Kétszázezer forint. Ennyi az ára egy valamirevaló tévének, szolid nyaralásnak, és sajnos idehaza egy kicsit jobb fizetés is ennyi.
Nagyjából ennyi az XMOD-csomag felára egy mezei Scénichez képest. Ez akár vonzó is lehet, hiszen autóipari extra-szinten, ahol súlyos tízezreket kell fizetni egy USB-aljzatért, százezer feletti felárat egy nyavalyás Tom-Tom navigációért vagy kisebb autónyi pénzt a hifiért, kifejezetten jó ajánlatnak számít két kilóért ennyi látványelem.
Elnézést, helyesbítek: az XMOD esetében nem csak és kizárólag a csomagolás lett...khmm...ütősebb, hanem a hardverhez is hozzányúltak. Persze csak módjával, ennyi pénzért ne várjunk három difizárat és Mickey Thompson M/T-gumit, örüljünk annak, hogy legalább egy kicsit emeltek rajta, és körbeműanyagozták. Persze az összkerékhajtás is felejtős. Ezzel az XMOD beállt a Peugeot 3008-Golf Cross-sorba.
Tizenkét centiméter a Scénic magassága, az XMOD erre tesz hármat, és rendkívül hasznos, mattfekete, koptatható műanyagokat körben. Nem is értem, miért nem lehet ilyen tényleg praktikus kiegészítőt rendelni a sima egyterűhöz is. Ja, hosszú, azaz Grand XMOD nincs, így aki alkalomadtán hatodmagával menne szőlőt böngészni, vagy szüretelni, az tegye fel a maradék kettőt a vonatra, ez az autó ötszemélyes.
Lehet vitatkozni ezen a három centiméteren, de az biztos, hogy soha ilyen gondtalanul nem vergődtem át a házunk előtti padkán, amikor a jelentős nyugdíjas-kolónia ökörhugyozás-szerűen leparkolt autói között próbáltam eljutni az egyetlen szabad helyre. További jó tulajdonsága az egyterűből kreált szabadidőautónak, hogy legalább látszólag megpróbálták terepképessé tenni, így a 16 colos felniken /60-as, Conti CrossContact abroncsok gyűrődtek puhán. Manapság már ezekre is ráfogják, hogy ballonosak, pedig alig pár éve még ez volt a normál méret.
Mindegy, mákunk van, az emelés és a gumik úgy növelik jelentős mértékben a komfortérzetet, hogy eközben az XMOD semmivel sem kanyarodik rosszabbul, mint a sima Scénic. Nyilván az Eau Rouge-ba felfelé hamarabb elúszik az orra, de ott nem jártam vele.
Vonatkoztassunk most el attól a kérdéstől, jól néz-e ki az XMOD-pakk. Nekem nincs vele bajom, inkább tekintek rá praktikus kiegészítőként, mint imidzsnövelő extraként, de másoknak tetszik így is. Egy egyterűvel amúgy is annyira lehet menőzni, mint gyereküléssel becsajozni, dicsérjük hát a praktikumát.
Mert a Scénic meglehetős sikerét főleg ennek köszönheti. A helykihasználás remek. A fejtér bőséges, vállban sem szűk, odabent van elég fény, még ezzel a (szemre is szép) jó tapintású, fekete, velúr-bőr beltérrel sem tűnik reménytelennek a lét odabent. A hátsó három ülés külön-külön mozgatható-lehajtható, a padlóban mindenütt rekeszek, az ajtózsebekben simán elfekszik a másfélliteres PET-palack, mély a könyöklő, és az első ülések hátulján ott vannak a kihajtható kis asztalok. Bár még embert nem láttam, aki menet közben használta volna őket, biztos volt már ilyen.
Ami nagyon hiányzott, az maga a sínen csúszó, mozgatható könyöklő-doboz. Az XMOD-beltérben a könyöklő összenőtt a középkonzollal, a puha, párnázott része is fix, és naná, hogy mindenhol van, csak ott nem, ahol a könyököm. Kárpótolhat minket a klasszikus, bovdenes kézifék, ami mínusz egy hibalehetőség az elektromoshoz képest. Sajnos ennek áldozatául esett az egyik pohártartó, így középen egyetlen egy maradt, de az olyan sekély, hogy nem tart meg semmit. Kinyitott fémdobozt pláne.
Egyik szemem sírt és, a másik is, amikor megláttam, hogy a telefonomat sincs jóformán hová letenni, hiszen ahol annak idején egy remek kis mélyedés volt, most az Extended Grip fantázianevű rendszer körkapcsolója meredezik. A szerencsétlen, sokat látott Alcatel így a műszercsoport elé került, ahonnan folyamatosan lecsúszott, az ajtózsebből pedig nem ért el a headset-kábel a fülemig. Tudom, bluetooth-kihangosító van az autóban, de a telefont nem szeretem a zsebemben tudni vezetés közben.
De vissza az Extended Griphez, ami egy 85-ös IQ-szint alá belőtt extra. A Kiterjesztett Tapadás-kifejezés nem egy Technokol Rapid-reklámszlogen, hanem egy háromállású kipörgésgátló-kapcsoló. Nézzük:
- bekapcsolt állás
- némi kerékkipörgést engedő állás (40 km/óra fölött visszakapcsol)
- teljesen kikapcsolt állás (40 km/óra fölött visszakapcsol)
Nesze semmi, fogd meg jól, hiszen a második - részleges kerékkipörgést engedő - állás fölösleges, mint süketnek az empéhárom. Egyrészt amikor már olyan helyzetbe kerülünk, hogy úgy érezzük, szükség van rá, mert a kipörgésgátló túlforgást érzékelve fékezgeti a kerekeket a laza talajon, és helyben járunk, akkor már nyugodtan ki is kapcsolhatjuk teljesen, csak az segít. Negyvenes tempó felett úgyis bekapcsol magától. Mindegy, fogjuk fel úgy, hogy a hasznos emelés és kavicsfogó műanyagok mellé ezt is adták ingyen. Szerencsére a Renault sem kommunikálja, hogy ez terepképes autó volna. Nem az, csak kicsit több kell neki, hogy odaverjük. Ennyi pedig a felhasználók 90 százalékának elég is.
Remélem, a rendszer kipróbált, és parajelenségektől mentes, nem csinál olyasmit, mint a műszercsoport és a navigáció LCD-panelje, amely egyszer az Árpád-hídra kanyarodva (kb. 50-es tempó mellett) elsötétült, majd szépen-lassan, darabonként éledt újjá. Először a Tom-Tom ébredt fel, aztán a sebmérő, végül a fordulatszámmérő skálája is megjelent. Lehet, hogy fura zavar támadt az erőben, arra volt ennyire érzékeny. A kárpitot már dicsértem, sajnos a vezető- és utasülés ezzel együtt kényelmetlenebb, mint a legutóbb próbált Grand Scénic esetében. Bármit bármerre tekertem is, megfájdult a derekam, és mitfárereim is hamar megjegyezték: de kényelmetlen ez a hokedli.
A csomagtér 437 literes, természetesen tetőig pakolva jóval több ez, az üléseket pedig síkba döntve már a több, mint tisztességes 1837 literrel gazdálkodhatunk. A Scénic XMOD szerencsére – mint már említettem – puhán, kényelmesen gurul. Az úthibákat simán felveszi, csak az igazán kitartó és nagy huplik ütik meg érezhetően, a fekvőrendőrökön átcsusszan és nem veri oda bután az orrát a másik oldalon, remek.
Ahogyan remek a motorja is. Az ezerhatos dCi 130 lóereje és 320 newtonméteres nyomatéka érezhetően könnyebben fut a rövid karosszériával, mint a Grand Scénic nagy testével. Abban sem volt érezhetően szegény, de itt szinte meglepően lép. A hatsebességes kéziváltó egész jó, kicsit hosszú úton jár ugyan, de biztosan találunk bele a fokozatokba és igazán remek a kiosztása. Szinte nettó városi használatban úgy tudtam 5,9 literes átlagfogyasztást elérni, hogy unos untalan a nyomatékcsúcs körül ugrattam a lovakat.
A 10,3 másodperces gyorsulás nem ezt sugallja, de virgonc és rugalmas kis jószág, ebből a szempontból semmi kivetnivalót nem találni rajta. A kis dCi zajszigetelése nagyon jó, nem fogadnék rá nagy tételben, hogy egy ötös BMW-ben hangosabban zakatol a négyhengeres dízel. Minden másban a jól ismert és kedvelt egyterű. Egész jól néz ki, praktikum-mutatója inkább nőtt, mint csökkent, a 200 ezer forintos felárat megéri, feltéve, ha meg tudunk barátkozni azzal, hogy csak ötszemélyes, és így olyan a formája, mintha nem lenne befejezve a hátulja.
Azonban ami a legjobb, hogy a Renault szinte folyamatosan valamilyen akcióban kínálja majd, így az ezzel a motorral szerelt, legmagasabb felszereltségi szintű (Privilége) XMOD már 6,5 millióért hazavihető, a szerényebb és régebbi 1.5 dCi (110 Le) - motoros Expression ára 5,9 millió, ami egyáltalán nem rossz és egy-kétszázezerrel a hasonlóan felszerelt 3008-as alatt van.
És ez egy egész jó ajánlat. A szőlőbe jó lesz így is.
