Milyen egy prémiumba hajló, erős motorú, francia kabrió 2013-ban? Ilyen.
A DS3 egy tömegmodellen, a Citroën C3-on alapuló kisautó, a márka (és a konkurensek) átlagánál sokkal jobbnak látszani akaró külső és belső megoldásokkal. Kinézetben és anyagválasztásban is. Szeretne prémium lenni, és bizonyos tekintetben az is. Most, hogy nincs Pluriel, a DS3 lett a Citroën Cabrio. És azért a Plurielnél minden tekintetben jobb, pusztán attól, hogy a C3 - ami mindkét esetben az alap - jobb.
Olyan aranyosan domborodott a tompora reggel a garázsban, hogy kétszer is a DS3 Cabrio mellett döntöttem a bicikli ellenében. Végülis itt is ott is fúj a szél, ér a nap. Persze megadtam neki az esélyt, mert előző este nyitott tetővel állítottam le. Pont, ahogy a sajátommal tenném. Megpróbálom bevágni a táskámat a csomagtartóba, mivel ez van a garázsajtó felé. Meghúzom a nyitóját, erre elindul felfelé a tető. Mármint a becsukódás irányába. Az ajtó meg nem csinál semmit. Citroën ez.
De csak addig, amíg hátsó fal, az üveggel együtt lehetővé teszi, hogy kinyíljon a csomagtartó. Ekkor ismét ki kell nyitni. Nyílik. Felfelé, mint a szétcsúsztatható telefonok. Annyira cuki. Így, hogy végre beküzdöttem a cuccomat, és a családom is megértette, miért kényszerítettem mindenkit a sapkaviselésre kora reggel, beülhettünk. A kislányomnak egyébként nem okozott gondot a sapka, mint Meg Griffin a Family Guy kamaszlánya, télen-nyáron abban nyomja. Pedig még csak kettő és fél éves. Eléggé színes egyéniség. Kicsit kilóg a többi gyerek közül, pont, mint a DS.
A DS3 mik közül is lóg ki? A Fiat 500C nem igazi ellenfele, mert ebben tényleg lehet négyen utazni, ott meg ugye. Meg az egy öt éves modell. Meg nem 155 lóerős. A Mini pedig egy rendes kabrió, aminek nincs oldalfala. Ha meg csak a teteje nyílik, akkor meg a hátsó fal fix. Szóval a nagy logikázásban kiderítettem, hogy a Citroën DS3 Cabrio ellenfele a sima DS3. Tádáááámm.
És mindössze 730 ezerbe kerül a nyitható tető, amivel a lőrésnyi hátsó ablak is megszűnik, a tető felett pedig nem lehet ellátni. Innen nézve, ha van pénzünk egy sima DS3-ra, és mellé akarnánk egy Opel Kadett kabriót 400-ért (plusz mire névre vesszük, rendberakjuk az olajakat, szűrőket, vezérlést), akkor inkább válasszuk a DS3 Cabriot. Tehát az autó azoknak szól, akik ezelőtt a döntés előtt állnak.
Maga az autó kifejezetten jó ám, még az a változat is, amiből ezt cicomázták. A sima dízel DS3 is rendkívüli hetet hozott az életembe, de ez a 155 lovas benzines, a maga rekedtes dörmögésével azért más. A dízel jobban tol, ott, ahol amúgy is használnánk, ez meg megindul mint a barom, de komolyan, egészen ijesztően, amikor megérkezik a teljes kakaó, olyan háromezer környékén. Kábé olyan érzés, mintha valami utánégetőt kapcsolnának be. Szürreális élmény, csak ennek a próbálgatásával el lehet égetni azt a 81 kiló széndioxidot, amit a bringázásommal idén megspóroltam eddig az Endomondo szerint.
Szinte érezni, hogy egyesben korlátozva van a nyomaték (240 Nm 1750-4000 között), hisz nem is tudna vele mit kezdeni a hajtáslánc, elektromos kütyük ide vagy oda. Kettesben már csak a kipörgésgátló dolgozik, aztán hármastól jön a vadulás, messze a józan ész által diktáltakon túl. Egyébként 7.4 alatt van százon, és 212 a vége. Efölött van még a Racsing, aminek a motorját Bandi tesztelte egy Pug 208 GTI-ben pár napja. Az 200 lóerős. Jesszusom.
A kormányra és a váltóra semmi panasz (ebben hatfokozatú volt). A vezetési pozíció megfelelő, a pedálrend pedáns, a műszerfal szerfelett csinos. Az egész vezetése, használata könnyed, kecses, magától értetődő. Zajos, persze, de hát kabrió. A tető nyitogatása is teljesen egyértelmű, van egy gomb, azt kell nyomva tartani, vagy a kinyitás közbeni megállások után újfent megnyomni.
Ez a négyméteres méretosztály elkezdett érdekelni. Egyfelől ez fér be kényelmesen a garázsba, másrészt van ebben potenciál, mert egy C4 Picasso is csaknem ekkora helyen elfér, még a grand se éri el a 450 centit.
És éppen ez a lényeg. Hogy kis helyen nagy helyet és viszonylagos luxust kínálni, jól ismert alkatrészekből összelegózva, ízlésesen kivitelezve. Ez nagyon megy a Citroennek. Jó, néha elgurul a gyógyszer a C6-tal, C8-cal, de ez a kisebb méretosztály fekszik nekik nagyon. És szinte minden autójuknak van valami szexepilje, ami miatt lehet szeretni, és örömet okoz a használójának, még ha kísértetkastély is. Ott van a sima C3 gigantikus szélvédője. Vagy a C3 Picasso két négyzetméteres üvegteteje. A DS3 műszerfala, ülése, és egyáltalán, ahogy az egész kinéz. A C4 Picassók ötletessége és extrém világos belterei.
Ez az, amit nagyon tudnak a Citroennél, úgyhogy ha rám hallgatnak, megnézik a DS3-at maguknak. Akár a sima 1.6-os VTI-vel is, nem kell oda az a sok lóerő. Főleg, hogy hétszázezerrel olcsóbb. Magyarán a választás a következőkben áll. Vagy a Sima DS3 a 155 lovas THP motorral 6 misiért, vagy a Cabrio, de az csak a 120 lovas szívó egyhatossal ugyanennyiért. Listaáron. Jó matekolást!
