Használtteszt: Mitsubishi Colt - 1991.

Mint a harmincéves Energomat centrifugáláskor, úgy rázza meg a bódét a harcias hangú négyhengeres indítás után. Az elfáradt gyári motortartó bakokat nemrég kisipari, telibe öntött gumiszilentekre cserélték, ami hiba volt, mert így rémes vibrációk kínozzák a Colt utasait. Hideg motornál, álló helyzetben, amikor nem csak a klímakompresszorral, de az automata váltó sűrű olajával is meg kell küzdenie a motornak, fájdalmas a rázkódás, de bemelegedés után, tempónál is egyértelműen érezhető. Bizony nem olcsó a gyári, új alkatrész a régi japánokhoz, utángyártott sokszor nincs, a bontásra ítélt autókban meg jellemzően ugyanaz ment tönkre, mint a javításra várókban. Ilyenkor kerül helyzetbe a leleményes magyar kisipar, de a motortartó bakok esetében kidobott pénz, amit az ember a szilentsütőnél hagy.

Az első megrázkódtatás után, mikor már megbékéltem a bántó rezgésekkel, nosztalgia lett úrrá rajtam. Még ebben a Coltban is megvan a jellegzetes, édeskés régi japánautó-szag, de nem ez az egyetlen időközben klasszikussá érett japán jellemvonás. A minimális erővel működtethető kezelőszervek, a könnyű, finom kormány, a puha, röcögős gázpedál, meg persze a taknyos fék mind tipikus távol-keleti sajátosság - egy korabeli kettes Golf például sokkal férfiasabb, gépszerűbb.

Megindulni nagyon tud, automatával persze könnyű is, de a kezdeti lelkesedés után hamar kifogy belőle a szusz. Kézi váltóval talán még sportosnak is titulálnánk a fura hangú 12 szelepes négyhengerest, de ezzel a rövid, viszont annál nyúlósabb automatával pillanatok alatt elfeledjük sportolási ambícióinkat. Nem lehetne letagadni, hogy bevásárlókocsinak szánták, országúti tempóhoz közeledve már megemeli a hangját. Kényelmes városi közlekedésre jó, ez a lételeme, itt érzi jól magát.

A Kadett emlékeim szerint jóval feszesebb, a Golf pedig kétszer masszívabb benyomást kelt - a Colt nem csak mai szemmel nézve billegős, bólogatós. Elképzelhető, hogy az amerikai változat még támolygósabb futóművet kapott, de talán nem is igazságos a németekhez hasonlítani, hiszen a csak háromajtósként kapható Colt kisebb volt a kortárs kompaktoknál, valahol a Polo- és a Golf-kategória között keresi a helyét. Meg minek is lett volna a kommersz változat kőkemény, ha ott a GTi, ami mindenért kárpótol?

Ez az Orion-motoros háromajtós érezhetően a komfortra ment rá, és ez teljesen rendben van. Igazából egy mai, erőltetetten sportos kisautó lehet igazi átok egy átlag-anyukának, akinek esze ágában sincs keresgélni az ideális íveket vagy a nyomatékgörbe csúcsát. A Colttal nem is fogja, cserébe megkapja a jóleső érzést, hogy a Mitsubishi minden reggel első kulcsfordításra indul, és ezt a jó szokását húszévesen is próbálja tartani.

Zoltánék Coltjának egy komoly baja volt, ami jellemző a korabeli injektoros autókra, de a Mitsubisikre mindenképpen: tönkrement a motorvezérlő elektronikája. A kondenzátorok hajlamosak a kiszáradásra, ami éppen elég tízen-, huszonéves Mitsu-tulajnál fordult már elő ahhoz, hogy ráálljon egy szakember a vezérlőpanelek javítására. Az emlegetett motortartó bakokon kívül leginkább csak kopó-fogyó alkatrészekre kellett költeni, amúgy zokszó nélkül viseli a Colt a ridegtartást. Az elmúlt tíz évben legalábbis nem kellett megbontani sem a motort, sem a váltót, ami 148 ezer mérföld, azaz 240 ezer kilométer után nem rossz teljesítmény egy eldobós kisautótól.

Ennek is a rozsda lesz a veszte, hiszen egy jóindulattal kétszázezer forintos értékű autó közelébe épeszű ember már nem enged lakatost, figyelembe véve a mai óradíjakat és a nyomott használtpiaci árakat. A mechanika legalábbis nem kelti azt az érzést, hogy a közeljövőben meg szeretné adni magát. Előbb fog felrohadni a sárvédőív a tetőig, mint hogy széthullana a motor.

Kár érte, mert arra, amire kitalálták, a mai napig tökéletesen alkalmas. Még ha nem is ajánlanám ínyenceknek, azért jellegzetesen japán íze van, és akinek ez ösztönösen bejön, vagy egyszerűen szereti, ha valami könnyen kezelhető és megbízhatóan működik, sajnálni fogja, amikor kirohad alóla a Colt, a Lancer vagy lényegében bármelyik korabeli Mitsubishi. Ma mindenesetre már csak kivételes állapotú Coltokra érdemes alkudni, hiszen az utódot is meg lehet már kapni párszázezerért, és itt néhány év korkülönbség néhány év haladékot jelenthet a rozsda ellen vívott, mindig vesztes küzdelemben.