Ami a belső téren túl található, az már nem okozott ilyen kellemes élményt. Vezetés közben a Pulsar megszokható, de messze nem kellemes partner, pedig végig az volt az érzésem, hogy a lehetőség meglenne. A legnagyobb csalódást a kormány okozta, valószínűleg valami olcsó beszállító hibája: ugyanaz a buta, érzéketlen túlszervózottság jellemzi, mint a második generációs Qashqait. Persze itt is villanyszervó dolgozik, amit úgy látszik, még mindig nem tudnak megfelelően hangolni a Nissannál.
A futómű egy fokkal kellemesebb, bár szintén volna még rajta reszelni való. A karosszériát magassága ellenére sem hagyja nagyon kanyarban bedőlni, és a nagyobb útegyenetlenségeket szinte észrevétlenül rugózza ki. A kisebbek rázását viszont alig szűri, így rossz minőségű úton kellemetlenül dobál a Pulsar. Emellett a hosszú orr és a puha hosszanti rugózás miatt bizonyos fekvőrendőrökön áthajtva mindig leért a műanyag koptató elöl, még lépésben is. Írhatnánk mindezt az egyszerű futóműkialakítás rovására – elöl MacPherson tagokat, hátul csatolt lengőkarokat találunk – de még más Nissanokban, a Note-ban és az elsőkerék-hajtású Qashqaban is találkoztam ugyanilyen rendszerrel, amelyet ügyesebben hangoltak.
Sajnos a motor sem tökéletes, pedig az 1,5 literes, 110 lóerős Renault kisdízel erős és jó karakterű, szép fokozatosan jön meg az ereje, és érezhetően nem gond neki az 1,3 tonnás autó mozgatása. Még takarékos is, egy bambulósabb hazaút után Óbudáról Budafokra 5,1 litert írt ki a számítógép, de folyamatos padlógázas őrültködéssel sem sikerült hét liternél többet lenyomni a torkán. Ez pedig jó eredmény egy ekkora autótól, még akkor is, ha a gyár 3,6 literes átlagfogyasztást ad meg – ez az adat inkább az EU bürokratáinak szóló hamis ígéret, mint valódi vevőtájékoztató. A motor önmagában nagyszerű, az egyetlen baja, hogy nem oldották meg a hangszigetelését. A kis dízel kerregése melegen is erősen hallatszik az utastérben, mintha a tervezők nem számoltak volna vele, hogy nem csak benzinmotorral lesz kapható a Pulsar. Szerencsére a hatsebességes kézi váltó legalább korrekt, egész pontos, nem nyúlós és nem akad.
Mindez azért zavar, mert a Nissan kompaktja akár kiváló autó is lehetne, ha ezek a bosszantó apróságok, amilyen a gyenge hangszigetelés, a fogkocogtató futómű vagy az érzéketlen kormány, nem volnának. Van egy rakás olyan tulajdonsága, amivel a kategóriája fölé nőhetne, de mintha kimaradt volna a fejlesztésből a finomhangolási szakasz. Emellett az sem érthető igazán, miért nem érhető el többféle motorral. Elvégre a Renault-Nissannak számos korszerű turbós benzin- és dízelmotorja lenne, és nem csak a 110-115 lóerős teljesítménysávban.
Nem mintha így ne lenne épp elég drága a Pulsar: hiába kapni meg most akcióban 4,39 millió forintért, ez a dízelmotoros, körbekamerázott változat még a bevezetési akcióban is, ami 400 ezer forintos kedvezményt jelent, 6,49 millióba kerül. Ennyiért manapság gyakorlatilag bármelyik gyártótól vehetnénk dízel-kompaktot, kellemesebb kormányzással, ügyesebb futóművel, jobb hangszigeteléssel, ismerős típusjelzéssel. A Nissan mellett így legfeljebb a térkínálata szól, de ez elég karcsú érv, ha a hibáit is figyelembe vesszük.
A Pulsarból egyedül egy sokkal kedvezőbb ár és bőségesebb motorválaszték csinálhatna slágerterméket, ugyanakkor el tudom képzelni, hogy tíz év múlva a használtpiac egyik titkos favoritja lesz, hisz az ár csökkenésével ugyanez a helykínálat utolérhetetlen előnnyé nőhet.
