint a tény, hogy úgy volt képes kimondani a szóvivő ezt az értéket, hogy közben arcizma sem rezdült.
És a kisöcsém?
Furcsa helyzet áll elő mindig, amikor egy nemzetközi bemutatón az ember egy jelentősen erősebb autóval kezd. Ilyenkor átülve bármibe, ami gyengébb, meglehetősen torz képet ad. Ezúttal azonban nem így volt: az S3-as Audival mertünk – és lehetett is – jót autózni.
Kéziváltósra vártunk, de nem kellett volna, mert az autó leggyengébb pontja talán éppen ez. Nyúlós, kicsit a Renault váltóira emlékeztető érzettel, mintha meghajlana a váltókar a kezünkben, az 5.-6. sebesség síkjába nem talált be egyértelműen, a gyors mozdulatokat pedig nem szerette. Ez nem véletlen, a DSG már szinte teljesen kiszorította a kéziváltót, nem nehéz megjósolni, hogy az S3-asok döntő többségét a duplakuplungos, automata szerkezettel adják majd el.
A kritika nagyjából ennyi, a kisebb-könnyebb autó virgonc és agilis, összkerékhajtása ellenére pedig enged némi játékot a hátuljának (az ESP teljesen kikapcsolható, és úgy is marad). A teljesen új, kétliteres TFSI mindkét oldalon (szívó-kipufogó) változó szelepvezérléses és a végtelenségig rugalmas. Kerek 300 lóerős és 380 newtonméteres nyomatékot ad le 1800-5500-as tartományban, ami bőven elég, hogy 5,2 másodperc alatt legyen százon, és meg se álljon az óra szerinti 260-ig.
Az MMI új vezérlője jobban tetszett, mint a régi, a tekerő átmérője nagyobb, jobban kézre esik, és az írásfelismerő tapipadot is ebbe integrálták. Az RS6-ból hiányzó karakterisztika-váltó kapcsoló itt megvan a műszerfalon és üléseinek oldaltartása is jobb.
Tévedés ne essék, ez sem az a fenékvidám autó, mint egy Mégane RS, nem is olyan kemény, vagy pattogós; ízig-vérig erős, nyomulós Audi, csak kicsiben. Fog és tapad, de finoman meg is tudja úsztatni magát, ha kell, és ilyenkor is könnyen kordában tartható, bolondbiztos. Ha azonban ehhez a motorhoz-hajtáslánchoz akad egy penge, kemény futómű, és egy sportos forma, érdemes lesz felkötni a gatyát hot-hatch fronton.
A motorháztető alatt az S6-ból már jól ismert, hengerlekapcsolós biturbó V8 átdolgozott változata terjeng, működés közben olyan hőleadással, hogy fotózni is csak messziről mertük, mert perzselte a karunkon a szőrt.
Mivel a BMW M5-ből – eddig – nem készült összkerekes kombi, így a Mercedes E63 AMG 4Matic T-Modell ellen száll ringbe az RS6. Nem hinném, hogy akad a bolygón ember, aki érzésre megmondja, hogy az Audi két lóerővel erősebb (560) de a Mercedes csúcsnyomatéka 20 Newtonméterrel több (720) és egy tizeddel jobban gyorsul százra (3,8 kontra 3,9). Ezek olyan mikrokülönbségek, hogy nyugodtan felejtsék el őket, a valós életben semmit nem számítanak. Bizonyos szinten felül már csak az a döntő, hogy csillaggal vagy négy karikával akarjuk-e takarítani az Autobahn belső sávját.
