Teszt: Volkswagen Golf Sportsvan 1.4 TSI DSG

- Ne már, nagyapa, hol van az még? Utálom, amikor így beszélsz. Különben meg miért pont ezt a Golf Plus-t? Jó, tudom, hogy a Volkswagenben hiszel az első Bogarad óta, de miért nem egy sima Golfot? Vagy egy kombit? Nagyon béna ez a púpos kivitel.

- Ugyan, ugyan. Jól néz ez ki, majd ha annyi idős leszel, mint én, te sem fogsz foglalkozni ilyen hívságokkal. Akkor már azt fogod értékelni, hogy magasabban van az ülés. Hogy ki tudsz szállni belőle erőlködés nélkül. És nézd meg ezt a hátsó lábteret! Még a Wartburg Touristomban sem volt ekkora hely hátul. Különben meg már nem Golf Plus, Zsoltikám, hanem Sportsvan.

- Sportsvan?! Bruhaha. Mi ebben a sportos? Vagy koncentráljuk a vanre, teherautós? Ne már. Oké, morcosan néz ezekkel a xenonos lámpákkal, mint minden 7-es Golf, de kicsit magasra sikeredett, nem? Még a tetőkorlát se menti meg; se hús se hal. Mintha egy Golfra hegesztették volna a Touran tetejét.

- Nem kell nekem Touran, fölösleges a harmadik üléssor. De nézd meg, ebben is tologatni lehet a hátsó ülést, előre-hátra, és még a támla dőlésszögét is lehet állítani. A tetősínt meg direkt a kedvetekért rendeltem, hogy legyen mire tenni a tetőbokszot, amikor síelni mentek. Bár a lécet könyöklőnél is át lehet dugni.

- Kösz, nagyapa, de azt megnézted, mennyibe kerül hozzá a tetőcsomagtartó? Szerintem annyiból az egész brigádnak bérelünk sílécet. De tudom, imádod az extrákat, tuti mindent megvettél bele, mi?

- Az utolsó autójánál már nem spórol az ember. Nyilván automatát akartam, a fene se akar már kuplungolgatni ennyi idősen. Nem is látok már valami jól éjszaka, hát legyen ívkisüléses a fényszóró. Amióta ilyen fene divatosra szabják az autókat, még ha az enyémnél jobban is forognak még a nyakcsigolyáid, nem fogod tudni megmondani, meddig tolathatsz még a parkolóban. Ez nem csak sípol, beáll helyetted.

- Meg látom, 1,4-es TSI. 150 lóerős, vagy mennyit tud ez?

- Az a helyzet, hogy ehhez a felszereltséghez már nincs gyengébb motor, ez az alap. Kellene a fenének, a 125 lóerős 1,4-es is több a soknál. De hétsebességes a váltó, azt mondják, keveset eszik. Állítólag kevesebbet, mint a kézi váltós.

- Azért az a 8,1 a kijelzőn nem valami parádés eredmény. Főleg a te stílusoddal. Az üvegtetőt mondjuk én is imádom, főleg, hogy hátra is lehet tolni. Látom, navigációt is vettél bele.

- Az még nekem is fájt. Amit ott középen látsz, az többe kerül, mint az a roncs BMW, amivel jársz. Rádió-navigáció, digitális vétel, hangrendszer, ez így együtt több, mint 800 ezer. De az asszisztensekért nem sajnálom a pénzt. Figyeli a holttereket jobbra-balra, nézi a sávokat, és még fékez is helyetted, ha elmélázol. Hülyülök, ahogy öregszem, de legalább észreveszem még. Ha csak egyszer kell, megérte.

- Na jó, most már eleget nézegettük. Megyünk végre egy kört?

- Vezess csak, én még fogom eleget.

- Jé, nem indítógombos még? Annyira 2006 ez a bicskakulcs. De legalább szép csendesen jár. A múltkor ültem egy 1,4-es TSI Yetiben, az hidegen úgy berregett, mint egy dízel. Ennek finom hangja van, épp csak zümmög. Hallod, nagyapa, azért elég lagymatagan indul meg, neked nem tűnt fel?

- Hová rohansz, Zsoltikám? Megvár nagyanyád krémese, amíg visszaérünk. Persze, nem olyan, mintha leugranál a kuplungról, de ez nem erről szól. Jó, a start-stopot én is ki szoktam kapcsolni, mert azzal ránt, ha kicsit is fürgébben indulnál, de ha már belelendült, húz ez rendesen.

- Hű, ez már a száraz kuplungos DSG, mi? Azért örülnék neki, ha legalább úgy rajtolna, mint a régi Matizom. Ezzel aztán meg kell várni, míg nagy lyuk lesz, ha át akarsz menni egy forgalmas kereszteződésen. Nézd, kettesben indul. Először azt írja ki, hogy egyes, de nincs váltás, az első tíz méteren csak csúsztatgatja a kuplungot. Ha tövig nyomom a gázt, huszonötnél jön meg igazán az ereje. Ettől megbolondulnék.

- Mert olyan hebehurgyán vezetsz. Finoman, szépen, kimérten. Akkor nagyon bársonyosan visz, nem érzed a váltásokat, és ötvennél már ötösben van.

- Ez tény, még egy padlógázos gyorsítás után is. Mintha kényszerzubbonyt húzna rád, nehogy kapálózz. Egy váratlan gázadást olyan tétovázással büntet, el is megy tőle a kedved. Sport állásban meg olyan izgága, hogy az még nekem is sok. Nincs itt valami köztes állás a leszedált és a mindent bele között?

- Semmi se jó neked? Itt a legújabb technika, közvetlen befecskendezés, turbó, száz lóerő fölötti literteljesítmény, és te ezt ócsárolod? Ezért taníttatunk, he? Majd ha kijártad az egyetemet, talán megérted, hogy ez egy remekmű.

- Jól van, nagyapa, nyugodj meg. Teljesen igaz, ezt neked találták ki. Megírta mindenki, nincs ma jobb a hetes Golfnál, és ez sok szempontból még annál is jobb. Pár centivel hosszabb, szélesebb, meg főleg magasabb. Ami nekem nem tetszik, neked igen.

- Felment a vérnyomásom, nyissuk ki a tetőt, hadd kapjak egy kis levegőt. A sportfutómű, az is smafu?

- Ja, ez nem a sima? Bocs, azt hittem. Tényleg jó, egyáltalán nem ráz. A tető viszont bubog. Inkább csukjuk be, és klímázzunk. Na, ezek a gombok, meg az index, meg minden, amit itt fogdosok, ez tényleg lehengerlő. Olyan finoman csusszan minden kapcsoló a következő állásba, mintha egy wolfsburgi mérnök minden indexelés előtt egy spriccantással beszilikonozná a reteszt. Lenyűgöző.

- És az igazán nagy dolgok azok, amik nincsenek benne. Zaj, zörgés, zakatolás. Nem fáj benne a hátam, nem kell erőlködni a kormánnyal, nem kell vacakolni a klímával. Egyszerűen jó, csak ez természetesnek tűnik.

- Tényleg, még az ajtózsebet is kikárpitozták belülről, nem zörög benne az üres üdítős doboz. És ebben már van USB? Nem hiszem el, eddig minden VW-ban a béna kábeles megoldás volt. Mondjuk nyolc kilóért már talán belefér. Ez a közeledésérzékelős képernyő is jó poén.

- Na, engem meg pont idegesít, hogy nem tudom, hová kell bökni, amíg oda nem teszem a kezem. De az oldalsó gombokkal még én is elboldogulok vele. Az érintőképernyő nagy találmány, a navigációt is imádom. Igaz, nem kalandozunk már sokat, de tudod, nagyanyád milyen fogalmatlanul forgatja a térképet. El ne mondd neki!

- A fejünkre is borítaná a krémest. Inkább menjünk is haza, itt megfordulok.

- Tudod, Zsoltikám, ahogy öregszik az ember, más dolgok lesznek fontosak. Amikor fiatal voltam, motoroztam. Én is mentem, mint az őrült, estem is nagyokat. Csoda, hogy nem haltam bele. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy lenyugodtam, nem érdekel már. Hogy ez hány lóerős, nem érdekel. Sokkal inkább, hogy hány légzsák van benne. Bánom is én, hogy lassan gangol a váltó, csak parkoljon be helyettem, akkor legalább nem húzom meg. Téged az állandó sípolás is biztos bosszant - nekem biztonságérzetet ad, amikor manőverezek.

- Végül is, ki lehet kapcsolni, ahogy az összes többi asszisztenst is. Mondjuk az, hogy rémülten elkezd sípolni és pirosan világít, amikor kicsit később fékezel, mint az előtted menő, kicsit vicces. De legalább vigyáz rád. Mondd már meg, mennyibe került. Bár, lehet, hogy nem is akarom tudni.

- Nem veszek én már több autót az életben, ennél most nem spóroltam. Amit megkívántam, megrendeltem bele. Kicsit több, mint tízmillió volt, de jól beszámították a régi Golfomat.

- Atya világ. Tényleg jobb lett volna nem tudni. Meg se mondom, hogy mit vennék ennyiből. Annak örülök, hogy megengedheted magadnak. Jó lesz ez neked, nagyapa.