Teszt: Mercedes CLA 200 - 2013.

Megírtuk már, nem is változott a véleményünk, most is örülünk, hogy a magyar Mercedes bizony nagyon tetszik az utca emberének. Talán azért, mert azt gondolja, ehhez ő is közel van, kis erőlködéssel lecserélhetné rá a Nubirát, csak nem akarja. A fiatalos és sportos hangulatot a belső fehér, pardon, kristályszürke ART szövet ülései és a műszerfal ezüst hullámoptikás borítása hangsúlyozza. Ez a hullámoptika azért csak optika, mert a svájci órák számlapjait, és régi pénzek felületét idéző gilosálás valójában sík, mint a tükör. Ez azonban csak akkor lesz egyértelmű, ha megtapintjuk, ahogy én is megtettem, és három utasom is. Átverős felület, az biztos.

Az ülések is pontosan azonosak a korábban már megénekelt A osztály üléseivel, a beltér is nagyon hasonló, mégis más. Abban más, hogy a kevés olcsó műanyagot a CLA-ban már szinte teljesen kiszorította a finomabb tapintású műanyag, a műszerfal közéső kijelzője már nem az olcsóbb VFD (vákuum fluorszcens kijelző), hanem az igényesebb, TFT folyadékkristályos panel. Ne haljunk bele az örömbe, az Audi már ilyet használt az A4-esben 2004-ben is, majdnem tíz éve. Viszont a magyar CLA szépen össze van szerelve, nem zörög, nem lötyög, nem nyiszog. Csak a középképernyő remeg és zizeg, de az a kínai tablet-szerű panel annyira szánalmas ezekben az autókban, hogy szinte kínos is róla írni.

A tesztautó számos biztonsági extrával fel volt szerelve, gyengéden feszítette ránk az övet, szárazon tartotta a féktárcsát, ezekért fizettünk is, azonban az alapváltozat sem fapados. A ráfutásos balesetet megelőző rendszer (Collosion Prevention Assyst), a térdlégzsák és az extra nagy függönylégzsák (window airbag) ingyenesen védelmeznek, ha kell. Különbözőek vagyunk, én például megőrültem a ráfutásosbaleset-megelőző rendszer állandó figyelmeztetéseitől. Lehetséges, hogy Mercedes-mércével állat módjára vezetek. Mindegy, legalább ingyen van.

Nincs azonban ingyen az aktív parkoló asszisztens kétszázezerért, viszont ha ezen spórolunk, előbb-utóbb nekitolatunk valaminek, az teljesen biztos. Hátra ugyanis szinte lehetetlen kilátni. Az autó érdekessége a 200-asnak keresztelt 1,6-os közvetlen befecskendezéses benzines turbómotor. A 156 lóerős négyhengeres 250 Nm-rel nagyon jól mutat a papíron, de az autóban kicsit ványadt. Nem mondom, hogy jártányi ereje sincs, mert durva túlzás lenne, de a katalógusadat többet sejtet, mint amit motor adni tud. Érdekes, hogy a százig 8,6 másodperces gyorsulás is jól mutat leírva, az autó valahogy mégis langyos.

Úgy képzelhetjük ezt a motort, mintha egy tohonya két és feles lenne, óriási lendtömeggel. A gyors reagálás és jó gázreakció ismeretlen fogalom, pedig takarékos és egész csendes, rezgésmentes a járása. Turbólyuk nincs, a motor teljesen szívóként viselkedik, már alig 1500-ról elkezd menni, és szépen elforog 6000-ig, de nincs benne köszönet. Gyors, lehet vele haladni, de valahogy annyira unalmasan adja elő, hogy bealszunk gyorsítás közben. Ehhez képest a 220 CDI izgalmas versenyautó, pedig alig több mint 10 lóerő van köztük, és az mégiscsak egy dízel.

Az elektronikusan vezérelt változó geometriás turbó unalmas, tohonya, körülbelül 2500 köbcentis szívómotorrá változtatta a kis 1,6-ost, viszont a fogyasztás az 1,6-os szintjén maradt. 7,1 liter volt a tesztátlag, de városban is megállt 9 alatt.  Ez azért nem rossz. Nem élhetetlen motor, a benzinesimádók páran biztos szeretni fogják, de nehéz mellette érveket felsorakoztatni, mondjuk egy Ford 1.6 Ecoboosttal szemben. Motorzaj, rezonancia és szélzaj alig jön be, a kis CLA szépen suhan, a sportfutómű pontos és nem kínzóan kemény.

Fiatalos, szép és formabontó Mercedes, amely azonban Mercedes módra kicsit vastag ceruzával írt árcédulát tartalmaz. Persze ne hasonlítsuk egy Ford Focushoz, mert az soha nem lesz prémium, hiába jó. Ne hasonlítsuk unalmas népautókhoz , mert az meg egy Volkswagen, hol jön egy Mercedeshez? Pedig higgyék el, az olló zárul, a prémium közelebb kerül minőségben a jobb kommerszekhez, már nincs az a nagy szakadék egy jobb valami, meg egy Mercedes között, mint a 80-as években volt. Viszont az árkülönbözet még mindig arcul csap.

A CLA 200 tesztautó alapára a Carfinder szerint 9,1 millió, ebben már azért benne van pár kényelmi extra, nem fogjuk fapadosnak érezni. Kell bele pár extra, mint a tolatókamera, ami nélkül szinte nem tudjuk használni, ezekkel már jól felmegy. A tesztautó felszereltségéért pedig 12 és fél milliót kell kicsengetnünk. Ízlelgessük a számokat, mondogassuk többször egymás után, szokjunk hozzá, mert aki ebbe a klubba szeretne tartozni, a négykarikás, és a kék-fehér emblémás márkánál is hasonló számokkal fog találkozni. Mert menőnek és trendinek lenni mindig is drága volt és ez így is marad még sokáig. A CLA pedig nagyon menő, kérdezzék akár a benzinkutast, Juci nénit vagy a sarki fűszerest.