Teszt: Rolls Royce Wraith – 2014.

Forma. Miről is rizsázzunk? Daliás múlt? Volt valaha a daliás múltban fastback hátú Rolls? Öööö... na mindegy, lássuk. Hatalmas sík felületek, a géptető közepén hosszú, szögegyenes krómcsík, hogy a tagolástól még nagyobbnak és hosszabbnak tűnjön. Az oldalnézet szép homogén, bár a 21 colos gyári kerekek felett tátongó űrt nem igazán tudom mire vélni. Szarul néz ki kis kerekekkel, hogy megvegyem a rendes 23-ast? Böszme, tékozló kupé, S osztálynál nagyobb alapterületen, de amit a legkevésbé értek, hogy a hátulját miért kellett ennyire Bentley GT-re venni? Mindegy, ők tudják, miért ilyen. A belsejét ezzel a fehér bőrrel tán kissé eltaktikázták – alig pár ezer kilométer után már elég mocskos, viszont itt már nem merték eljátszani azt, ami hazavágja az összes BMW műszerfalát: a kijelző el bír tűnni, ha nincs rá szükségünk.

Elektronikai extrák?! Lássuk csak a szállodaipart, vagy mondjuk a légitársaságok luxusjegyeit. Érdekel manapság bárkit, hány collos a tévé? A laptopom felbontása úgyis biztos jobb. Úgyhogy adjatok egy wifit, és hagyjatok élni, köszi. A parasztvakítás ideje lejárt, a paraszt megvakult. Már egy Astrába is több dolog rendelhető, mint egy évtizede a Maybachba. Úgyhogy most már csak a filléres, okos kényelmi marhaságoknak tudunk örülni, mint mondjuk egy kártyatartó fül a szélvédő belső oldalán, fiókok, rekeszek itt-ott, vagy a tényleg jó minőségű, drága holmiknak. Motor, zajszigetelés, zene, bőrdívány. Amiken mindenki más spórol.

A Wraith ebből a szempontból tökéletes referenciaautó; ilyen, ha nem spórolnak ki semmit. Legalábbis elsőre így gondoltam. Egy híres, háromcsillagos étterem elméleti paprikás krumplijának bekerülési költségét nem úgy kapjuk meg, hogy kinézünk a piacra, és összeadjuk, mennyibe kerül a szükséges krumpli, paprika, vöröshagyma és zsír. A sztárséf bizony attól sztár, hogy nem veszi meg az első szembejövő krumplit, hanem hosszú kutatómunkát végez. Eleve képben van legalább ötven krumplifajtával és termőhellyel, nagyon sokat olvas a témában, napról napra. Ezt is megfizetjük, meg azt is, hogy felkutatja az elméleti parasztot, aki nem csak hogy termel ilyen krumplit, de képes évente 365 napon ugyanolyan minőségben szállítani ugyanazt a krumplit. A megfelelő paprika beszerzéséről külön akciósorozatot lehetne forgatni, az meg, hogy a sütéshez használt zsírral molekuláris szinten tisztában van, nem beszélve az egyes hőfokokhoz tartozó jelleggörbékről. Na ezek a nagyon drága dolgok. És egy Rolls-Royce kicsit összetettebb szerkezet, mint egy paprikás krumpli.

És vannak azért benne menzai minőségű összetevők. A napellenző ugyanúgy működik, mint egy 1-es BMW-ben; lehajtjuk, elhúzzuk a sminktükör fedelét, és amikor nagyjából félúton jár a műanyag lap, kigyullad a világítás. Mi ezzel a baj? Egy 1-es BMW-ben semmi, sőt, a Normális Autók Univerzumának peremvidékén, még egy hosszított 7-esben is elmegy. Igaz, ott már azért kikérek hozzá egy pohár szódát. De egy Rollsban szódával sem. Egy Rolls minden részletében legyen más univerzum. Annak sincs több értelme, hogy az angyal automatikusan emelkedik fel a hűtőre, vagy hogy a szellőzőrostélyokat egy kisujjnyi acélrúddal zárjuk. A Rollstól színházat várunk, de a Wraith helyenként koreai szappanopera: rá lehet kattanni, de részleteiben illúzióromboló. 

A szellőzőrostélyok egyértelműen műanyagok. A BMW-féle iDrive vezérlőkorongjára hiába hiába tesznek egy gyöngyház Rolls-angyalt, attól még csak egy iDrive marad. A sajtóanyagban Spirit Of Ecstasy Rotary Controllernek nevezik, egy pillanatra el is bizonytalanodtam, nem egy Captain Slow-féle szabotázzsal állok-e szemben, és összeolvasva mondjuk ROTFL-t ad ki a sok mágikus szó. Az ülésfűtés gombja csak egy gomb. Háromszor nyomom meg, három erősségben fűt. Mi ezzel a baj? Ne is mondják, én is tudom. Zongoralakk?! Kaphatok egy gyönyörű nyomású és kötésű könyvet csak arról, hogyan készült ez a különlegesen drága zongoralakk, de ránézésre semmiben nem különbözik a kifutó (2006-os) Opel Corsa, vagy bármi más zongoralakkjától. 

Az ablakemelők pedig csak ablakemelők. Csicsásak, de ennyi. Az pedig, hogy a BMW szokásos tolótetőnyitó gombjára ezúttal csillagokat rajzoltak, mert tolótető nincs, ellenben a tetőkárpitba épített optikai szálak segítségével megvalósított csillagos ég fényereje épp ezzel a gombbal szabályozható. Ha egy orosz kurva lennék, biztos értékelném, így csak abba kötök bele, hogy ha megérintek egy csillagot, megszúrja az ujjam az üvegszál. A bőrök is csak bőrök. Szépek, meg minden, de nem hinném, hogy egy Audi A6, vagy egy E Merci bőre érezhetően csúnyább volna. A Wraith ülései egyébként kétféle fehér bőrből vannak, és reménykedtem is, hogy a rücskös rész bálnapéniszbőr, vagy legalábbis valami ritka, védett, nagyon aranyos állatból származik, hiszen a Rolls lényege, hogy csak azért fizetünk be egy űrutazásra, hogy ne csak képletesen szarhassuk le az ózonpajzsot. Frank azonban kiábrándít: nemhogy bárnapénisz, de ugyanaz a bőr, mint a többi, csak másképp kezelték.

Az ajtót borító furnérra viszont Frank igen büszke: hosszasan magyarázza, mekkora tudomány van az ajtó furnérlemezének borításában: natúr benyomást kelt, de kilenc év kutatómunkája van benne, hogy olyan anyagot találtak, ami tökéletesen tömíti a fa hajszálcsöveit, tehát nem megy tönkre a lambéria, ha rálöttyen a kóla, viszont natúr a tapintása. Akik közelről ismernek, tudják, hogy bármit be lehet nekem adni, de ha eleve nem is natúr tapintású az az átkozott fa, sajnos még én is gyanút fogok.

Ha már ajtó: az előrefelé nyíló öngyilkos ajtó már csak azért is nagy attrakció, hogy a biztonsági szabványoknak meg tudnak felelni műszakilag. Az is elég nagy show, hogy gombnyomással csukhatjuk őket magunkra. Külön elismerésem, amiért kinyitva milliméteres pontossággal állnak meg ott, ameddig nyitottuk őket. De nagyjából ezek, meg a szokásos, az ajtónyílásba rejtett Rolls-esernyők jelentik a Wrath Rolls mivoltát. Nem vagyok egy nagy Apple-rajongó, de aszondom, ha csak pár hétre bevonják a tervezésbe a megboldogult Steve Jobs-ot, kategóriákkal több hasznavehetetlen, de látványos szir-szar lehetne a Wraith-ben. És ne mondja nekem senki, hogy ez az autó a magas kultúráról szól, mert bizony a célközönségét nem a magas iskolai végzettségről és a jó ízlésről ismerjük fel, hanem a rengeteg pénzről, amivel ugye tudjuk, kik szeretnek villantani.

A könyöklő csak egy gombbal nyíló könyöklő, és persze szépen csillognak a krómok, de annyira látszik rajtuk minden ujjlenyomat, hogy érdemes főállásban felvenni a Wraith mellé egy inast, aki törölget. A magyar adórendszert nézve még teljes munkaidőben bejelentve sem nagyon lehetne észrevenni a pluszköltséget a Wraith értékvesztése mellett. A kormányváltó karjának szürke műanyagát olyan szinten nem értem, hogy valószínűleg az átvevő értekezletkor pont kitakarta a kormány.

Visszatérve tehát a referenciaautóra, még egy 7-es BMW gyártása is tele van kompromisszumokkal. Tartani kell a lépést a konkurensekkel teljesítményben, árban és minőségben, és már ebből a felsorolásból is látszik, kinek van itt kétharmada. Kompromisszum, kompromisszum, kompromisszum. Kicsit kevesebb zajszigetelés, hogy alacsonyabban tartsuk a tömeget, kicsit kisebb teljesítmény, mert azért egy 7-es BMW-ből komoly volumen fogy, és ha papíron sok a kibocsátás, az EU rommá bünteti a gyárat. A beltérben is – hiába feltűnően minőségi minden –, azért megyeget a spórolás. Hogy min is, nem tudnám megmondani, de ha beültünk egy Rollsba, azonnal látjuk, hogy egy másik csésze tea.

No replacement for displacement, a méret a lényeg, ami turbóval nem pótolható. Ha persze nem pótolnak, és a displacement megvan, akkor azért már nem ítélik az autót eretnekségért máglyahalálra. Manapság már hat hengernél is megbocsátjuk a turbót, nemhogy nyolcnál. Vagy tíznél. Itt meg, hogy 12 a hengerszám, egyenesen én kérek elnézést. Ez a V12-es, ha BMW és 6 liter, akkor 535 lovas és 745 newtonméteres, 4,6-os 0-100-at adva a Bajor Bálnának. A Rollsnál viszont áttervezték a motort, mármint ezt Frank mondta, én pedig nem hittem el, de ezt azért nem mondtam. Lényeg, hogy 6,6 literes lett, 624 lóerős, 800 Newtonméter nyomatékkal. Ezzel minden idők legerősebb Rolls-Royce-a, 4,7-es 0-100-zal. Megyeget, nem tagadom, egy Rolls persze soha nem lesz tüzes, ezzel a tömeggel nem is lehet. Egy Rolls az fölényes. Ha pedig innen nézzük, a Wraith minden idők legfölényesebb Rollsa.

Műholdas váltó (a jelenlegi trendeket figyelembe vége 2024-ben lesz választható extra az akkori Fiat Pandában) készíti be a várható kanyarnak és aktuális sebességünknek megfelelő fokozatot, bár... Ugye?! Nehogy már egy 800 Nm-es motorral ennyire parázzon az ember egy kanyartól! De most tényleg, komolyan, mégis mi történhet, ha nem a megfelelő helyre váltunk vissza? Illetve hát nem is váltunk: ez egy automata! Amivel mondjuk országúton 90-nel megyünk. A múltkor vezettem egy Iveco furgont a háromliteres, 170 lovas, sor 4-es dízellel: hát 70-es tempónál, egytonnás rakománnyal, emelkedőn nem kellett visszakapcsolni. Ennyi erővel a vezető fingását is felerősíthetné Katrina hurrikánná, azzal még talán a tekintély is nagyobb.

Azt hiszem, ez a legnyilvánvalóbb beismerése annak, hogy Münchenben valahogy elfogyott az ötlet. Ez volna a nagy durranás? A Nostradamus-váltó? Mikor jutna ki a BMW vezérkara a guantamanói konténerből, ha az lenne a mentő kérdés, hogy mondjanak egy reális szituációt a műholdas váltósegédletre? Ha nem ad értük az Al-Kaida egy amerikai hadifoglyot, valószínűleg soha, mert ugye épp most cserélték ki az utolsót. Mondhatják persze, hogy irreális események sora kell ehhez, a BMW-board CIA-táborba szállításához, de ugye, ahogy ezt végigolvasták, már érzik is a szituáció iróniáját.

A fék sajnos ugyanaz a regeneratív szett, mint bármelyik BMW-ben. Mondhatnak akármit, nem könnyű vele finoman fékezni – kis nyomásnál először a generátort húzza, aztán lassan a betéteket is rátolja a tárcsára, de a kettő között bármikor megmondom, mikor történik az átmenet. A féktárcsák akkorák, hogy még a 21 colos felnikben is nagynak néznek ki. Ennek megfelelően úgy megfogják a Wraith 2,3 tonnáját, mintha elefántnak hajtanánk, viszont finoman fékezni egyszerűen nem lehet. Mivel nincs befolyásunk a regeneratív, generátor-feszegetős szakasz, és az effektív féktárcsa-szorítás közti átmenetre, mindig olyan hülye, hullámzó érzéssel áll meg az autó.

Viszont annyira, de annyira British! Ahogy próbálja fingatni brit riválisát, a Continental GT-t, melyet Volkswagen gyárt nagy sikerrel. A rizsa kicsit fájt, a magyar sajtóanyagban minden rettenetes közhely benne volt – valószínűleg a színes életmódmagazinok újságírói voltak a célkeresztben a szövegezéskor. „Új autónk merészen formálja meg a Rolls-Royce jövőjét, a Ghost nagy sikerének alapjain újabb és újabb ügyfeleket hódítva meg márkánk számára. A Wraith maga az abszolút „Gentleman’s Gran Turismo”, amely mellett reményeink szerint alapítónk, a kalandos életű és tiszteletreméltó Charles Rolls is döntene, ha még ma is köztünk lehetne. „Már oly természetesnek hat, amint egy-egy Rolls-Royce csendben átsuhan Mayfair utcáin vagy éppen óránként 30 mérföldes tempónál is lágyan dorombolva Ascot felé igyekszik, hogy csaknem hajlamosak lennénk megfeledkezni róla, hogy napjaink leggyorsabb nem kimondottan sportkocsinak készült autóit látjuk.” Earl of Cardigan ‘Britannia and Eve’, 1930. május”

Amikor a Rolls-Royce Motor Cars elérkezettnek látta az időt Phantom modellcsaládja továbbfejlesztésére, Sir Henry Royce társalapító szavai foglalták össze a legfőbb célt, ami a tervezők és a kétkezi mesteremberek előtt lebegett: „Vedd eleve a legjobbat, majd fejleszd tovább!” E történelmi útmutatás szolgált vezérelvül a márka zászlóshajójának 2012-es széles körű fejlesztése során is, s szolgál ma is a Rolls-Royce goodwoodi otthonának munkatársai számára, a formatervező stúdióktól egészen a szerelőcsarnokig.”
Olvassák csak még egyszer! Na? Mi nincs benne? Ez az! A BMW-motor, a BMW-kaszni, a BMW-villany. A nem nevesített formatervező stúdió, a logisztika, az értékesítési tudomány. Kardigán gróf, mi?! Meg vedd a legjobbat (BMW 7), és fejleszd tovább. Ennyi, ez a nagy büdös fegyverzet, amivel az ifjút a BMW beküldi a húsdarálóba. Eridj, fiam, fogd ezt a Kardigán gróf-idézetet, meg a műholdas váltót, és aprítsd miszlikbe a konkurenciát! Értem én: ezeket a mondatokat szeretnék a tesztekben viszontlátni, és ebben az úgynevezett életmód magazinokra bízvást számíthatnak is.

Viszont olyan a hangszigetelése, mint egy modern lakásnak. Ha nem padlózzuk, a hangja is olyan, mint egy hibridnek, amikor csak villannyal kúszik – normál közlekedésben nagyrészt a Power Reserve(erőtartalék)-mutató sem megy 95% alá. A hangszigetelésből következik, hogy a szellőzés nagyon hangosnak tűnik. Egy csendesnek szánt autó építése amúgy is úgy megy, hogy sok pénzért leszigetelik a motort, akkor nagy lesz a futóműzaj, akkor bonyolult műszaki megoldásokkal, intelligens tervezéssel, még több pénzért elcsendesítik a futóművet, akkor meg a szélzaj tűnik fel hirtelen. Csilliárdokért azon is sokat némítanak, akkor megint meghallják a motor hangját, és kezdődik az egész elölről.

A Rollsnál ezeket a köröket kompromisszumot nem ismerve játsszák végig az öt centi vastag szőnyegektől a dupla üvegekig és a Fekete László-vastagságú ajtókig. Na, így hangos a szellőzés. Egyébként decibelmérő nélkül úgy szoktam megnézni egy-egy autó csendességét, hogy országúti tempónál a fülemtől hány centire hallom, ahogy összedörzsölöm két ujjam. 15-20 centi már Lexus. A Rollsban egyszerűen túl rövid a karom ehhez a játékhoz. És amikor megsimogatom a bőrkormányt, az már olyan zajnak tűnik, mint amikor a Bádog Favágó belezuhan egy üvegpiramisba. A Rolls-Royce az autóipar heroinja: soha senkinek nem szabadna kipróbálni. Mert utána már a legjobb autóra is úgy néz, hogy na, micsoda egy szánalmas fos. Na ezért is olyan idegesítőek az igazi drogosok.

Egy Cadillac Escalade-et ugyanakkor jobban meg bírok kívánni. És csak az írjon felháborodott olvasói levelet, aki a kettő közül ült már legalább az egyikben. Mert képek alapján, esetleg megszokásból lelkesedni egy gyümölcslégy is tud. Nem is tudom... Inkább vennék egy használt Phantomot... Félre ne értsenek: egy szóval sem mondtam, hogy rossz. Egyszerűen csak nem érzem benne azt a plusz 60 milliót. Valószínűleg mert tényleg nincs benne.