Mivel kinézetét tekintve egy hagyományos Soulhoz hasonló, az emberek többsége nem szúrta ki, csak a hang hiányából. A legérdekesebb reakciót némelyik kerékpárosból váltotta ki az autó: mosolyogva integettek.
A hatótáv egy hét alatt egész meggyőző volt. Eddig gyakorlatilag minden általam használt villanyautó kb. 130 km-ig bírta, ez csak 150 után kezdett zokogni a töltőért, és még ekkor is 40 km megtehető távot írt ki. Ezt az utat amúgy teljesen úgy tettem, mint bármelyik másik autóval, egy egész hétvégét elszaladgáltam vele mindenféle töltés nélkül. Volt benne vidék (Tárnok), országút 90-nel, az M6-os érdi emelkedője 100-zal, visszafelé M7 autópálya 130-cal, szóval minden, amit egy villanyautó nem szeret. A városban jobban érzi magát, és bőven volt része tötymörgésben is.
Ha nem is gyorsul úgy, mint egy BMW i3, sőt meg merem kockáztatni, érzésre a Citroën Berlingo is legyorsulná, az ECO gombot kinyomva rendesen el tudunk húzni a zöld lámpánál. A gomb kikapcsolását a kézikönyv akkor javasolja, amikor autópályán megyünk, vagy fázunk.
A kocsi nem csak azért nagyon halk, mert elektromos a hajtás, hanem a kockaforma ellenére még 130-nál is alig van szélzaj. A zajmérővel megmérve nincs olyan hatalmas különbség, sőt van kocsi, ami halkabb is, de annyira nem kell szomorkodnia a Kiának, mivel az egy Rolls-Royce Wraith, és az is csak 90 km/h-nál csendesebb.
Mivel a az autót pont egy langyos tavaszi időszakban kaptam meg, így a fűtés okozta hatótáv-csökkenést nem tudtam rendesen tesztelni. A rendszer kiírja, mennyi az elméleti hatótáv bekapcsolt és kikapcsolt klíma esetén, plusz az egyéb fogyasztókról is tájékoztat. Az elektromos hajtású autókban előszeretettel integrálják a naviba az optimális és maximális hatótávot jelző koncentrikus köröket mutató képet, de hacsak nem nyílegyenes sík úton haladunk, ennek nem sok értelme van.
A kocsi belülről nem igazán különbözik a belsőégésű társától, legfeljebb pár extra gomb akad, mint az EV, amivel az elektromos működéssel kapcsolatos infókat kérhetjük le a fejegységre, vagy a Driver Only feliratú, ami csak a sofőrnek ad hideget-meleget. Utóbbit kipróbálva nem volt különösebb változás a kijelző által leírt hatótávban.
Érdekes, hogy bár az autó tisztán villannyal megy, mégis teletömködték fogyasztókkal, például kormányfűtés, továbbá 12 voltos csatlakozókkal, ebből rögtön három is akadt. A korábban nálunk járt Soul alacsonyabb felszereltségű volt, így abban nem, de ebbe már belekerült az előző Soul legendás villogós hangszórója is. Ez akár tisztelgés is lehetne a 80-as évek boomboxai előtt, mint például a Disco Lite. Este azért meglepett, amikor valaki felhívott, és a beszélgetés ritmusára villogott a kocsi belseje.
Az autó 100 ezer forint híján 10 millióba kerül, ami duplája a dízel árának. De ha a többi villanyautót nézzük, láthatjuk, hogy a középmezőnybe került, és a kis PSA-Mitsubishi trión (8,5 millió forint) kívül csak a már jó ideje árult Nissan Leafet kapjuk meg olcsóbban.
Ha végre a végtelenül lassan ébredő állami támogatás tényleg beindul, és nem csak olyanokat találnak ki, mint az árhoz képest amúgy is filléres regadó elengedése, talán el is terjed. Ehhez persze nem ártana egy rendes gyorstöltőhálózat, legalább a nagyobb városokban, a havonta nagy csinnadrattával átadott, túldimenzionált konnektorok helyett.
Kia Soul EV | Nissan Leaf | VW E-Golf | BMW i3 | |
Listaár | 9 899 000 Ft | 8 780 000 Ft | 11 314 430 Ft | 11 830 000 Ft |
Motor | 81,4 kW/285 Nm | 80 kW/254 Nm | 85 kW/270 Nm | 125 kW/250 Nm |
Akku típusa | LiPo | Li-Ion | Li-Ion | Li-Ion |
Akku teljesítmény | 27 kWh | 24 kWh | 24,2 kWh | 18,8 kWh |
Maximális sebesség | 145 km/h | 144 km/h | 140 km/h | 150 km/h |
gyorsulás | 11,2 s | 11,5 s | 10,4 s | 7,2 s |
hosszúság | 4140 | 4445 | 4349 | 3999 |
szélesség | 1800 | 1967 | 1799 | 1775 |
magasság | 1593 | 1550 | 1452 | 1578 |
saját tömeg | 1513 kg | 1474 kg | 1585 kg | 1195 kg |
csomagtér | 281/891 l | 370/720 l | 380/1271 l | 260/1100 l |
Elméleti hatótáv | 212 | 199 | 190 | 190 |
Töltési idő | 14 óra (230V/10A) | 10 óra (230V/10A) | 13 óra (230V/10A) | 8 óra (230V/16A) |
Gondolatok az autózásról
Egy vallomással tartozom. Gyűlölöm a belső égésű motort. Azaz rajongok érte műtárgyként; értem a hangját, ami megsúgja, milyen keményen dolgozik, a szagát, ami elárulja, miből mennyi ég el benne, szeretem a reszketését, ahogy a vasak játszanak a tűzzel a belében. De hidegen és értetlenül gyűlölöm mint megoldást arra, hogy elvigyen egy embert és egy laptopot Budaörsről Újpestre és vissza, 31 km/órás átlagsebességgel.
Sokáig a nappalim egyetlen értékes műtárgya egy Datsun Z-hez való Weber karburátorsor volt, 6 ragyogó szívótorokkal. Még az árnyékát is szerettem, amit a falra vetett. De akkor is, ez a dugattyúkkal hajtott, kőolajat égető borzalom alapvetően egy hülyeség. Ez az egész dolog a földből kibányászott cuccok elégetésével az emberiség lusta mohóságának a szégyenletes históriája.
A benzinben lévő energia háromnegyedét az utca fűtésére, zajjal és mérges gázokkal szennyezésére fordítjuk. A maradékból pedig felgyorsulunk 50-re, hogy aztán 20 másodperc múlva megálljunk a pirosnál, a fékek felhevítésével megint az utcát fűtve. És ezért halnak meg a delfinek, a jegesmedvék, az arabok, és végül mi mindnyájan. Miféle kreténség ez? Hogy fordulhatott egyáltalán elő?
Régen olyan sok olajunk volt, hogy megengedhette magának az emberiség, hogy egy nyilvánvalóan rossz megoldásnak a piszmogó javítgatásával töltsön el 125 évet. Édes istenem, fémhengerekben égetünk olajat úgy, hogy az égés tenyérnyi dugattyúkat lökdös, amik arasznyi úton cikáznak ide-oda, másodpercenként százszor. Aztán ebből végül valahogy egyenletesen forgó kerekeket kell csinálnunk. A szerkezetünk az idejének 1/4-edében végez hasznos munkát. Négy ütemből egyben. Nem csoda, hogy minden alkalommal, amikor 5%-kal kevésbé katasztrofálissá sikerült tenni e groteszk masina hatásfokát, sajtóközleményeket adtunk ki a technika csodálatosságáról.
A szénhidrogének elégetésének a romantikája olyan, mint régen a boszorkányok vagy az eretnekek elégetéséé volt. Ha mindenki úgy tudja, hogy ez a világ rendje, meg lehet látni benne szépet, de alapvetően egy rettenetes taplóság. Ma a villanyáram termelésére se használunk különösebben civilizált megoldásokat, de előbb-utóbb fogunk, mert az olcsó és ártalmas út egyre drágább lesz. Már ma is lehet pár millió forintból olyan napelemet telepíteni a házunk tetejére, ami simán megetet egy ennél nagyobb elektromos autót. És ugyanez menni fog nagyban is. A bolygónk bőven kap elég energiát a Naptól, hogy mindenki elektromos F1-es autóval téphessen, ha akar. Csak eddig nem volt elég drága az olaj ahhoz, hogy nekiálljunk rendesen dolgozni a civilizált megoldásokon. De egyszer az lesz. Ha nem dollárban, majd emberéletben.
A mai villanyautók sokba kerülnek, lassúak, és viszonylag hamar lemerülnek. (Vagy mondjuk letépik a fejet, mint a Tesla P85D, de az aztán végképp elérhetetlen.) 15 éve a mobilok voltak nagyok, drágák, és hamar lemerültek. Aztán a piac olyan ügyesen motiválta a gyártókat, hogy mostanra egy nagyképernyős okostelefon vidáman végignavigál, -facebookozik és tumblr-ezik egy egész napot. A villanyautóban az a zseniális, hogy a technológiájának a nagy része nem a komótosan cammogó autóiparban, hanem a Moore törvénye szerint exponenciálisan fejlődő digitális világban gyökerezik. És ott nem 10 év, hanem inkább 10 hónap egy termékciklus.
A villanyautózás nem tökéletes, de nincs is kész. Viszont már egész jó csinálni. Adjunk neki csak 20 évet, és utána nézzük meg, hogy rosszabb lett-e nekünk. Eleinte az autodafék is hiányoztak az európai hitbuzgó polgároknak, mert a máglyák lángoló rönkjeinek süvöltése olyan szépen kísérte az eretnekek halálsikolyait. De aztán megtanultuk a világnézeti különbségeket is szelídebben kezelni, és lám, nem köszöntött ránk Szodoma és Gomora. Megleszünk mi benzin nélkül is. És autóvezetés nélkül is. Ez a Kia már jó, én hajtanám minden hétköznap, ha bringázni épp nem lehet. De azért évi pár hétvégét még eltombolnék a Hangyásszal valamelyik versenypályán, ha épp nem gyullad ki. Mert városi közlekedni nem jó megoldás már a kőolajos autó, de játszani azért még igen, eszeveszetten. Csak mostanra egy kicsit szégyellem már magam érte.
Bazsó Gábor - karotta