Amíg csak képen láttam, egyszerűen nem tudtam elképzelni, milyen. Aztán megjött, és kiszaladt a számon: de hiszen ez egy 208. Csak nagyobb.
Aztán elkezdtem alaposabban elemezni a formát és a méreteket. Kilenc centivel magasabb. Ez kábé annak a bicskának a pengemérete, amiért már bevisznek a rendőrök. Bökőnek se kicsi, de ekkora különbség már autók közt is látszik, ez javarészt a tetőn kialakított púpból, a tetősínből és a futómű megemeléséből adódik. Valójában a hasmagasság harminc-egynéhány millimétert nőtt, változattól függően, vagyis a 2008-as hasa 16 centivel suhan a föld felett. Ettől nem lesz terepjáró, ha megnézzünk mondjuk egy Suzuki SX-4-est, amely 19 centis szabad magasságú, de úgy tűnt, hogy olyan vad helyeken, mint Budapest padkái, ennyi is bőven elég.
Gyakorlatilag a csúcsmodellel volt dolgunk, igaz, van még drágább verzió az árlistán, a bohócváltós (=automatizált kézi váltó) kivitel, de az eddigi tapasztalataink alapján ez felejtős, még ha esküdöznek is, hogy most aztán megírtuk a szoftvert rendesen. Jó ez így kézivel. A harci dísz is jól áll neki, bár a terepes formavilág mellett kicsit furcsa ennyi króm, azelőtt a szürke műanyag toldatok voltak a menők. Igaz, a 2008 inkább crossover, azaz összvérjármű.
Ha kicsit lebontjuk róla a marketinget és a dizájnt, arra kell rájönnünk, hogy tulajdonképpen egy emelt kombival van dolgunk, de ha a kombi szó nem tetszik, hívhatjuk egyterűnek is. Egy a lényeg: kisautóhoz képest tágas, és elég rendes nagyságú a csomagtartója is. Ez 350 litert jelent, vagyis a negyedével nagyobb a 208-asénál, még picivel tágasabb a most kifutó 207 kombinál is. Tényleg teljesen jó a belseje, a megemelt futómű miatt nem kell mélyre ülni, bizonyos kor fölött ezt sokan értékelik. A tető sem alacsony, annak ellenére, hogy a hátsó púpnak látszó valami csak átverés: igazából a tetőszintet nem emelték meg, csupán oldalt alakítottak ki huplikat, amitől profilból úgy néz ki, mint mondjuk egy Matra Rancho.
Két dolgot kell majd megszoknia annak, aki 2008-assal közlekedik. Az egyik, hogy a tolatáshoz nélkülözhetetlen a radar, érdemes megvenni – bár a gyári akkor is sípol, ha oldalt érez valamit. A másik kellemetlenség, hogy az első tetőoszlopok nagyon sokat takarnak ki, így állandóan a semmiből teremnek előttünk a gyalogosok.
Amúgy a 2008 belülről tisztára egy 208-as, vagyis a kis kormány - távoli műszeregység kombót itt is meg kell szokni. Aki csak alacsonyan szeret ülni, annak a kormány beletakar a műszeregységbe – egy biztos, fura elrendezés. Viszont a picike kormánykerék kellemesen vaskos, jól megmarkolható és a 2008 sokat megőrzött a 208 villámgyors kormányreakcióiból, szóval kifejezetten jó vezetni.
Egyébként a 2008 bele kiköpött 208, némi update-tel. Ez gyakorlatilag a módosított kardánbokszot jelenti a könyöklővel, meg az új kézifékkel. Nem tudom, miért találta fel újra a Peugeot a kézifékkart, de nem baj, működik és kész. Ami a minőséget illeti, a felső szint kisautós mércével egészen kiváló, a műszerfal közeli felülete puha, sőt, karbonmintás is. Az Allure szintél anyagkavalkád egészíti ki ezt, szép mintázatú fém(hatású) betétek, lakk fekete felület, utóbbi kissé kényes, vonzza a port, de a szépségért meg kell szenvedni. Az utastér este is jól néz ki, az üvegtető (+150 ezer Ft) körül kék hangulatvilágítás, intenzitása a menüből állítható.
A műszerfalat a nagy érintőképernyő koronázza meg. CD-lejátszó nincs, ezért még harmincezret kérnek azoktól, akiknek nem elég két (!) USB és egy aux-(3,5-es jack) bemenet a zenék bejuttatásához. A vicc az, hogy a CD-lejátszó ilyenkor a kesztyűtartóba kerül, mert nincs neki hely a középkonzolon. A navi szintén feláras (130 ezer Ft), képes a TMC-jelek vételére, azaz a dugókról és az útfelbontásokról is tud.
Az érintőképernyős cuccon látszik, hogy fejlődött, de még mindig vannak vele bajok. A Bluetooth-funkciók szánalmasak, zenelejátszáskor csak egy számot lehet előre-hátra ugrani, és slussz, számlista, albumlista nincs (legalábbis Android alól). Egyszerűbb, ha az ember a mobiljáról kezeli, pedig az lenne a lényeg, hogy a kormányról, nem? Még szerencse, hogy ezek a dolgok pendrive-ról már működnek.
A bemenetválasztás is érdekes, van a CD, rádió és a zene. (Tán a rádió csak a beszélgetős műsorokat fogja?) És ha a zenét választja az ember, akkor hirtelen a beállítások között találja magát, az aux-bemenet jelszintjének beállításánál! Először nem értettem, de aztán kiderült, hogy ezzel a csúszkával lehet bekapcsolni a bemenetet, amúgy a Bluetooth vagy az USB indul el. A menürendszer is kusza, az sem mindig világos elsőre, mi az, ami megnyomható felület az érintőképernyőn. Ezen még dolgozni kéne.
Viszont ez az egyetlen rossz dolog a 2008-asban.
Nem vagyok egy divatmajom, és ezektől a SUV-utánzatoktól sem szoktam elájulni, de a 2008 egy kellemes autó. Viszonylag jól is rugózik, egyedül a keresztbordák rázzák meg keményebben, de nem kóvályog, kezes. Alapvetően azt sem érezni rajta, hogy M+S gumikkal szerelik, legfeljebb húzósabb kanyarodáskor kicsit jobban tolja az orrát, de ezt leszámítva tapad, fékez, és minden mást jól csinál.
Hogy miért vannak spéci Goodyear gumijai? Hát azért, mert ő már majdnem terepjáró, és valószínűleg terepen jobb is, mint a sima aszfaltgumikkal. Igaz, van hozzá okosított kipörgésgátló („Grip Control”) is, a tekerőgombjával még sivatagi terep is kiválasztható, de ez inkább parasztvakítás, és csupán pár százalékot adhat a gumik által nyújtott többlethez. Egyébként ez a funkció is extra, a hozzá választott felni függvényében 40-80 ezer Ft az ára. Erre a vevőknek semmi szükségük sem lesz, ahová ugyanis tényleg összkerékhajtás kéne, oda kevés.
Nem is így kell nézni, hanem mint jópofa családi autót, amibe igen jó motort szereltek. A 115 lóerős eHDI a csúcsmotor, attól e, hogy van start-stop rendszere is. Sőt: nemcsak van, működik is. A hivatalos adatok szerint 0,4 másodperc alatt indítja újra a motort, de kit érdekel az adat? A lényeg, hogy mire az ember egyesbe rakja a váltót, a dízelmotor jár, és nem vonaglik, rázkódik beindítás közben. Alapvetően ki szoktam kapcsolni Budapesten az ilyen rendszereket, de ezt nem kellett, mert tényleg jó.
Emellett az 1,6 HDI elég erős is, 1300-tól már magára talál és 1500-tól meg húz, a végtelenségig, hiába, 230 Nm nem kevés. A váltója is rendben van, hat fokozat között lehet válogatni. Ezzel mentem a Toyota Corolla hazai bemutatójára, és a Peugeot-é semmivel sem tűnt rosszabbnak: a váltás nem egy földön túli élmény vele, de elég pontos megvezetésű a kar.
Ami meglepett, az a fogyasztása. Amellett, hogy a HDI-vel bő 10 másodperc elég a nulla-százra, amikor nem padlógázon tiporja az ember, egészen takarékos. A teszt során végig öt liter alatt fogyasztott városban, és ezt csak részben írhatjuk az állandó motorleállítás számlájára, hisz a dízelek nem igazán fogyasztanak sokat alapjáraton. Az lehet a HDI trükkje, hogy menet közben sem zabál, így a teszt végén pontosan öt literre jöttem ki. És hadd dicsérjem meg a hangját is. Amúgy sem hangos a motor, de ami még jobb, a dízeles darálást teljesen kiirtották a zúgásából.
Ha minden a mérlegre rakok, azt hiszem, az érintőképernyős cucc marhaságait leszámítva a 2008 egy igen kellemes autócska. Jó benne ülni, könnyen vezethető, takarékos és jól megy – mi kell még? Ha azt vesszük, hogy az anyukák Q7-es helyett ezt is választhatják arra, hogy a gyerekeket elhordják az oviba, akkor kész főnyeremény a létezése, mert nem egy tolakodó, erőszakos gép, hanem egy kedves, kezelhető méretű, vonzó valami, amivel még a mélygarázsokban sem gond parkolni. Ha így nézzük, szinte megéri az árát.
Ha viszont úgy, hogy egy hasonló kivitelű 208-asnál egymillió forinttal drágább, vagyis ha minden igaz, a 2008-ason gennyesre keresi magát a Peugeot. Esetünkben ez 5,67 milliós kedvezményes árat jelent (listaár a Carfinderen: Peugeot 2008 Allure 1.6 eHDI 115), igaz, a közepes felszereltségeknél ez a differencia kisebb, pl. az 1,2-es benzinmotornál, Active kivitelben 700 ezerrel drágább a 208-nál. Ha a típus funkcionális értékeit nézzük, a 2008 nem ér többet egy kombinál, aminek pár százezer forint szokott lenni a felára, ehhez ad még három centi futóműemelést és egy púpot a tetőn. Úgy tűnik, a 2008-as árát a Nissan Juke-hoz, Chevy Trax-hoz és a többi pici SUV-éhoz lőtték be.
Oké, divatcikk is próbál lenni, aminek az értéke nehezen forintosítható, de ekkora felárért még egy Audihoz is megveszi az ember a quattro-hajtást, itt meg még a kétes értékű Grip Control is extra. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ott a szintén kisautó-technikát kínáló Duster, a legmerészebb dízel-összkerekes kivitelben is legfeljebb 4,4 millió forintért; hozzá viszonyítva tényleg csak a fényévekkel igényesebb kivitelezés és az extrák tömkelege szól a Peugeot mellett.
