Teszt: Kia Soul 1.6 CRDi EX - 2014.

Tipikus példája volt a rosszul megvalósított jó ötletnek. Az autó, amelyik de jó lehetett volna, ha inspirációként nem egy 1987-ben, Nowy Targban vásárolt First márkájú kétkazettás magnó szolgál. De mivel tudjuk, hogy a koreai Hyundai/Kia a megszokottnál is nagyobb súlyt fektet a visszajelzésekre, biztosak voltunk benne, ha folytatni akarják a Soul-sztorit, még egyszer nem követnek el ilyen hibákat. Mert a világ szerette volna szeretni, csak nem tudta.

Nem volt nehéz dolguk, az tény, mert bárhová nyúltak, csak jót tettek - ennyire kézzelfogható, érzékelhető javulás nagyon ritka manapság. Itt nem egy, hanem legalább három lépcsőfokot ugrottak át egyszerre, és ez egy csapásra érdekessé teheti a Soult még a hazai, árérzékeny piacon is. Már csak azért is, mert ilyen dobozautót a Nissan Cube eltűnése óta idehaza nem forgalmaz senki.

Mielőtt elfogultsággal vádolnának: nem vagyok a stílus rajongója. A Scion xB-féle apró látványelemekkel feltuningolt fagyasztószekrényektől mindig elfog a lábrázás, annyira távol állnak azok az általam autóként szeretett gépek világától. Valószínűleg pontosan ez velük a cél: stílust eladni autóként azoknak, akiket amúgy nem érdekel sem a gázreakció, sem a tapadási együttható, sem a sperrdiffi-előfeszítés. Csak el akarnak jutni A-ból B-be, lehetőleg úgy, hogy közben őket nézzék.

Kár is beléjük egy ilyen remek kis szerkezetet. Mert utálat ide vagy oda, ez a Soul azért eléggé ott van a szeren.

A kinézete alig változott, minek is változott volna? Egy kicsit hangsúlyosabb száj a hűtőknek, sarkaiba tolt ködlámpákkal, birodalmi rohamosztagos stílusú, keretbe foglalt fehér betét a hátsó ajtón, látványosan és tisztán formázott lámpatestek... Kicsit minimalista, kicsit sablonos, de mindenképpen olyan, amellyel a mai generációt vissza lehet édesgetni az autózáshoz a formatervezett kütyüjei mellől. Nem kell mindehhez 21 collos malomkerék rágőzölt gumifelülettel, megoldják 16(!) hüvelykes felnikkel és a komfortot jelentősen növelő, húsos abroncsokkal.

A piros tető fényezett, nem matrica, viszont a fényezés minősége hagy némi kívánnivalót maga után. A piros-fehér átmenet ujjbeggyel is jól kitapintható. Agyaltunk rajta, hogy ez most mi, de a csomagtartó belsejének aeroszolos pirosa végül meggyőzött minket.

Alig lett nagyobb, hiszen a méretével eddig sem volt gond, így csak a kozmetikai, pár centis bővítés kellett neki. Alig 3,5 centivel hosszabb, mint elődje (4140 vs 4105 mm), a tengelytávba is betoldottak két centimétert, csak a jóérzés (és a katalógus) miatt és kész. Semmi különös, az igazi forradalom odabent kezdődik.

Mi ez? Hű, nézd a jópofa, álló hangszórókat! Ott a mélynyomó középen... és mi van?! Bőrrel varrott árnyékoló a műszereken? Puha, süppedős műszerfal? Központi érintőképernyős kijelző? Sem villogó hangszóró, sem borzalmas, piros plasztik? Multikormány tempomattal, táblafelismerő... mintha egy másik bolygón lennénk az elődhöz képest. Ez az EX felszereltségi szint megspékelve pár dologgal szinte extra zavart idéz az erőben. A beltér jó és szép, egyáltalán nem tűnik olcsónak, valószínűleg nem is az. Ráadásul nem öncélú és giccsesen, szájbarágósan kaotikus, mint egy Miniben, hanem egyként értelmezhető, sallangmentes és jól használható.

USB-aljzat, SD-slot a térképnek, audió bemenet, és két(!) szivargyújtó egymás mellett, egyik 120, másik 180 wattos terhelhetőséggel. Itt valaki praktikusan gondolkozott. Mert oké, az ülések rikító varrása nem fut okvetlenül párhuzamosan mindenütt, de a 450 ezer forintos központi rendszernek csodájára járhatna a Ford és az Opel is, mert nem zsúfolt, a képernyője óriási, az ikonjai nagyok és egyértelműek, kezelni bármilyen helyzetben abszolút kényelmes és egyértelmű, olyannyira, hogy az sem fáj, hogy látszik: a VW volt az ihletadó.

Ja, a klíma automatikus ugyan, de nem kétzónás, ellenben a hátsó ülések is fűtöttek.

A Soul – bár hajlamosak vagyunk lekisautózni – egyáltalán nem kicsi. Ez leginkább akkor tudatosul bennünk, amikor meglátjuk magunk előtt a széles géptetőt, hátunk mögött a magasságának köszönhetően gigantikusnak tűnő dobozt. A csalás persze a csomagtartónál lesz, mert az nem túl nagy. Igaz, széltében nőtt hat centit, ez azonban 354 literhez volt csak elég. Persze, a hátsó támlákat ledöntve már mindjárt más a helyzet, és a csomagteret kettéosztó polccal is lehet variálni.

Az 1582 köbcentis, közös nyomócsöves, modern kis turbódízelt jól ismerjük már a konszern más autóiból, amelyeknél komoly kifogás sosem merült fel vele kapcsolatban. Itt is jól teljesít, hozza az átlagot, amit a 128 lóerőtől és 260 newtonmétertől elvár az ember. Az 1538 kilós önsúly ugyan inkább átlagossá, mintsem dinamikussá teszi a közlekedést, cserébe hat liter alatti átlagfogyasztást gond nélkül el lehet érni a hatfokozatú kéziváltóval is. Utóbbi miatt ugyan a Mazdánál nem lesznek álmatlan óráik a tervezőknek, de a célnak tökéletesen megfelel: aránylag pontos, bár inkább hosszú, mintsem rövid úton jár.

A motor zajszigetelése remek, hangját alig hallani, de a menetkomfortot leginkább befolyásoló tény, amelynek hiánya miatt az elődmodellt csak ekhós szekér extravaganza-vonzatban emlegettük, az az, hogy... tramtararará: rugózik! Van alatta futómű! Rendesen működő, nem fel-felütő, fogalmatlan, cérnaszálon lógó vaskoncokkal, zselatinból gyártott szilentekkel. Hanem jó.

Ez önmagában is megért egy modellváltást.

A Soul végre rendesen, csendben, zajmentesen és biztosan közlekedik. Teszem hozzá, eddig is így kellett volna neki, úgyhogy világos: ha rendesen elvégezték volna a dolgukat anno, most nem örülnénk ennyire. Minden tekintetben jobb lett az életünk odabent, mert a kezelőszervek kézre állnak, nem ég le az arcunkról a bőr, ha utasunk akad, nem fogyasztunk sokat és még hátul sem szakadunk össze hosszútávon, mert a támlák dőlésszögén is változtattak.

Nagy kár, hogy a motorválaszték csak két ezerhatos motorra korlátozódik (benzines a másik), mindkettő kombinálható hatfokozatú kézi- illetve szintén hatos automataváltóval. Ugyanúgy kár, hogy egy ilyen bevallottan imidzstermék, amely az egyediséget kereső egyénnek készül, nem szabadon konfigurálható, hanem be kell érnünk az elénk tett LX, illetve EX felszereltségi szintekkel. Mindkettőhöz rendelhető ugyan némi extra, de a lista rövid, és szinte csak csomagokra korlátozódik. Mondjuk, az EX-en felül nincs is nagyon mit rendelni, annak listaára 5,9 millió forint, ehhez jön még a csúcs-központi rendszer 450 ezres felára. Jelenleg fut egy félmilliós bevezető kampány, ezért utóbbi már megéri a pénzt. Pláne, hogy az Infinity hifi szépen szól és a világ összes zenei/videóformátumát lejátssza. Talán a start/stop rendszer az, ami hozhat valamit a konyhára, de a kis dízel fogyasztására gyakorolt hatása nem hinném, hogy komoly tényező.

Az új Kia Soul jó autó, ezt fogom mondani, ha valakit valaha érdekelni fog a véleményem. Ha tetszik, bátran megvehető, mert nincs benne rejtett buktató, sem gagyi részlet, sőt! Nem ismerek jelenleg olyan nem-prémium gyártót, amelyik ne vállalhatná sajátjának.