Opel Meriva 1.6 CDTI – Ford Tourneo Connect 1.6 TDCI LWB (2014.)

Van azért az egyterű-dologban valami. Például lányom barátnője, akinek immár három tesója van, döbbenten kérdezte az Avensisünkben: a rendes autók ilyen alacsonyak?! Náluk is a magas autók dominálnak a családban, nem véletlenül. Igaz, az egyterűek legalább felét az idősek veszik, egyszerűen azért, mert az ő derekuk már nem hajlik olyan jól, és ezekben nem kell mélyre ülni.

Az egyterűsítés nem feltétlenül jelent óriási autót, mert hogyan parkolna vele az asszony? Ez az igény szülte a pici egyterűeket, bár előrebocsátom: egy Meriva-szerű valami végei is nehezen érzékelhetők, ha nincs hozzá parkradar.

Az evolúció következő lépcsője az volt, amikor a pici dobozos haszonjárműveket beszékezték. Egyterű helyett jó ez is. Az ülések mögött hatalmas tér marad, igaz, az ülések felett is, csak az nem jó semmire. Mindenesetre a technika mára elérte a szintet, hogy egy krumplinál fejlettebb élőlény is elviselhet egy hosszabb utat az ilyen, kisteherből faragott családi dobozjárművekben.

Látni fogják, a kis egyterűek és a dobozautók hasonló technikát tartalmaznak, hasonlóak a céljaik. Melyikkel jár az ember jobban? A véletlen úgy hozta, hogy egy időben járt nálunk az Opel Meriva és a Ford Turneo Connect, rajtuk vizsgáltuk meg a dolgot. Igen, látjuk: nem egyformák. Nagyon nem, mivel a Fordból a hosszabb tengelytávú változatot kaptuk, ami vagy fél méterrel hosszabb a Merivánál (4,8 m vs. 4,3 m). Viszont mindkettőben 1,6 literes dízelmotor van: a Fordé 115, az Opelé 136 lóerővel.

És az árak? A Merivát 5,5-5,7 milliós alapártól lehet megvenni, A Tourneo Connectet pedig 6,3-7,1 millió között a 115 lovas motorral. Hogy nincsenek egy árkategóriában? Elég nagyok a felszereltségbéli eltérések, az alaposan felextrázott Merivánk végül drágább volt, mint a Tourneo Titanium csúcskivitelben, és egy, igazán komoly extrát adott, amit a Ford nem: a félbőr üléseket. Azt sem árt tudni, hogy az 1,6 literes dízeleket kisebb teljesítménnyel is meg lehet kapni, az Opelnél 95 és 110 lóerős, a Fordnál 95 lóerős verziók választhatók még. Csak a korrektség kedvéért, egy 95 lovas Meriva az 5,3-5,5 milliós, a 40 centivel rövidebb, 95 lovas Ford pedig az 5,6-6,7 milliós ársávban játszik.

Opel Meriva (PT)

A Meriva azzal kavarta fel az állóvizet, hogy a hátsó ajtói nem a ma szokásos módon nyílnak, hanem hátrafelé. Sokan kifejtették már erről a véleményüket, nyilván van előnye és hátránya. Az Opelnek valójában az tesz jót, hogy az összes ajtaja közel derékszögben kitárható, a hátranyílós trükk inkább arról szól, hogy más legyen, mint a többiek. Bár tény, hogy a Merivát például jól lehet porszívózni a spéci ajtóival, ami kisgyerekek mellett nem hátrány. De semmivel sem jobban, mint egy tolóajtóst, mondjuk a Tourneo Connectet.

Azonban van az Opel kis egyterűjének egy őrült nagy hátránya: valójában csak két gyerekkel/hátsó utassal kompatibilis. A középső hely arasznyi széles, ha előrehajtják, pont jó könyöklőnek – ilyen rátétet extraként kínál rá is az Opel. Ülni rajta nemigen lehet: keskeny, domború, a felnőtt önmagában, a gyereknek meg az ülése túl széles ide. A Meriva négyszemélyes, írjanak bármit is a forgalmijába. Az üvegtetős változatnál az árnyékoló roló helyigénye miatt picivel kisebb a fejtér, egy átlag felnőtt feje már a tetőt éri. A Meriva csomagtartója egyébként kábé akkora, mint egy ötajtós kompakté, 400 literes.

Mit tud minőségben? A tesztautó a kétszínű belseje miatt vidám, de az anyaghasználat azért nincs egy Astra szintjén. Kisautós, na. Igaz, legalább a dizájn jó. Ugyanez a motor – ami ugyebár Szentgotthárdon készül – picivel finomabban szólt az Astra kombiban, a múltkori összehasonlító tesztben, bár itt sem vészes. Sokkal zavaróbb autópályán a 18-as extra malomkerekek zaja, ezek nélkül a Mariva valószínűleg nemcsak halkabb, de komfortosabban is rugózik. A teszt végi tankoláskor kereken 7 l/100 km-es átlag jött ki, ami nem letaglózóan jó érték, de elmegy. Elvégre a Meriva se nem könnyű, se nem lapos.

De mi szükség ennyi lóerőre? Egy biztos, amikor emelkedik az autópálya, és jól megrakják a Merivát, bírja szuflával. Ez az új dízel nagyon jó, kellemesen jön meg az ereje, és jó sok newtonméter van benne. Részben ettől lesz az Opel inkább személyautó-szerű, és nem egy furgon, no meg attól, ahogy mozog. Kár, hogy a kormányzás teljesen visszajelzés nélkül működik.

A Meriva személyautósabb jellegével, csendesebb utasterével talán kompenzálja, hogy kisebb a Fordnál, sokkal inkább az a baj, hogy ugyanennyiért kapni Astra kombit is. Ami ötszemélyesebb, finomabb rugózású, jobb hangszigetelésű, nagyobb csomagtartójú és minőségibb autó, nagyjából ugyanennyiért, ugyanezzel a nagyon jó motorral. Ja, hogy nem hátrafelé nyílnak a hátsó ajtói? És?

Ford Tourneo Connect (RB)

A környezetemben szezonja van a babázásnak, és az ifjú szülők mind azt mondták, nincs akkora autó, amit ne tudnának szügyig pakolni babakocsival, plüssmackóval, káddal és legalább egy, szabadon választott nagyszülővel. Azt valahogy sosem hallottam, hogy minimum harminc irányba lehessen csűrni-csavarni-forgatni az üléseket. Le lehessen hajtani, legalább kétrészben, és kész. Picivel hétmillió forint felett a Ford nemcsak árban, de helykínálatban is egy panelgarzon szintjét hozza. A szép az, hogy a Tourneóban majdnem annyi cucc és ember el is fér, mint egy kis garzonlakásban. A helykínálat minden túlzás nélkül pazar, a csomagtartó pedig inkább raktér, ami nem is csoda, hisz a családi egyterű igazából egy furgon. 

A fent említett egyértelmű előnyök mellett azért akadnak hátrányok is. A kemény, kopogós, könnyen karcolódó műanyagok mellett hetven felett már zavaróan zajosak a kerekek. Ezt persze el lehetne nyomni mondjuk a rádióval, de akkor két újabb kellemetlenségbe botlik a sofőr. Egyrészt a mélynyomó-tuning hőskorát idéző rendszámkeret-recegtetést adják elő az ajtókárpitok, már hatvan százalékos hangerőnél. Másrészt pedig már egy felüljáró alatt áthaladva is képes a rádió elveszíteni a jelet, még országos sugárzású csatornákét is.

Amiben egyértélműen jobbnak tűnhet az Opel a Forddal szemben, az a motor. Nem feltétlen az erő tekintetében, hanem annak leadásában. A Ford 1,6-osa nagyon szűkre veszi azt a tartományt, ahol egyenletesen és simán lehet autózni. Alul gyakorlatilag nulla az ereje, néha egyesig vissza kell kapcsolni, ha egy mellékutcába kell befordulni. Aztán hirtelen megjön az ereje, de amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is fogy. Csak azért kötök bele ilyen apróságokba, mert a Tourneo Connect doboz létére nagyon jó autó, és ez bizonyos körökben nehezen emészthető.

A teszt alatt 6,5 litert fogyasztott, amit egyrészt szerintem még lejjebb lehet vinni, másrészt a Meriva meg ugye hetet, és az utóbbi majdhogynem befér a Tourneóba. Ráadásul itt is megvan pár dolog, amihez a Ford nagyon ért. A kormányt nemcsak fogni, de tekerni is jó. Élénk, pontos, nagyon jól kommunikál. A futómű pedig jó kompromisszuma a kényelmes-stabil-pontos triumvirátusnak. Emellett külsőre is többet kihoztak a tervezők annál, mint amit egy furgontól bárki is elvárhatna. Ja, és van üvegtető!

Nehezen tudom elképzelni, hogy mi kellhet még egy családi egyterűbe, vagy általában egy átlagautóba, ami ne volna meg a Fordban. Elektromos ablakok, fűthető ülések, hárombetűs biztonsági cuccok és pazar kilátás a szélrózsa minden irányába. Talán csak egy tolatókamera a radar mellé, de az rendelhető bele, ahogy harmadik üléssor is.

Elsőre nem tűnhet igazságosnak almát a körtéhez hasonlítani, de ha Glockot tartanak a fejemhez, akkor is nyugodt szívvel ki merem jelenteni: az alma jobb. Persze, a Meriva tele van okos, ötletes megoldásokkal, de azokra nem lehet öt embert és egy fél háztartást ráültetni. Könnyebb az Opellel parkolni, de inkább menjen az ember még két háztömböt, hogy találjon olyan parkolóhelyet, ahol a Tourneo Connect is elfér, ha már ötszáz kilométerről lecuccolta a három gyerek komplett szervizparkját. Szép dolog a marketing, de a literekkel, legyen az fogyasztás, és legfőképpen raktér, egyszerűen nem lehet vitatkozni.