A Mitsubishinél már csak a mérnökök küzdenek a márka túléléséért. Szuper hajtáslánc, okos összkerékhajtás és ígéretes fogyasztási adatok egy tizenkétmilliós autóban. Spórolni még mindig csak drágán lehet.
Igazán nem tudom, mire számít a Mitsubishi Motors, de biztos, hogy a mérnökök, és nem a formatervezők, pláne nem a belsőtér-dizájnerek tartják a felszínen a márkát. A Pajero és a Lancer, a cég két ikonikus sikermodelljei ott ragadtak a múlt évtizedben, az Evolution X például már öt éves, és nem lesz belőle újabb verzió.
A japánok teljesen új útját olyan modellek szegélyezik, mint a Space Star nevű, egészen kis autó, vagy a kicsit nagyobb, emelt bódés ASX, melynek 4,2 millió forint az indulóára, de eddig egy darabot sem láttam belőle a szabad ég alatt. Vagy csak nem vettem észre. Ezekkel a típusokkal az összezuhant magyar piac egy (1) százalékát tudja magáénak az importőr. Éppen ilyen vékony szelet jut a Mitsunak Európában is.
És akkor itt egy valódi meglepetés, a tavaly bemutatott, harmadik generációs Outlander szabadidőautó hibrid változata, a PHEV. A rövidítést magyarul egybeolvasni kegyetlenség, amúgy a plug-in hibrid electric vehicle szavakból adódik.
A Mitsubishi régóta bíbelődik elektromos autókkal. Negyven éve készítettek már ilyesmit, bár akkor savas ólomakkumulátorokkal. Aztán ott a Citroennel közös, i-MIEV nevű kis gyösz 2009-ből, és négy évvel korábban még a fejlett összkerékhajtással készülő Lancer Evóból is csináltak villanyos kivitelt. Az Elektromos Művek vett is az utóbbiból, a saját szememmel láttam. Most 8,8 millió forint az indulóára.
Az Outlander PHEV nemcsak kifejlett személyautó, de hajtáslánca is tele van érdekességekkel. Az aktuális Outlanderből eddig csak a dízel és benzines verzióról hallhattunk, pedig a padlólemezt eleve felkészítették a hibrid rendszer fogadására.
Az utastérben nem sok különbséget látni a hagyományos modellekhez képest. A 300 voltos, 12 kilowattóra kapacitású Li-ion akkumulátorcsomag az autó közepe alatt van, ezért kicsit magasabb a padló. Az egyik villanymotor és a hozzá tartozó differenciálmű pedig a csomagtartóból vesz el több mint száz litert, így alaphelyzetben 463 liter marad. Nem vészes, bár így már nem fér el a sima Outlanderekben elérhető két kihajtható pótülés.
Az autó orrában lévő másik villanymotor-generátor egységhez hasonlóan a hátsóhoz is kétfokozatú lassító áttétel tartozik, és ez is 60 kilowatt névleges teljesítményű, de ebből legfeljebb 25-30 kilowattnyit használhatunk tartósan. Mindezt egy hagyományos, kétliteres benzinmotorral társították, de ennek másodlagos szerepe van csak a hajtásban.
A Mitsubishi büszke arra, hogy a teljes hibrid rendszer japán gyártmány, még az akkumulátorok is a cégcsoporton belülről származnak. Az Outlander PHEV háromféle üzemmódban használható, de tudniuk kell, hogy akkor van elemében, ha indulás előtt öt órán át lóg a konnektoron, és feltöltött akkumulátorokkal indulunk útnak.
Ilyenkor akár hatvan kilométert is megtehetünk a teljes lemerülés előtt, nagyon fegyelmezett vezetéssel. A mai áramárakkal számolva hétszáznegyven forintba kerül száz kilométer, tisztán elektromos üzemben. Ez elég jól hangzik és ugyanilyen durva adat, hogy az akkuk minimális töltöttségi szinte mellett 5,8 literre jön ki az átlagfogyasztás. Amikor viszont teljesen lemerült akkuval autóztunk, 10-11 litert mutatott a központi kijelző, és mindig hallottuk a benzinmotort.
Ahogy a magyar importőrcég igazgatója is szeret dinamikusan vezetni, de a PHEV-ben a játék a lényeg, mondja. Menet közben nincs más dolgunk, mint figyelni az energiatartalékaink alakulását, és amikor csak lehet, kigurulásokkal késleltetni az elkerülhetetlent: a benzines üzemmódot. Ja, és százhúszas tempóig takarékos az autó, utána annyira nem.
Mindez semmiségnek tűnt, amikor elindultunk, hogy a Káli-medencében bolyongva mentsük meg a bolygót a valóban nagyon csendesen haladó Outlanderekkel. Amikor az ember hibridet vezet, kicsit kötözködővé válik. A csereautónak beállított, szintén új fejlesztésű, kettőkettes dízellel szerelt ASX-ben már ezerötszáz felett érces kerregés üti meg a fülünket, és tétovázik a hatos automataváltó. Csikós vezette a kisebb, egynyolcas dízellel is, állítólag azt is elég jól hallani odabentről. A kalaptartó nélküli PHEV-ekben, hátul ülve szintén átjön valami a villanymotor nyünyögéséből, de ez eltörpül a dízel kerregéséhez képest. Gondolom, ha csomagokkal, és egy valódi kalaptartóval indulunk el, tényleg teljes a csend.
Azért sem érdemes nagyon taposni a gázt a PHEV-ben, mert a gyorsulás sehogy sem lesz eget rengető. A töméntelen newtonméter és kétszáz lóerő feletti rendszerteljesítmény ellenére tizenegy másodperc kell százig, százhetvennél pedig megáll a tudomány. A villanymotorok óriási előnye, az indulástól elérhető magas forgatónyomaték nullától negyvenig érzékelhető. Ott nagyon sokat képzelsz a továbbiakról, majd lelombozódsz, mert az Outlander rájön, hogy ha így folytatja, oda a beígért hatótávolság, és az impozáns, 1,9 liter per száz kilométeres súlyozott átlagfogyasztás. Ezért alaposan visszavesz az arcából.
Amikor merülni kezd az akkumulátor, akár magunk is parancsot adhatunk a töltés azonnali megkezdésére. A charge gombot nyomva összezár a benzinmotor és az első villanymotor közti áttétel, majd tölteni kezdi az akkumulátort. Ezt álló helyzetben is folytatja, így akár konnektor nélkül is rátölthetünk és eljuthatunk a nyolcvan százalékos szintig. Azért csak addig, mert menet közben töltve nem működik a cellakiegyenlítési funkció, vagyis az egyes akkucellák töltöttsége nem lesz egyenletes.
Hasonló a helyzet a Magyarországon még fájdalmasan ritka hálózati gyorstöltéssel is. Ezzel is csak nyolcvan százalékig juthatunk el a mágikus harminc perces szintidő alatt, így viszont nem megy tönkre egy cella sem. A gyár előzetes becslése szerint amúgy a cellák nyolc éven át megőrzik kapacitásuk nyolcvan százalékát, hála az intelligens akkufelügyelő számítógépnek, de számít az is, hányszor gyorstöltöttük őket. Ez ugyanis nem tesz annyira jót a nyolcvan cellából álló csomagnak.
A próbaúton folyamatosan cserélgettük a volánt a kollégákkal, és aki éppen nem vezetett, vagy a zongoralakk középkonzolt maszatolta az ujjaival, vagy hátul vett üléspróbát. Az Outlander elég tágas, lábtér mindenkinek bőven jut, e téren nincs szégyellnivalója a konnektoros hibrid-Mitsubishinek. Felárért rendelhetünk elektromosan mozgatható vezetőülést, az összes ablak villanyos és jutott egy kis motor a csomagtérajtóba is. Tiszta fényűzés egy takarékoskodásból élő autóban. Fájlaltam, hogy miközben elöl már szinte fáztunk a klímától, hátul nem csak nem volt hűvős, de friss levegő se nagyon. Én egyetlen, kifejezetten a hátul ülőknek szánt légrostélyt sem találtam.
Miközben róttuk a környék hepehupás útjait, és reméltük, hogy mihamarabb lekapcsol az egyre gyakrabban feléledő benzinmotor, arra jutottunk, hogy a korrektül összerakott Outlandert egy másik civilizáció számára készíthették. Mi más magyarázná a minden gombnyomást csipogással nyugtázó középkonzoli kezelőfelületet? Mi egyéb oka lehetett a japánoknak, hogy amikor kiszállunk, és véletlenül a pohártartóban marad a kulcs, kint és bent is csipogni kezd az autó? Hát megmondom: az amerikai háziasszonyokra gondoltak.
Ők igénylik az egyszerűsített kezelőszerveket, őket nem zavarja a kicsit lassan ébredő fedélzeti számítógép, és nekik biztosan kedves lesz a hárommillió forintos autók színvonalán álló utastér. Arrafelé mindent megfellebbező elv a sok sima műanyagfelület (lásd még Toyota Camry hibrid) és a jellemzően komor színvilág. Mert az olyan örökkévalónak tűnik. Nem kétlem, hogy ez a Mitsubishi nem lesz elromlós fajta, mert ahol mérnöki munka van benne, ott elég jól működik. Egy kicsit terepre is elvittek minket, a szőlőhegyre. Egyik autó sem ült fel sehol, nem kezdtünk keresztbe kacsázni a lankákon. Ennél keményebb kihívás viszont nem érte az autókat a bemutató napján.
Itthon 12 millió 490 forintos listaáron indul az Outlander plug-in hibrid értékesítése, de a navigációval felszerelt, INSTYLE NAVI jelzésű tesztautókért egymillióval többet kérnek, miközben a kettőkettes dízelmotoros, legmagasabb felszereltségű automata verzió ára kevéssel tizenegy millió alá került, akciósan.
A PHEV-t tavaly óta kapni Hollandiában, eddig pusztán ott tízezret adtak el belőle. Európa boldogabbik felén zabálják az alternatív hajtású járműveket, mert van sok nyilvános töltőpont, és mert mindenféle kedvezményeket adnak a vásárlóknak. Franciaországban ötezer eurós ártámogatás jár utána, Angliában pedig ötezer font. Így a dízelek árszintjén mozog a különleges Outlander, de ezzel néhol még a buszsávon is szabad menni. Nálunk egyelőre csak a regadóban van különbség, ártámogatásról szó sincs a Jedlik Ányos programban. Lesz viszont sok töltőpont, hurrá.
Ha nyugati feltételrendszert kivonjuk a képletből, és hozzáadjuk a magyarországi autós viszonyokat, baromi elkötelezettnek kell lenni az új technológia iránt, hogy valaki magyarként az Outlander PHEV-et válassza. Pedig összességében kevés kompromisszummal használható családi autó, valódi terepképességgel, alacsony fogyasztással. Alacsonnyal, ha okosan vezetjük.
