Nem lehet már szuperebb

Teszt: Skoda Superb Combi Elegance 2.0 CR TDI DSG 170 LE - 2013.

2013.11.26. 06:14 Módosítva: 2013-11-26 09:01:37

Adatlap Skoda Superb Elegance 2.0 CR TDI DSG 170 LE - 2013

  • 1968 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 170 LE @ 4200 rpm
  • 350 Nm @ 1800 rpm
  • 6 seb. duplakuplungos automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.7 másodperc
  • Végsebesség:
    227 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.4 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    6.4 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.7 l/100km
  • 10 836 020 Ft
Ez akkor is csak egy Škoda marad: régi, maradék Volkswagen alkatrészekből összelegózott keleti Volkswagen, ilyen kritikákkal illetik sokan a Škodákat. Számos ponton tetten is érhető a dolog, azonban ez semmit nem jelent, a Superb akár jó választás is lehet, ha családi autót vagy nagy céges autót keresünk. Minden a megközelítésen múlik.

Az új fészliftes Superb arc pontosan illik a Skoda új irányvonalába. Az A oszloptól jövő vonalak szépen ráfutnak az új hűtőmaszkra, onnan a lámpa alá fordulnak. Az egész az a fajta tervezés, ami láttán senki nem fog csettinteni, hogy hű, de frankó, azonban öt év múlva is szép benne, amit esetleg most is annak találunk. Hideg fejjel rajzolt racionalitás, semmi extravaganza, semmi giccs. Inkább azt mondanám rá, visszafogottan konzervatív, ami a manapság, amikor az menő, hogy a divathóbort a funkcionalitás rovására megy, határozott dicséret.

A tesztautó felszereltségét tekintve szinte fullos, ezt a szintet nehezen tudom elképzelni, hogy idehaza valaki Škodából választaná. Ennyiért kap Passatot, vagy sok egyéb autót is, amivel jobban lehet villantani, és ez sokaknak fontos. Talán ha egy cég középvezetője csak Skodát választhat, így aztán jól belerendelhet mindent.

170 lóerős dízelmotorral, DSG váltóval az alapfelszereltséggel sem olcsó: 8,9 millió forint (a Superb Combi 2.0 CR TDI 170 LE DSG Active részletes felszereltséggel a Carfinderen). Ha a mi Elegance változatunkat kérjük, már 10,8 milliónál járunk, amire elég szerény vigasz, hogy ebben már sok extra benne van, és elég jól felszerelt autót vihetünk haza. Azért csak elég jól, nem pedig nagyon jól felszereltet, mert a Skoda legdrágább modelljéhez sem rendelhető például aktív, radaros tempomat, vagy sávelhagyás-figyelmeztető, netán holttér-figyelő. Talán így akarják megkülönböztetni a családon belüli drágább modellektől.

A tesztautó ára pedig 13 millió forint. Ez kicsit erősnek hangzik, de ez egy nagyon felszerelt modell, hiszen a ma szokásos dolgok mind megtalálhatók, sőt, van pár olyan apró figyelmesség is a Superb tárházában, amelyre csak a sok értékesítői tréningen részt vett eladó fogja felhívni a potenciális vásárló figyelmét. Ilyen például a bal hátsó ajtóba rejtett esernyő, a csomagtérben lévő kivehető zseblámpa, a hátsó ülések és utastér rész külön fűtése, vagy számtalan szatyorakasztó kampó. Utóbbiakra szükség is van, mert ha a feneketlenül nagy csomagtartóban előre csúszik valami, még a 190 centis apukáknak is majdnem bele kell térdelni, hogy elérjék.

A Superb egyik hatalmas ütőkártyája a mérete. A hátsó ülés lábtere akkora, hogy az ötös BMW Goggomobilnak tűnik mellette, ráadásul még a csomagtartója is hatalmas. Hátul gyakorlatilag bármit csinálhatnánk benne, de aki ki tudja fizetni ezért a Superbért a 13 milliót, már nem 18 éves, és a bármit már otthon, esetleg hotelben csinálja. Elöl is terpeszkedni lehet benne, csak kicsit árnyékolja be a tér feletti határtalan örömünket a kőkemény, és kissé rosszul formázott első ülés.

Aki jártas a Volkswagen csoport korábbi autóiban, folytonos déjà vu-érzést tapasztal, mert elég sok dolog már valahol szerepelt a korábbi években. Például a kormánykapcsoló az ötös Golfból származik, már-már a két első ülés közötti középkonzolra is azt hinnénk, de nem az, csak nagyon hasonló. Egyszer bevált, szerették, akkor miért ne legyen itt is? Nincs rajtunk nyomás, hogy mindig újat csináljunk, ez nem Audi, csak egy Skoda. Másrészt a minőség is volkswagenes szintű, a szó jó értelmében. Minden passzol, minden jó anyagból van, és a kategóriában egyértelműen a jobbak közül való.

A két főműszer között csak egy egyszerű monokróm kifelző van, nem egy szép TFT panel. Ezt a kijelzőt az Audi 2005-ban kukázta végleg, azóta TFT-t használtak. Ezek olcsóbb dolgok, a márkacsoporton belüli nehéz megkülönböztetés eszközei. Ez azonban hordoz számos előnyt is, hiszen nincs kockázat, bevált elemekből építkezünk.

Hasonlóan bevált elem a 170 lóerős common rail kétliteres dízel a hatfokozatú DSG váltóval. Ez is egy olyan pontja az autónak, hogy nehéz belekötni. A fogyasztása alacsony, a váltó pontosan és jól kapcsolgat, mindig van elég erő egy jó előzésre, vagy dinamikus haladásra. Azonban ha egy Audiból, vagy egy BMW-ből ülünk át, feltűnik, hogy alacsony fordulaton a kormányra kicsit több remegés jön a dízeltől, meg a futóműzaj is jobban beszűrődik, leginkább hátulról, a kombi részből. De egyszersmind annak is fel kell tűnni, hogy ezekhez az autókhoz képest legalább hárommillió a zsebünkben marad, ez pedig nem kevés. Hiába az Alcantara, a csodaszép bőrülés, ez a prémium azért nem az a prémium.

Az üzemanyagot sem herdálja a nyomatékos dízel, mert a teljes tesztfogyasztás 6,1 liter volt, ami nagyon jó érték. Bár csak hatfokozatú a DSG, nem is kell hosszabb hatodik, 3000-nél 160-at megy, tartós száznál meg 5 liter alatt fogyaszt. A 350 Nm nyomaték elég széles tartományban megvan, nincs olyan érzésünk, hogy bizonyos tartományokban nem húz eléggé. Sőt, ha durvábban tapossuk, minden indulásnál a kipörgésgátló visszajelzője lesz a hangulatfény a műszerfalon. Azt gondolom ekkora tömeghez és teljesítményhez már nem hülyeség az állandó négykerék-hajtás, amely felára alig több, mint 600 ezer forint.

A másik, ahol nem jeleskedik az autó, az a futómű hangolása. Nagyobb tempónál, úgy értem 80 km/h felett minden hirtelen kormánymozdulatra furán reagál, és a menetstabilizáló elég hamar bele is szól. Talán ez is egy pont, ahol spóroltak, de inkább csak elméleti jelentősége van. Biztonságosnak azért biztonságos, sportosan meg úgysem kívánjuk ezt a hodály méretű családi kombit vezetni.

Az alacsonyabb árat számos egyéb dologgal is meg tudják valósítani. Az egyik a kicsit régebbi technika és dizájn használata, illetve azzal, hogy nem rendelhetők hozzá a legújabb extrák. Az is lehetséges, hogy például a hangszigetelése nem olyan, mint egy Passatban. Lehet, hogy a dupla ajtószigetelésről egy pici él hiányzik, ami ott megvan. Nyilván tudatosan, és jól átgondolva csinálják, de el kell mondjam, a Skoda Superb ennek ellenére nem rossz autó, sőt egy racionális választás, nagyon is élhető autó.

Ezzel nem lehet villantani, de a buta szomszéd sem lesz annyira irigy, hiszen ez csak egy Skoda. Ha egy azonos árú, de rosszabbul felszerelt A4-est választanánk helyette, nemcsak kisebb, de feltűnőbb autónk is lenne. Ez nem mindenkinek előny.

Ahogy nézegetem az ergonómiát, a kezelőszerveket, nagyjából 3-4 év a Superb lemaradása a VW-élvonaltól. Ha úgy ítélik meg, hogy ez a lemaradás a pár rendelhető újkori extra hiánya megéri az árkülönbözetet, vegyék, vigyék, nem járnak rosszul. A minőséggel nincs semmi baj, de mindenki tudja, hogy a Superb nem a hipszterek autója lesz.

Totalcar értékelés - Skoda Superb Elegance 2.0 CR TDI DSG 170 LE - 2013

Óriási méretű utastér, óriási csomagtér, néhol régebbi Volkswagen csoportos alkatrészekkel fűszerezve. Jó minőség, jó kidolgozás, megbízható technika, a Superb jó választás is lehet bizonyos feltételekkel, például ha nem vagyunk hipszterek.

Népítélet - Skoda Superb