Használtteszt: Toyota FJ Cruiser – 2009.

Műszakilag nem különösebben érdekes, persze érdektelennek sem nevezhetnénk: karosszéria alvázon. Ilyen az én Tehenem is, az FJ pedig ugyanarra a platformra épül – mármint természetesen az egy évtizeddel későbbi 4Runnerére, aminek egyébként Prado platform a neve, ami 1984 óta a Land Cruiser kompaktabbik változata. Létraváz, elöl kettős keresztlengőkar, hátul merev tengely. Az FJ Cruiser műszaki alapjait a J120-as generáció szolgáltatja, a korabeli Land Cruiser Pradón kívül a Lexus GX épült még erre.

A legfontosabb azonban a külseje. A 2000-es években óriásit hasított a Fordnál retrofuturizmusnak nevezett dizájniskola: klasszikus, legalább 30-40 éves elemeket modernizálva alkotni valami olyasmit, ami sokkal dögösebben néz ki, mint a csak úgy aktuálisan dizájnolt kortársak. Általában bejött a dolog az újra feltámasztott Mustangtól a PT Cruiseren át egészen az 500-as Fiatig és az új Miniig. Néha meg nem jött be, mint Amerikában a Chevrolet SSR, vagy a Chrysler Prowler, tehát azért a retróval sem lehet mindig tutira menni. Az FJ Cruiser olyan, mintha a Toyotára valami elemi erejű kapuzárási pánik tört volna, de amennyire döbbenetes tőlük egy ennyire extrém produkció, annyira jól sült el.

Múlt és jövendő gyönyörűen kapcsolódott össze a tervezésnél, hiszen az ihletet abból a Brazíliából merítették, ahol Bandeirante néven még az ezredforduló után is gyártották az ős FJ-t. Az FJ Cruiser pedig elég érdekesen próbál hasonlítani az ősére: az határozottan szögletes, az új meg mint egy hosszában metszett nyuszifarok négy keréken. Ha már úgyis csak tanulmányautó lesz, hadd szóljon, gondolta a 24 éves Jin Won Kim, aki Koreában született, de már Kaliforniában nevelkedett. Kim gyerekkorában csak Hyundaiokat látott, annál nagyobb kultúrsokk volt neki szembesülni a legendásan magas szintű autós kultúrával Kaliforniában, 12 évesen. Az Art Center College of Design-ban pedig olyan mesterektől tanult, mint J. Mays, aki feltalálta az új Mustang-formát, és útjára indította az azóta is sikeres retrofuturista iskolát, de Chris Bangle ugyancsak ott oktatott akkoriban.

A retrofuturizmus látszik is az FJ Cruiseren, akárcsak az amerikai hatások. Az eredeti FJ is egy ordas nagy Jeep-koppintás volt, a Cruiser pedig végképp hangsúlyosan amerikai autó. Harsány, extrém, de nagyon intelligens és stílusos módon. Nyilván azért tud ennyire jól kinézni, mert a tervezéskor csak tanulmányautónak szánták. Ha csak egy széria-Toyota lett volt volna a sok közül, akkor például tisztességesen ki lehetne belőle látni, de akkor már fele ilyen szigorú sem lenne. Viszont - és ez nagy bravúr -, sikerült az erősen hummeres formát erősen hummeres arányokkal, majdnem Hummer-méretben megcsinálni úgy, hogy az autó nem lett ellenszenves. Lehet rajta vitatkozni, szép-e, vagy béna, de szívében nem tahó kivagyiság lakozik, hanem valami jellegzetesen kaliforniai életöröm.

Elég ránézni a veteránautó-árlistákra, én legalábbis az amerikai katalógusokban mindig azt látom, hogy csak a kupénak van ára. Egy szedán vagy kombi a kutyát sem érdekli, még ha különleges ritkaságról van is szó tökéletes állapotban. Ugye? Mert a kupé néz ki jól, és kész. Így aztán ma már mindent kupésítanak, az X5-ösből X6 lesz, a Passatból CC, az E-Merciből CLS, kamukupé kamukupé hátán. Kim a 2003-as bemutatóval elég előremutató volt, az FJ ugyanis kupé-terepjáró próbál lenni, már amennyiben a hátsó oldalajtókat erősen eldugták. Ha úgy vesszük, a fehér tető révén lett az autóban néhány ezreléknyi kabrióság is. Vagy legalábbis valami a 60-as évek amerikai viniltetős limuzinjaiból és kupéiból. 

Ha sorozatgyártással kellett volna számolni, a lőrésszerű szélvédő az első, amit kihúznak a listáról. Hagyján, hogy olyan a kilátás, mint a páncélozott csapatszállítókból, de ablaktörlőből is három kell, a geometria már csak ilyen kegyetlen világ. Nyitható, mármint nem leereszthető, mint a 4Runnerben, hanem kibillenthető hátsó szélvédő, hosszú tárgyak szállítására (szörf), az oldalra nyíló hátsó ajtó pedig a kitámasztó teleszkóp elfordításával támasztható ki. A forma megértését nagyban segíti, ha megnézik ezt a kis videót, melyen Akio Nishimura, a főmérnök magyarázza el, mi miért olyan, amilyen. Na jó, nem segíti, de egészen váratlan tudatállapotokba kerülhet az ember, ha angolul beszélő japán mérnököket hall. Akio még a tetőkárpit alá épített hangszórót is megmutatja.

AZ FJ Cruiser nagyon bejött a sajtónak és a nagyközönségnek, két évvel előzve meg a 2005-ös Ford Mustangot, a retrofuturizmus igazi zászlóbontását. A Toyota 2004-ben Amerikában kezdte terepen tesztelni az FJ Cruiser műszaki alapjait, és mivel elszánták magukat, hogy az FJ nem csak afféle operett-SUV lesz, átprogramozták a A-TRAC elektronikát és sokat dolgoztak a futóművön. A külsőt viszont úgy hagyták – az FJ Cruiser egyike azon kevés dicsőséges eseteknek, amikor egy tanulmányautó gyakorlatilag változatlan formában kerül sorozatgyártásba. A tengelytávja 10 centivel rövidebb (2690 mm), mint a 2013-as Land Cruiseré, de alig 80 kilóval könnyebb: 2 tonna. Anyag az van benne. Hogy milyen vezetni? Milyen lenne? Mint bármit, amin Toyota embléma van, és Prado platformra épült. Csak ebből nem lehet kilátni, viszont mindenki minket néz.

A japánoknál hagyományosan kisebb a motorválaszték, mint az európai konkurenseknél. Az FJ-t a Toyota annyira minimálra vette, hogy egyáltalán nincs is választék: egyetlen négyliteres, benzines V6-ossal kapható. A V6 VVT-i feliratot magunk is leolvashatjuk a motortakaró műanyaglemezről, ez egyébként a Toyota általános SUV-V6-osa, amit még olyan óriásokba is beraknak alapmotorként, mint a Tundra. Négy liter, hengerenkénti befecskendezés és négy szelep, 268 lóerő (@5200) és 380 Nm nyomaték 3700-as fordulaton, változó szívószelep-oldali vezérléssel. A Toyota gyári tuningrészlege, a TDR kínál hozzá Roots-kompresszort, de gyártottak is kész TRD-FJ Cruisereket, jó háromezret. Ez a V6-os viszont legalább van olyan kompakt, hogy elfér mellette a kettős keresztlengőkaros első futómű.

A felszereltséggel sem bajlódtak többet, abból is csak egyféle volt, nyilván gyötörte a pénzügyi részleget a lelkifurdalás, amiért rábólintottak egy ennyire veszedelmes vállalkozásra. Képzelem egyébként, miket kaptak a vállalati büfében a Corolla-hívőktől. Alapban járt egyébként a klíma, a villanyablak, a vízálló üléskárpit (!) és a hifi, választani pedig tolatókamerát, alufelnit, hátsó ablaktörlőt és komolyabb terepezéshez való kiegészítőket lehetett. Az FJ Cruiser váratlanul jól fogyott, az első évben Észak-Amerikában 60 ezret sikerült eladni. Használtan ma négymilliótól indulnak. Ha nem próbáltam volna ki, magam is nagyon vágynék rá, de nekem ennyi dizájn nem ér meg ennyi praktikumot.