Régi adósságot törleszt a Nissan a Pulsar bemutatásával: újra van kompakt családi modell a kínálatban. Nem egy formásabb kisbusz, nem is félterepjáró, nem is más piacra tervezett, öreg modell. Ez itt korszerű autó, amely ha nem is hibátlan, könnyedén megtalálhatja a rajongótáborát.
Rossz nyelvek szerint a Renault tehet az egészről. Amikor tizenhat éve átvették az irányítást a Nissannál, kitalálták, hogy Európában megszüntetnek mindenféle versenyt a két márka között, és ennek érdekében módszeresen kiirtották a hagyományos modelleket a Nissan kínálatából – legalábbis így szól a pletyka.
Az Almera és a Primera sorozatot utód nélkül törölték a programból, és olyan rétegmodellekkel próbálták helyettesíteni, mint a Note, a Qashqai, a Juke vagy az X-Trail. A terv mellékhatása azonban a Nissan eladások jelentős csökkenése lett, ami, ha igaz a szóbeszéd, a Nissan kereskedők lázongását is magával hozta. Állítólag ezen próbáltak úrrá lenni a Tiidával 2007-ben, de az akkor már négyéves, Távol-Keletre szánt modell nem segített. Nyolc év kellett, hogy újra elkészüljön egy korszerűnek ható alsó-közepes Nissan, amely Európában eséllyel szállhat be a VW Golf szegmensében jellemző gyilkos konkurenciaharcba.
A Pulsar tulajdonképp a Kínában és Thaiföldön korábban bemutatott második generációs Tiida közeli rokona, de a Nissan tanult a bukásból: a helyi igényekhez igazították a formatervet és a motorválasztékot, és választottak egy új nevet. Utóbbi döntés érthető is, hisz nem csak a Tiida név cseng rosszul Európában, de a második generációs Almera sem volt igazán sikeres. A Pulsar név nem új, régebben így hívták a Cherry, Sunny és Almera modellek megfelelőit Japánban és több más piacon, viszont Európában eddig nem használták, azaz itt tiszta lappal indulhat.
Ha jobban megnézzük a Pulsart, látszik is rajta valami a Tiida-rokonságból. A karegóriához mérten nagy méret, a hosszú teneglytáv, a magasan vezetett tető és a rövid hátsó túlnyúlás ott is jellemző volt az ötajtós változatra, és ha kisebb mértékben, de a Pulsar arányaiban is maradt valami az esetlenségből. Talán az autó magasságához képest kis kerekek, az orr-részhez képest viszonylag hátulra eső első tengelyvonal, vagy talán csak a puszta méretek teszik, de élőben minden formatervezési trükk ellenére van az autóban valami drabális. Szavakkal nehéz kifejezően leírni, a képeken pedig nem jön át igazán, de ez az autó alig tíz centivel rövidebb az utolsó Primeránál, és bő tíz centivel magasabb is, azaz a kategória átlagánál jó fél számmal nagyobb.
A formaterve egyébként elegáns, profi munka, szépen fedi el az autó méreteit, csakhogy annyira passzol az aktuális divathoz, hogy szinte láthatatlanná teszi a Pulsart. Hasonló háromrészes, hátrafelé csúcsosodó ablaksor van manapság minden második ötajtós autón, a vetélytársak másik felén pedig biztosan találunk egy hasonló, ajtókon végigfutó élt, egy ilyen karakterű fényszórót, hűtőrácsot vagy alsó légbeömlőt. Nem tudom, szándékosan rajzoltak-e ennyire konfekciómodellt, de még a direkt unalmasra vett VW Golf is színesebb egyéniségnek hat.
A méretnek persze megvannak az előnyei is. A Pulsar utastere bámulatos méretű: elöl is bőséges, de a hátsó ülések térkínálata az igazi meglepetés: egy 180 centis sofőr mögé egy másik hasonló magasságú férfi úgy tudott beülni, hogy a térde és az üléstámla közt még bő tenyérnyi hely maradt. Ráadásul a magas tető miatt a fejtérre sem lehet panasz, az volt az érzésem, hogy itt kétméteres langaléták sem súrolnák a plafont a frizurájukkal. A kivételes helybőség egyik oka, hogy az üléseket viszonylag magasan helyezték el, így láblógatós üléshelyzet adódik. Ennek fényében különösen feltűnő, hogy a Nissan tervezői viszonylag rövid ülőlapú üléseket alkalmaztak elöl, ami hosszabb távon akár kényelmetlenné is válhat. A magas tető másik előnye, hogy az üvegfelületek nagyok lehetnek, így a beltér elöl kifejezetten világos, az autó pedig egész jól belátható a vezetőülésből, csak hátul marad egy kis bunkerjelleg a hátrafelé szűkülő oldalablakok miatt. Csomagtér van, de az utastérhez képest meglepően kicsi. A 385 liter négyszemélyes nyaralásra már szűkös lehet, a legtöbb hétköznapi feladatra viszont még épp elég.
Belül a megszokott Nissan minőség, ami nagyrészt olcsó anyagokat, de korrekt kidolgozást és működést jelent. Kellemes meglepetést okoztak a tapi-távolságban található puha felületek – mintha kezdenék érezni a minőségérzet-tervezést a Nissannál. Nekem a műszerfal famintás műanyag betétje sem fájt, ez legalább annak látszik, ami, és sikeresen megtöri a jobboldali ülés előtti sivár műanyagfelületet. Egyedül a középkonzol krómjai és zongoralakk-feketéje tűnt soknak, ide el tudtam volna képzelni valami kevésbé hivalkodót, vagy ha már mindenáron hivalkodni kell, valami eredetibbet. Valaki mondjuk feltalálhatná az autóipari beszállítók közül a színes zongoralakkot és a színes krómutánzatot. Nem lehet olyan nehéz, éttermi műanyagtálcából néhány évtizede van már színes kivitel, és ezek a műanyagok érzésre semmivel sem jobbak. És akkor végre megszabadulnánk az ünnepélyeskedő, álelegáns fekete-króm színösszeállítástól, ami most akkora divat.
A műszerfal tetszett, átlátható és könnyen tanulható. A Nissan fedélzeti rendszereit könnyű feltérképezni, a felülnézetes parkolás-segítő tényleg segít, a navigáció egyszerűen kezelhető, a kihangosító fél perc alatt összelőhető a telefonnal, és ami a legfontosabb, hiányoznak belőle azok az idegesítő üzenetek és figyelmeztetések, amelyekkel sok gyártó fedélzeti számítógépei bosszantják az embert. A rendszer nem akarja leokéztatni, hogy hideg van odakint, sem azt, hogy csak saját felelősségre használjam a navigációt, egyszerűen csak működik – és ez manapság sajnos még nem természetes az összes márkánál.
Érdekli, milyen a Pulsar menet közben? Lapozzon!
