A használt Golf, vagy az Astra a nyerő?

Használt összehasonlító teszt: Volkswagen Golf – Opel Astra – 2008.

2015.08.11. 07:30
Minden nőt lehet szeretni valamiért, mondják a tapasztaltak. Nem tudom alátámasztani, mert nem próbáltam minden nőt szeretni, de abban biztos vagyok, hogy minden autót lehet szeretni. Nincs olyan, hogy minden tulajdonsága rossz, biztos van egy-két jó, kényelmes és szerethető vonása. Ahogy a szépségkiránynőnek is van szépséghibája, van pattanás a bőrén, az eladási statisztikák vezetője sem hibátlan, van egy-két idegesítő hibája. Akkor derülnek ki, amikor levesszük a csaj ruháját, illetve amikor az autóval együtt élünk, és naponta használjuk.

Ezekkel az autókkal kétszázezer kilométer felett mentem, ráadásul szinte pontosan ugyanúgy használtam őket. Útjuk nagy részét autópályán tették meg, általában szabályos sebességgel, esetenként gyorsabban, például Németországban, ahol ez engedélyezett. Vagy amikor siettem. Mindig nagyjából a közlekedés tempójában utazok, nem sportolok vagy tolakszom. Ha üres az út folyamatosan haladok. Jellemzően egy első fékbetét-garnitúrával elmegyek 60-80 ezer kilométert, nem vagyok fékezgetős típus. Gyakran járok vidéki, rosszabb minőségű utakon is. Mindig teljesen szinte üresre jártam a tankot, és fullra tankoltam, mindig márkaszervizben javíttattam őket. Amikor eladtam az Astrát, szinte pontosan 220 ezer kilométer volt, amennyi most van a Golfban. A két autóban a gázolajat is azonos kútról vásároltam, mert üzemanyagkártyám van. Ennél azonosabb üzemi körülményeket nagyon nehéz egy személyautóval produkálni, leginkább csak fix fuvarban mozgó teherkocsik tudnak azonosabban üzemelni.

Ez aztán okot szolgáltat, hogy összehasonlítsuk a két népszerű autót, melyik bírta jobban, melyikkel vidámabb az élet. Ráadásul pontosan egy kategória, családi dízel kombi. Ha teljesen azonosak lennének, sem lepődnénk meg, de nem ez a helyzet. Kell a hosszabb együttlét, hogy a különbség jól kirajzolódjon.

A külsőt tekintve ezek a kombik nem akarnak a most nagyon divatos sportswagon (sportos kombi) irányba menni. Mindkettő 2008-as modell, modellciklusuk végén, még viszonylag nagy ablakokkal, jó kilátással. Bár a Golfban van tolatóradar, szinte felesleges, nagyon jól kilátni, jól érzékelhető az autó eleje és vége. Az oldalablakok sem szánalmas, vízszintes lőrések, hanem a mai, 2015-ös modellekhez képest magas és majdnem függőleges, igazi oldalablakok. A szépségről nyithatnánk vitát, de maradjunk annyiban, hogy nem a szívet dobogtató álomautók; praktikus munkalovak. Mivel a Golf egy kategóriával jobb felszereltségű, itt volt egy-két krómbetét, meg fényezett külső tükrök, de ezeknek nincs igazán jelentőségük.

A futómű már jobban különbözik. Az Astra számomra szimpatikusabb, kicsit feszesebb, kevés terheléssel nagyon jól csillapított, stabil. A Golf puhább, kicsit gyengébb csillapítású, komfortosabb. Nagyon érdekes, hogy ha a maximális terhelés közelébe pakoljuk az autókat, a Golf továbbra is puha és kényelmes marad, míg az Astra összeomlik. Nem csak az iránytartása lesz rossz, hanem hullámzik és hintázik, mintha nem bírná a gátló a hosszabb rugóúton mozgó terhet. Hiába áll vízszintesebben, mint a Golf, a futómű már feladta.

Lehet, hogy ezzel függ össze: az Astra futóművében 210 ezernél kellett egy kormányösszekötőt és az első lengécsillapítókat cserélni, a Golf pedig már 158-nál új lengéscsillapító után kiáltott, de a stabilizátor összekötője (kutyacsont) simán kopogni kezd 50 ezer kilométerenként. Érdekes, hogy az Astra még 100 ezernél is feszesebbnek tűnt, mint a Golf újkorában. Mintha minden szilent keményebb lenne, mintha minden csavar jobban lenne meghúzva. Ezért aztán a gördülései zaja sokkal magasabb, és a minden hang jobban bejön a futómű felől.

Az Astra futóművével és fékével nem volt baj, de a Golf hátsó féknyerge 180 ezer kilométernél engedni kezdte a folyadékot ott, ahol a kézifék kis karja bemegy a nyeregbe. Nem javítható, csere, 40 ezer forint, előtte egy hét idegeskedés, folyadék töltögetés. Egyébként mindkét autónak teljesen jó a féke arra, amire kitalálták. Teljes terheléssel is jól fog, nem túlszervózott, de nem is kell szem kiguvadva taposni. Ebben a kategóriában ez tökéletesen elég.

A belsőteret nehéz összehasonlítani. Az Astra belső tervezője mintha kimaradt volna egy félévből, amikor az ergonómiát oktatták, aki pedig a dizájnért lett volna felelős éppen szabadságon volt a tervezéskor. További baj, hogy a felhasznált műanyagok és ragasztók a melegben büdösek, a napon hagyott kocsit indulás előtt szellőztetni kell és nem csak a meleg miatt.

A piktogramok nehezen leolvashatók, a megvilágítás csapnivaló, az egész megszokást igényel. A fűtés kapcsolói a váltószoknya mögött, az információs kijelző ócska pixeles kijelző a 80-as évekből. Nyilván itt kellett megspórolni valamit, amit valami más modellre költöttek. Az alapáron járó ülésekre az utasok is panaszkodnak, én pedig hetente állítgattam, sehogy sem volt jó. Ha következőleg rendelnék egy ilyen H Astrát, az ülést biztos felárasra cseréltetném, mert ez rémálom. A kárpit anyaga és a szőnyeg is az olcsóságról árulkodik, összességében az egész belső átlagon aluli, viszont a helykínálat egész jó, a kombi csomagtartója pedig nagy. Vannak furcsa dolgok, mint a nehezen mozgó külső ajtókilincsek, vagy az ötödik ajtó túlzott erős rugója, amit egy kézzel nehéz lecsukni, de ez csak akkor tűnik fel, amikor az ember egy Golfot kezd használni, mert ott ezek mind ki vannak találva és kényelmesebbek

A Golf belseje egyébként is az iskolapélda. Az alapáras ülések jól formázottak, az anyaguk nem izzasztó, a szőnyeg szép és könnyű porszívózni, nem vonzza a koszt, mint az Astra szőnyege. A műanyagok minőségi benyomást keltenek és melegben nem árasztanak csirkeszagot, mint az Opel belseje. A kapcsolók működése pontos és jó érzés kapcsolgatni, a feláras, MP3-ast is tudó zenegép pedig leiskolázza a szintén feláras és MP3-at is tudó Astra egységét. A kék megvilágítás nekem nem kedvencem, de ez a legnagyobb baja, egyébként példás, oktatni kellene a balfácánoknak, mert a két belső egyszerűen nincs egy súlycsoportban. Mintha Kokó Klicskóval mérkőzne, nem lehet összevetni, szinte értelmetlen. Mellé jön még egy kemény ötfokozatú Opel váltó, mintha minden váltásnál három ellenrugót feszegetnénk, meg egy újkorában is buta, rossz nyomáspontú kuplung. A Golf kuplungja vajpuha, jól adagolható, a váltó meg hibátlan. Érezzük, hogy a kapcsoló mechanikán ellensúlyok dolgoznak és a megindított mozdulatot az ellensúlyok fejezik be, de mindegy, az egyikkel öröm kapcsolgatni még az ötödiket is, a másik meg ötödikbe kapcsoláskor olyan, mintha akkor nem három, hanem négy ellenrugót kellene megfeszíteni, hogy benyomjuk végre a fokozatot. Az Astra váltója az eladás előtt a 220 ezredik kilométer utolsó váltásánál is idegesített, főleg a gondolat, hogy aki ezt így megtervezte, az nem ült még egy másik kéziváltós autóban? Vagy ezt így jónak gondolta? Profi volt, az biztos.

Mindkét autóban euro 4-es dízel motor volt. A Volkswagen a PDTDI utolsó generációs, egykilences 105 lóerős változatával szerelte az autót, az Opel pedig az egyhetes CDTI-vel, ami 100 lóerős. Ez a motor japán gyártmány, sokan Isuzu motorként ismerik, mert ekkor még az Isuzu egy volt a GM beszállítói közül. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a két motor nagyon különbözik. Nem csak azért, mert PDTDI és common rail, hanem azért, mert az Astra szeret pörögni és kell is forgatni, a Golf pedig 3000 felett már csak leginkább a hangját növeli, a nyomatékát nem igazán. Az Opel kicsit hangosabb, de kevésbé dízelesen morgós, a Golf csendesebb, de főleg hidegen bizony elég dízeles. Ha a két autó vezetjük, azonnal érződik, hogy a Volkswagenben lentebb van a nyomatékcsúcs, pedig a maximuma nem sokkal több, 250 Nm a 240 Nm-rel szemben. Mégis, valahogy sokkal rugalmasabb és erősebbnek tűnik. Amikor betölt a turbó egész jól meglódul az autó. Persze nem sportkocsi, de az Astrához képest fürge. Ráadásul a fogyasztása is majdnem fél literrel kevesebb 5,4 az 5,8-hoz képest, 10 ezer kilométer átlagát tekintve.

Az is érdekes, hogy a Golffal gyakran voltak teljes tankok 5 literes átlag alatt, az Astra minimuma pedig egyszer volt 5,2 a teljes tankot tekintve. Nem túl nagy különbséggel, de a fogyasztási versenyben biztos a Golf győzelme.

A motorokkal egyébként sokáig semmi baj nem volt, izzítógyertyát kellett cserélni mindkettőben. Az Opel szervizben megijedtek, hogy gyertya beletörés és hengerfej leszedés lesz, de nem lett, sima volt a csere. A Golfnál nem is említettek ilyet. Aztán 220 ezernél az Astra generátora elkezdett csak 11 volttal tölteni, ami miatt menet közben lemerült az akkumulátor. Nem vicces, amikor lazázva fordulsz fél kézzel tekerve a kormányt, és kiesik a kormány villanyszervója, majd lezuhan a sebességmérő mutatója. A szervótlan kormánnyal lebirkózod az út szélére, leállítod, majd kész, beindulni már nem tud, vontatás. A szervizben közlik, hogy igen, ezt ismerik, nem felújítható, de van generátor, fáradj a kasszához, 300 ezer lesz. Ekkor tettem bele egy bontottat 25-ért, de később megtudtam, hogy fel is lehet újítani, csak nem márkaszervizben. Ez volt az utolsó szervizlátogatásom az eladás előtt.

A Golf motorja pedig új kora óta stabilan 10 ezer kilométerenként fél liter olajat kér. Ez azt jelenti, hogy a közel 35 ezer kilométeres, terhelésfüggő olajcsere periódus alatt kétszer biztos utána kell tölteni, mert jelzi az alacsony szintet. Az Opel motorja fix 30 ezres olajcsere periódusú és ráadásul nem kell neki extra specifikációjú olaj, olcsóbb is jó bele. Ez is érdekes, hogy az extrém hosszú olajcsere periódus ellenére az autók nagyon jól bírták a 200 ezer kilométert, azonban ha sajátom lenne, sűrűbben cserélném.

A költségek egyébként is furcsa képet festenek. Az Opelt Magyarországon vettük, 2008-ban az Essentia II felszereltség 4,3 millió volt, vonóhoroggal. A Golfot Pozsonyban vásároltuk, a Business felszereltségű. Ez digitális klímával, vonóhoroggal, akciósan, mert kifutó modell volt az ötös Golf szinte forintra ugyanannyiba került. Itthon több lett volna majdnem egymillióval, ami megmagyarázhatatlanul sok és nem lehet az ÁFA rovására írni.

Az Opel szervizelése itthon történt, a legolcsóbb időszakos szerviz 92 ezer forint volt, de volt egy majdnem 400 ezres is, ami miatt eléggé kiakadtam. A Golf szervizelése hivatalos márkaszervizben főleg Pozsonyban történt és általában 10-20%-kal olcsóbb, de itthon sem volt drágább, mint az Opel. Egy időszakos szerviz volt 140 felett, egyébként pedig 100 ezer forint környékén volt mindkét autó olajcseréi és egyéb cserélendői, mint pollenszűrő, ablaktörlő lapátok, természetesen munkadíjjal.

Az tisztán látszott, hogy ha az északi határ mellett laknék, akkor az autómat nem látnák magyar márkaszervizben, akármilyen szomorú is ezt leírni.

Ha az autókat használtan nézzük, a Golf hasonló felszereltséggel és futással 1,7 milliótól indul és a kicsit jobb felszereltségűek akár 2,5 millióig mennek. Az Astra egymilliótól indul, de 1,7-ért már hazai, szervizkönyveset kapunk, ráadásul sokkal nagyobb a választék. Ez elég ütős érv az Astra mellett, továbbá a strapabíróbb futóműve a magyar utakon előny. További előny, hogy az utángyártott alkatrészek olcsóbbak, valamint bontott alkatrészből is több van.

A Golfot megvenni és használtan üzemeltetni is drágább, de kétségkívül jobb autó. A bontott cuccok is drágábbak hozzá, a kétes minőségű utángyártott cuccok tudják felvenni az árversenyt az Opel alkatrészeivel.

Ha valaki ezek miatt az Opelt választja használtan, érthető. Ha azonban egy csendesebb, komfortosabb, jobb minőségű autóra vágyik, akkor a megoldás a Golf. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, ha 30-40 ezer kilométer után visszaülünk az Astrába: nem rossz, de a jó az nem ilyen.