A Top Gear Cool Wall szabályzata szerint egy autó nem cool, ha el kell magyarázni, miért az. A Peugeot 3008-nak még öt év után is hosszú magyarázatra van szüksége, de mire ezt az emberek megértik, addigra a hipszterek felvásárolják. Mert ők már azelőtt szerették, hogy cool lett volna.
A Peugeot 3008-ról a kutya nem mondja meg, pontosan micsoda, ezért mindenki elkönyveli crossovernek. Még a Peugeot is. Az egyetlen szépséghibája a kategorizálásnak, hogy a legtöbb crossovernél tudni, melyik két kategória zabigyereke. A 3008 annyi mindent tartalmaz nyomokban, hogy inkább koktél, mint crossover, már-már a modernkori népautózás greatest hits albuma.
Családinak se nem elég egyterű, se nem elég kombi, mégis tágas, praktikus, lehet bele pakolni. Anyukák-kedvence szobaterepjárónak nem elég magas vagy robusztus, mégis kényelmesen átlátni a bármi felett Qashqai-tól lefelé. Napestig lehetne sorolni, de a lényeg, hogy a 3008 az Y generáció kevésbé megértett zsenije, aminek a facelift jót tett.
A fényszórók alsó része kapott egy törést, az embléma krómkerete eltűnt, helyette kaptak viszont króm bumerángot a ködlámpák. A hűtőmaszkot is króm övezi, a rács már nem nagymamáink krumpli-hasábolója, emellett a Peugeot enyhény mosolygósabra vette a formáját. Még ha kicsit morcosabb is lett szemből a 3008, főleg az új fényszórók miatt, még mindig leginkább egy jókedvű gömbhalra (Tetraodon fluviatilis) hasonlít.
Hátul a legszembetűnőbb, vagy inkább talán egyetlen változás a lámpákat érintette, amik ugyan továbbra is cápauszony alakúak, de kaptak egy fehér betétet. Emellett már nem méhsejt-mintázata van, hanem három fűggőleges csikból áll, csak hogy egy kis Mustang is legyen a nagy katyvaszban. Ennyi változtatás pont elég volt, hogy már csak elgondolkodva, és ne értetlenül álljon valaki a 3008-at nézegetve.
Ami viszont szerencsére maradt régi, hogy továbbra is az amerikai vonalnál időzzek egy kicsit, az a két részben nyíló csomagtérajtó. Az alapból 432 literes csomagtartó padlója alatt kétemeletes rekesz van, a felső szint elválasztó fedele akár ki is vehető. Nagy kedvenc a kivehető csomagtérvilágítás, ami aztán zsebplámpaként funkcionál. Apróság, ráadásul fröccsöntött műanyagból van, nem egy husángnak is jó Maglite, de minimum figyelmes.
Nehéz megérteni a formát, már a megszokásához is idő kell, de ez az egyik oka, hogy az elkötelezett tulajdonosi köre is ilyen. A fiataloknak nem elég dögös, időseknek nem elég konzervatív, apukáknak nem elég egyterű, anyukáknak nem elég terepjáró, egyedülállóknak kicsit nagy, családosoknak kicsit kicsi. A hipszternek viszont tökéletes, mert ő ínyenc, és így lázad. A hipszternek, aki egyszerre anarchista és úriember, aki tíz lépéssel jár a trend előtt, és dekadenciába hajlik a túlcivilizáltsága.
Mert neki nem utastér kell, hanem egy lounge. Loftlakás négy keréken, hatalmas ablakokkal, panoráma tetőüveggel. Egy hely, ahol a hasonszűrű barátaival össze tud ülni, hogy miközben átbeszélik a boho loop sálkötés rejtelmeit, a JBL-hifin Vampire Weekendet hallgassanak. A hátul ülők – feltéve ha nem túl magasak, és elférnek –, még a koncertvideót is nézhetik a fejtámlákba épített hétcolos monitorokon. Az persze problémát okozhat, hogy celluloidot és bakelitlemezt nem tudnak begyömködni a lejátszóba, de nagyjából minden mást igen.
A Peugeot 3008 beltere tényleg mint egy bár, kényelmes, puha székekkel, finom, minőségi anyagokkal. Ha egyetlen szóval kéne összefoglalnom, diszkrét benne szinte minden. Fűszervezve egy szakajtónyi szerethető kreténséggel. Élükön a Mini-nyúlásnak kikáltott gombsorral a középkonzolon, amiről a felhajló head up display-t is kezelni lehet. Vagy tízszer állítottam fel és le a kijelző fényerejét, csakhogy nyomkodhassam a gombját.
Emellett néha ki-be kapcsolgattam, egyszerűen mert szórakoztató volt, ahogy a műszerfal tetején a plexilap fel-le hajolgat. Már csak ráadás, hogy mutatja még az aktuális sebességet, a tempomat állapotát és a követési távolságot. Viszont képtelen voltam megszokni, hogy a kormány karimájának metszete szögletes profilt ad ki, azaz nem hurkából, hanem hasábból kerekítették, ami elég fura fogást eredményez.
A vezetőt saabosan körülölelő műszerfal, a kézreálló, magasra épített váltókarral még akár élményautózásra is ösztökélhetne, ahogy a kétliteres dízelmotor százötven lóereje is. Na ez az, amire egyáltalán nem jó. Bár a váltó egész pontos, még csak nem is jár hosszú utakon, de lehetetlen vele gyorsan kapcsolni. A kormány nagyjából annyira kommunikatív és közvetlen, mint egy életunt foglár. A futómű pedig vajpuha, ami nem baj, sőt! Mikor boldog-bodogtalan még a családi egyterűnél is sportosságról beszél, a 3008 mer puha lenni.
Gyorsan menni vele nagyjából olyan, mint amikor Dumbo görkorcsolyázik. Tipeg-topog, csetlik-botlik nyüzüge lábaival, miközben dülöngél a krumpli teste. Ahelyett, hogy nyugodtan vitorlázna a nagy füleivel. Olyankor békés, csendes, lágyan suhan. Az egész miliőből csak két dolog lóg ki igazán. Az egyik a kuplung, ami a 3008-hoz mérve kemény és darabos. A másik a motor. Elsőre igazságtalannak tűnhet, hisz egy csendes, finom járású kétliteres HDi, 340Nm nyomatékkal, amit nagyon egyenletesen ad le.
Egyszerűen csak sok, már félgáznál is. Meggyőződésem, hogy az 1,6-os HDi is bőven elegendő lenne a 3008-asba, és annak talán a valós fogyasztása is megvan 6 liter környékén (4,8 a gyári kombinált). A kétliteres motorral a tesztfogyasztás 7,8-ra jött ki, bár ez leginkább városi dugózás volt.
Összességében rendkívül praktikus autó, ami franciásan lóg ki minden kategóriából, de részmegoldásai, melyek megannyi szeretett autót idéznek, nagyon vonzó és kényelmes alternatívát nyújt. Egy 3008 alapáron 4 590 000 forintról indul, a tesztautó a videó-csomaggal (250 000 Ft), kanyarkövető xenon fényszórókkal (250 000 Ft), a kétliteres dízelmotorral meg egy rakás egyéb hasznos és haszontalan extrával 8 181 000 forintra jön ki (egészen pontosan a Carfinderen: 3008 2.0 HDI Allure). Azt meg ki-ki maga döntse el, megér-e ennyit, hogy a hipszterbajsza alatt mosolyoghasson, mert tudja, a többiek kimaradtak a jóból.
