Ami a németeknek sosem ment

Bemutató: Peugeot 3008 - 2016.

2016.10.09. 07:26 Módosítva: 2016-10-09 07:51:56

Az embereknek olyan autókat kell gyártani, amilyeneket venni szeretnének. A Peugeot-nak rá kellett döbbennie, hogy manapság ez a SUV, a szabadidőautó, de kicsit későn jutottak el ehhez a kézenfekvő gondolathoz. És bár volt már egy 3008-as típus – azt még crossovernek hívták – ez inkább egy se hús, se hal, nagydarab és tágas valami volt, ráadásul egészen jó a minősége. Csakhogy az emberek nem tudták belelátni a Tiguan, a RAV-4 vagy épp a Nissan Qashqai ellenfelét.

Mostantól ez sokkal könnyebb lesz, mert ez olyan formájú, amilyet az emberek szeretnének. Felfogták a franciák, hogy a huszonsok ilyen autó között kell saját karakter a kocsinak, adtak is neki. Az arányai jók, van rendesen elkülönülő orra, utána pedig dobozszerű, hatalmas bódé következik, nagy kerekek és 22 centis (!) hasmagasság – itt nem illúzió, hogy nem akad fenn a járdaszegélyen. A nagy orr, a homorúan ívelt, rácsos hűtőmaszk, a haragosra húzott lámpa ma már a műfaj tartozéka, hogy az autópályán könnyebben lekotródjanak a földszintes kocsik a belső sávból, de a Peugeot nem a nyers brutalitásra alapoz, szépek a részletek.

Más kérdés, hogy hiába sorakoznak fel a terepjárós ismertetőjegyek, ne nagyon éljük bele magunkat a sártengerek meghódításába, mert a 3008 kizárólag fronthajtásos lehet. Ami valószínűleg csalódás a lehetséges vevők 10-15 százalékának, na bumm, őket bukta a Peugeot. De hányat nyert? Tartok tőle, sokat. Akinek elég az illúzió, vehet Advanced Grip Control nevű, az átlagosnál kicsit okosabb kipörgésgátló rendszert. Komoly terepre ez nem elég, a jobb tapadás inkább az M+S gumik érdeme, ami ilyenkor automatikus tartozék.

A 3008 belsejére egyébként annyira büszke a gyár, hogy még külön sajtóbemutatót is szervezett csupán a műszerfalnak. Képzeljenek el egy német gyárat, ahol a mérnökök unalmukban már az ötszázadik kerek kormánykereket formatervezik, a Peugeot-nál viszont megint bevetik az adu ászt: a picike, alul-felül-oldalt lecsapkodott kormányt. Érdekes élmény, majdnem olyan, mint az F1-es autóké, csak ezen többet kell fordítani. Mivel kis tempónál könnyű a szervó, nincs gond.

Maga a műszerelrendezés ugyanaz, mint a 208 vagy a 308 belsejében, vagyis a műszert nem a kormány karimáján át nézegeti a vezető, hanem a pici volán fölött. Mivel itt több hely volt, a kormány nem takar ki semmit. Maga műszer egyetlen nagy LCD-panel, amin mindenféle dolgok megjelennek, kavargó animációk kíséretében. Álló helyzetben szórakoztatóak, menet közben néha nem. Például a sávtartó állandóan villódzó színekkel jelzi a kocsi kontúrja mellett, hogy épp milyen veszélyesen közelítettük meg a szaggatott vonalat – a periférikus látómezőben elég idegesítő. Azt sem értettem, hogy amikor kicsit rámentem az előttem haladóra, miért felirat jelenik meg, olyan szituációban, amikor nem olvasgatni kéne.

Mindenesetre ez is szép, testre is szabható, sőt, opcióként van egy i-Cockpit Amplify nevű csomag, ami a mi próbaautónkban nem volt, de önmagában is vicces belegondolni, hogy az ülés masszázsfunkciója, a beépített illatosító, a zenerendszer és a hangulatvilágítás színváltásai indítanak összehangolt szimulációs hadjáratot az érzékeink ellen.

Kütyüfronton is erős a 3008, képes tükrözni a mobiltelefon tartalmát a képernyőre és hasonlók, de inkább a barátságos és szép anyagokból épített belső tér fogott meg. Magas a kardánbox, a könyöklő alatt elképesztő méretű rekesz van, a középkonzol gombsora pedig matt alumínium, tényleg klassz az összhatás, pláne, hogy némi textil a műszerfalra is jutott. Zseniális az ülések formája is, ilyesmit sem japán, sem német SUV-ban nem talál az ember. És ez üdítő manapság, pedig nincs még egy szegmens, amiben ilyen mennyiségű autót kínálnának. Egyetlen dolgot nem értettem a futurisztikus 3008-asban: hogyan kerülhetett bele az ötezer éves tempomat-karocska, amit már új korában is elég vacaknak tartottunk, és az még a '90-es évek végén volt.

A 120 lóerős 1,6-os HDI-t tudtuk megkaparintani a Tannistesten, a másik változat a 180 lóerős, kétliteres HDI, ami 3008 GT néven lesz kapható. Mindkét dízelmotorból van gyengébb verzió, 100 és 150 lóerővel. Benzinesekből csak kétféle van, az 1,2 literes, turbós alapmotor 130 lóerővel és három hengerrel, az 1.6 THP turbómotor meg 165 lovas, de ezeket nem hozta el a Peugeot a tesztre, hibrid pedig már nincs az új 3008-ból.

Nem kérdés, hogy az 1300 kiló körüli autóhoz a dízelek lesznek ideálisak, ez a 120 ló és 300 Nm egészen kellemesen vezethetővé varázsolja a testes 3008-ast. Nem fölényes, de az átlagos menetdinamika nem esik a nehezére, alul is erős és halk is. Itt Dániában nehéz megmondani, hogy otthon mennyire érezzük majd keménynek a rugózását, ami megesik néhány SUV-val, viszont az biztos, hogy csak mérsékleten billeg. A kormányzása jól alkalmazkodik a sebességhez, pedig lassú tempónál tényleg olyan könnyű a kormány, hogy elég rajta lendíteni egyet, és pörög tovább.

Akármennyire is fáj, az ilyen autók sikere azon áll vagy bukik, mennyire tetszik a népeknek, akik ma már szinte csakis SUV-okra vágynak, mert nagyok, kényelmesek, és még a csomagtartójuk is rendes méretű. Az alapok megvannak, sőt, a 3008 még a nagyobbak közé tartozik a 4,5 métert közelítő hosszával. A Toyota RAV-4, a Nissan Qashqai, a Seat Ateca, és a VW Tiguan ellenfeleként a Peugeot az összkerékhajtás hiánya miatt kis hátrányból is indul, ellenben sokkal egyedibb a legtöbbnél. A legtöbb családnak klasszul használható járműve lehet, ami hangsúlyozottan nem egyterű, ezek véglegesen kimenni látszanak a divatból.

Szavazz

  • 6143
    Kéne
  • 2192
    Landruiser, a többi a puhapöcsöknek való
  • 1222
    Inkább VW Tiguan
  • 678
    Inkább Nissan Qashqai

A 3008 forgalmazását október második felében kezdi meg Magyarországon az importőr, az árak egyelőre nem ismertek.