A vicc az, hogy papíron a Clio kombi jobb, mint egy ötajtós Mégane. Persze a valóság más, de még ezzel együtt sem rossz kocsi. Feltéve, hogy nem az alapmotorral, hanem az eggyel jobb benzinessel veszi az ember.
Már nem is emlékszem, melyik kombi kisautó bemutatóján történt. Egy egészen meghökkentő elméletet adott elő valamelyik marketinges arról, miért népszerűek ezek a kocsik, leginkább Dél-Európában. Na, vajon mi a titok? Mert a szegény emberek cuccolni akarnak? Egy nagy frászt. Tudják mi adja el ezeket a kocsikat? A katolicizmus.
Alapvetően a kisautókat a fiatalok veszik, és tetszik vagy sem, a spanyoloknál meg az olaszoknál sokkal erősebben él a vallás, mint hinnénk. És nem minden anyuka örül, ha a fia lányokat hord haza, márpedig a fiatalok korábban érnek és később alapítanak családot – e két esemény között pedig valahogy át kell hidalni a kéglihiányt. Sokszor, jobb híján egy ilyen kisautóból faragott kombi jelenti a megoldást, ami arrafelé azért nem megfizethetetlen egy fiatal számára. Persze időnként el kell menni gyónni is.
Nem tudom, mi igaz mindebből, még sosem voltam katolikus ifjú Dél-Európában. Mindenesetre tény, hogy szinte csak a latin gyártók utaznak a műfajban. Jelenleg, ha jól számolom, mindössze a Seat Ibizából, a kifutó Peugeot 207-esből és a Clióból árulnak kombit, mint láthatjuk, a katolicizmus egyre liberálisabb; régen a Fiat, az Opel, de még a VW is nyomult. És még ott a Škoda Fabia Combi, bár gyanús, hogy ez nem a cseh ifjúság párzási szokásai, hanem a pénztelenebb keleti vásárlók miatt született.
Biztos nehéz úgy kombit tervezni, hogy arra kell vigyázni, nehogy túl nagy legyen, hisz a Renault-nak van ám Mégane-ja is. A tervezők nagy szerencséjére ilyesmi szóba sem jöhetett, hiszen gyakorlatilag az előző Clio platformját csomagolták újra. Mondjuk a vásárlónak ehhez nem sok köze van, mit érdekli, hogy milyen kényelmes ugyanazon a soron gyártani?
Mint mindenben, ebben is van jó és rossz. A jó például, hogy a dizájnrészleg rendesen összekapta magát, és a jellegtelen régi helyett eredeti kis dög lett az új Clio, mindegy, kombi vagy sem. Ráadásul úgy 50-60 kilóval könnyebb is. A rossz hírek: az új verzió alacsonyabb 5-6 centivel, valószínűleg ezért változtattak az első ülések pozícióján, és ettől kevesebb hely maradt a hátsó utasoknak. Kicsit szomorú, hogy a Clio új generációján egységesen dobfék van hátul, régen legalább az ESP-s változatok tárcsát kaptak hátulra is. Igaz, ma meg az összes változat kap stabilizáló elektronikát.
Mindezzel együtt nagyon jól rendezték be a kiskocsit. Azt tudjuk az első tesztautóból, hogy léteznek mindenféle színes műszerfalak és kormányok hozzá, de az Expression szinthez ilyesmi nem jár, csak a feketeség. Igaz, a kisautók körében még így is szokatlanul jó anyaghasználattal: a műszerfal felszíne puha, az ám! Érdekes a középre biggyesztett zongoralakk középkonzol a nagy képernyővel. Már nem is nyavalyognék, hogy mennyire koszolódik vagy karcosodik, mert vannak jó hírek: egyrészt a Tom-Tom navigációt lecserélték egy sokkal jobbra, másrészt az érintőképernyő mellett ott az USB, CD-lejátszó pedig egyszerűen nincs, ergo elromlani sem fog.
És milyen kombiként a Clio? Bár a nevében szerepel a grand szó, ami nagyot jelent, de itt a túra, és nem a csomagtartó méretére utal a névtelen szerző. A csomagtartó 443 literes, (+4 l), viszont első ránézésre nem tűnik ekkorának. Ennek az az oka, hogy a dupla padló alatti üreg rejti a hiányzó litereket. Nem tudom, ekkorka csomagteret tényleg kell-e tagolni, szerintem nem. Bár a dupla padlónak megvan az az előnye, hogy a háttámlák előrehajtásakor síkba hozza a dolgokat, ki tudja, tán ez is a dél-európai felhasználók miatt van. De ha nem tetszik, kiveszi az ember, és kész. Ja, és még egy jó hír, hogy a Clio Grandtournak van pótkereke (igaz, valami felárat felszámolnak érte): ez alul lóg, a hátsó dob mellett, és a csomagtartó alatti üregből lehet leereszteni.
Ami a hátsó ülést illeti, szinte szűk. Egyszer elmentünk öten a Brekihez hamburgerezni, és széltében leginkább úgy fértek el a srácok, ha a szélső kilógatták a kezüket az ablakon. Nem tragédia, a baj inkább az, hogy hosszában sem igazán nagy a tér, ez az új Clio ma a szűkebb kisautók közé tartozik, és ez igaz a kombira is. Én 173 centis vagyok, és épphogy elférek magam mögött, magasabb vezetők mögött még rosszabb lehet a helyzet.
Viszont az új kis motor tetszik, pedig nem vagyok a háromhengeresek nagy rajongója. Talán azért nem utáltam, mert egyrészt van elég ereje, másrészt nem hangos. Igaz, a mérések szerint átlagos a zajszint, viszont mivel a 900-as motorkára akasztottak egy turbót is, nem kell állandóan forgatni. Például autópályán 130-nál is csak 3200 körül forog, aminél még az 1,6-os szívómotorok is vagy negyedével többet szoktak. Pedig nincs hat fokozata a váltónak, csak öt – de elég is.
A kilencdecis gép ereje 2500-tól jön meg, ha tényleg gyorsítani kell, viszont a tempó tartásához már jóval lejjebb is van reális esély. Egyébként a váltó is pontos, kis akadás van benne, de ha nem kapkodunk a kapcsolással, nem zavaró. Ami meglepett, az az, hogy öt személlyel is milyen jól bírja a terheket a háromhengeres, a másik meg, hogy mennyire nem fogyaszt, ha nem padlógázon hajtják. Városban a számítógép szerint 6,5 literes átlagot tudtam csinálni, a tankolás alapján pedig csak 6 liter jött ki. Lehet, hogy fáj leírni, de ezzel a kicsi motorral még a stop-start rendszer is úgy működik, ahogy kell: jól és gyorsan. Az országúti szakaszokon olyan alacsony átlagot írt a számítógép, hogy le sem merem írni, hátha átverés. Mindeközben a dinamikája bőven megüti az átlagot, 12,2 alatt van százon. Valójában nem értem, minek akkor a dízel?
Tényleg az volt a benyomásom, hogy a motor visszatermel a tankba, igaz, ez részben a műszer szeszélyének is betudható. Cirka 200 km után úgy nekifeszült a tele állás fölötti határolónak, hogy ennyire még akkor sem, amikor tele volt, aztán meg pár tíz km alatt zuhant vagy negyedet. Visszatérve a motorra, azért tud ez enni, ha akar, de ahhoz tolni kell, ahogy Pista is tette az ötajtóssal, bár szerintem még így is jó ajánlat, biztosan sokkal élénkebben megy, mintha egy sima szívó 1,4-es lenne, Euro V-ös kivitelben. És még csak nincs is zavaróan Wartburg-hangja.
Hogy jó ajánlat-e a Renault Clio Grandtour 0.9 TCe Expression? A motor biztos, és kis kombiként is elmegy. Tény, hogy nem sokkal drágában már ötajtós Mégane-t kapni, tágasabb hátsó üléssel és kisebb csomagtartóval, mindenki döntse el, mit akar. Ami a konkurenseket illeti, a Peugeot 207 SW erősen kifutó modell, ezért pár százezerrel olcsóbb – amíg még kapható; a Seat Ibiza ST 86 lóerős 1,4-es szívómotorral nagyjából 3,9 milliótól indul, és abban még nincs navi, mint a Clióban 3,8-ért. Nagy mestere a Renault az árazásnak, mi tagadás.
Igaz, ettől még a Clio Grandtour a részletmegoldásaiban kisautó – itt arra gondolok, hogy a szellőzőrendszere haloványabb, az ablaktörlői lassabbak és pilinckábbak, a lukas oldalú (=bassreflex) hangszórók nem szólnak igazán jól, hátulra csakis a legdrágább felszereltséghez lehet villanyablakot és tolatóradart kérni, azt is csak felárért – a költség-osztály megint résen volt. (Viszont egy pillanatra nem figyeltek, és a motorházfedelet gázrugó tartja.) Ezzel együtt épeszű kompromisszum, katolikusnak, reformátusnak, vagy bárkinek, aki a hosszú túrákra kicsivel több cuccot vinne magával, kevesebb benzin felhasználásával.
