Volkswagen Touran 1.6 TDI – 2016.

Jó előre felkészültem lélekben. Ha létezik szürkébb a szürkénél, ez az. Nem baj, nem lehet minden autó Lotus Elise, egy egyterűnek nem is feladata, hogy ezüsttálcán, vékonyra szeletelve szolgálja fel az adrenalint. Passzol az aktuális helyzetemhez, mi sem mutat jobban a hátsó ülésén, mint egy babahordozó, végre rendeltetésszerűen tudok tesztelni ilyet is. Beültem, és nyomtam egy resetet. Felejtsük el az unalmas-vonalat.

Jókorát nőtt. Addig húzogatták-nyújtogatták a VII-es Golf sarkait, amíg háromnegyed köbméterre nem nőtt a csomagtartó, és hosszában a három üléssor is egész jól elfér már egymás mögött. Leghátul ettől függetlenül sámlin érzi magát a felnőtt, mert lefelé nincs helye a lábnak, de vész esetén be lehet ülni. A kategóriát nem nőtte ki, a Sharan érezhetően nagyobb, de ha nem kell helyet szorítani hét személynek, koppra hátratolva valóban tágas a második sor.

Nagyjából ennyi a Touran vonzereje ebben az apróra vagdalt, mégis döglődő kategóriában. A Golf Variant, a Golf Sportsvan és a Touran versenyében a két pótszék lesz a döntő érv, hiszen pofára leginkább a magasságuk alapján lehet megkülönböztetni őket, technikailag nincs sok különbség, a beltér meg majdnem ugyanaz. Tudjuk, mivel kapunk többet, arról viszont kevesebb szó esik, hogy cserébe mit veszítünk.

Nem a presztízsre gondolok, hiszen a VII-es Golf sem az a tipikus villantós autó, hanem finom apróságokra. Olyasmire például, hogy a hatalmas ajtókfedelek dobhártyarepesztő nyomásnövekedéssel puffannak a helyükre, főleg a csomagtérfedél, amit a gázrugók rendesen bedörrentenek. Az akusztika eleve jóval visszhangosabb a nagyobb térfogat és a megnövekedett üveg- és műanyagfelületek miatt, de a Touranban pláne kevés a fülnek kellemes zaj.

A motort egy kilencvenhármas Ford Transitból lopták, csak tévedés lehet az 1.6 TDI felirat. Ércesen kerreg már alapjáraton is, érdekes mellékzöngékkel modulálja a darálást, középtájtól kannahangon búg. Jól lehet követni az üzemállapotokat az utastérből, fölösleges zajszigeteléssel nem súlyozták le a Tourant. Autópályán már kellemesen kisimul a járása, de városban a karakteres orgánum miatt úgy érzi az ember, mintha a kipufogódobban lakna. Ez csak az alaphang, egyéb változatos zörejek is tarkítják a mechanika zsibongását. A start-stop minden indításnál diszkrét köszörintéssel hívja életre a motort, időnként a váltó klaffogása is tisztán kivehető. Abszolút skálán biztosan csendesebb az elődjénél, de amit hallunk, nem feltétlenül kellemes.

Az 1,6-os TDI alapjárati nyomatékszegénységét lefulladásgátlóval küszöbölték ki. Divatba jött mostanában ez a szoftveres megoldás: amint elkezdi az ember felengedni a kuplungot, a motorvezérlő enyhén megemeli az alapjáratot, és ha nem nyomnánk eléggé, nagy gázt is ad helyettünk. A Touranban annyira masszívan dolgozik azon, nehogy lefulladjunk, hogy miután megtörtént az elindulás, jókora gödörbe zuhanunk. Ha ugyanolyan intenzíven szeretnénk tovább gyorsítani, ahogy az indulásnál szinte gáz nélkül tettük, legalább háromnegyedig kell nyomni a pedált, amíg ezerhatszázas fordulat környékén fel nem épül a turbónyomás. Onnantól persze habzsolni lehet az apró motor erejét.

Lefullasztani tényleg szinte lehetetlen, vagyis felhasználóbarátságból jelesre vizsgázik a motor, ugyanígy csak dicsérni lehet a hat liter alatt tartható fogyasztást, ami ennyi hasznos tér mozgatásához nagyon baráti. Ehhez már csak egy kicsi AdBlue adalék jön, amit szerencsére a tanksapka mögötti nyíláson át fel is lehet tölteni, nem kell csak ezért márkakereskedéshez járulni, mint például a Peugeot-kkal.

Használhatóság szempontjából a beltér is példamutató. Nincs funkció, amit két másodpercnél tovább kellene keresni, és nem csak mert az összes új Golf-származékban pontosan ugyanez a műszerfal van. A gombok, kapcsolók, az érintőképernyő menüje német precizitással lett kitalálva, vakon, félálomban készségszinten tudja kezelni egy közepesen idomított csimpánz. Tárolórekeszből szinte sok is van. Hosszasan lehet benne dugdosóst játszani, ha a gyerek valamelyikbe elrejti a slusszkulcsot, és nem árulja el, melyikbe. Végtelen kombinációban tologatható a három különálló szék a második sorban. Bár olyan állás sajnos nincs, amelyikben hét kaukázusi férfi maradéktalan boldogságban utazhatna – vagy középen, vagy leghátul van elegendő lábtér – ötüléses üzemben senki se panaszkodhat, még a szűknek tűnő középső fotel is egész kellemes. Olyasmire is odafigyelt a VW, hogy a csomagtérrolónak külön helye legyen a rakodóperem mögött, ami igazán megható apróság.

Viszont ha a használhatóságon túl bármi egyebet várnánk a Tourantól, keserű kiábrándulásban lesz részünk. Nem azt kérem számon, hogy nincs Lotus-futóműve, bár lehetne kicsit kevésbé sprőd a rugózás. Nem is az a bajom, hogy a bizonytalan váltót úgy kell beletuszkolni a sebességekbe. Hanem olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy szépen kifejlett, mosolygós töknek kivájták volna a belsejét, és csak a héjat kaptam volna meg. Kong.

A minőségérzet a beltérben erősen átlagon aluli. Ha erősebben markolom az ajtóbehúzót, recseg, ha megnyomom az óracsoport keretét, ropog. A fűtésállító tekerentyűi üregesen kattognak, lötyögnek, a bajuszkapcsolók a gyönyörű matt-fényes dizájnkeret mögött, ahol fogdossuk őket, sorjásak. Az első ülések támláján felhajtható tálca hitványabb, mint a sarki talponállóban, az üléshuzat különb egy alap Renault-ban. Valahonnan bal elölről folyamatos műanyagzizegés hallatszott minden apró úthibánál, hátulról időnként tompa dörömbölést hallottam.

Elámultam a sekélyesen összelapátolt kabinbélésen. Nem így emlékeztem a Volkswagenekre, főleg nem a VII-es Golfra, amelyben pontosan ezek a beltéri elemek vannak. Annyira elbizonytalanodtam, hogy elmentem egy használtkereskedésbe megnézni egy 2014-es Golfot, ugyanilyen-e. Az egyetlen különbség, amit a Golf javára írhatok, a filccel kárpitozott ajtózseb, ami a Touranban pőre műanyag, minden más dettó ugyanaz, a sorják, a recsegés, a ropogás. Beleültettem még Winklert és Pistát, akik látták már a Tourant a nemzetközi bemutatón, illetve Tannisban. Ők sem így ismerték a híres VW-belteret. Azt kell mondanom, ügyes a Volkswagen, jól fel tudja készíteni a tesztautókat a nagy eseményeken. Szépen megvezettek minket. Ez a Touran valamilyen zavar folytán kimaradhatott a preparálásból, megkaptuk csupaszon, ahogy más is. Megváltozott a véleményem a Volkswagen-minőségről.

Nyolcmilliótól indul a Touran népi változata, Comfortline felszereltséggel, ezzel a motorral. Persze, a hét ülésnek mindenhol megkérik az árát, és minden bizonnyal én is túlérzékeny vagyok az akusztikus és manuális ingerekre. Csak annyit mondanék, hogy ennyiért elég fullos C4 Grand Picassót adnak, és ahhoz jár még egy kis hangulat, egy picivel kevesebb zörej, és némi kényelem is a nyers funkción túl.