Az igazi családoknak (5-nél több fő) nehéz a dolguk mostanában, ha új kocsi vásárlásán gondolkoznak. Az egyterűek kínálata jelentősen leszűkült, pedig célszerűek voltak. Akinek nem felel meg egy kisebb 5+2 üléses mérete, több helyet, vagy több teljes értékű ülést szeretne, inkább a kisbuszok között keresgéljen.
Family felszereltség? Persze, tesztelje a négygyerekes családapa méltó körülmények között. A Toyota Proace furgon személyszállító változata a Proace Verso a PSA és a Toyota együttműködéséből született, a Peugeot-nál Traveller, a Citroënnél Spacetourer néven forgalmazzák, csak az orruk más. Nekem a Citroëné jön be a legjobban, de a toyotás márkajegyek is jól állnak neki.
A Proace Versót három méretben (Compact, Standard, Long), és három felszereltségben (Shuttle, Family, VIP) forgalmazzák. Ahogy már említettem, mi egy közepes (Standard) méretű, közepes (Family) felszereltségű példányt kaptunk. De mennyire használhatók nagycsaládos autónak a kisbuszok? A családi körülmények nem csak sok ember kényelmes elhelyezését jelentik, hanem azt is, hogy néha anyu is vezetni fogja, például ezzel szórja szét a gyerekeket az iskolákba. Itt már jelentkeznek a tehearutó-ős hátrányai. Feleségem – aki alacsony – nem tudta tökéletesen beállítani magának az üléspozíciót, pedig a kormány minden irányban állítható.
Az első ülések között óriási a hely, mivel a típus utasülés helyett kétszemélyes paddal is kapható. Valószínűleg ennek tudhatók be a menet közben használhatatlan térképzsebek, mivel az ülések nagyon közel kerültek az ajtókhoz. Így vezetés közben szinte lehetetlen az amúgy méretes rakodóhelyről bármit kivenni. Szerencsére tettek az első ajtókra kisebb zsebet is, de abba csak apróságok férnek, egy másfél literes PET palackot nem tudunk biztonságosan, kézközelben elhelyezni. Az anyósülés előtti kesztyűtartó nagyon kicsi, viszont itt is találunk egy szivargyújtót.
A műszerfal tetején van még egy közepes méretű tároló és két pohártartó, amibe beleillik a kivehető hamutartó. Használható pohártartót a hátsó sorban is találunk. Ám a középső sorban ülőknek csak egy, az első ülésekből felhajtható asztalka mélyedésével kell beérniük, amiben nem lehet menet közben nyitott üdítőt vagy poharat stabilan elhelyezni.
Az ülések közötti nagy távolság akár jól is jöhet, a második sor középen ülő langaléta kamasz akár teljesen ki is nyújthatja a lábát, de meg is akadályoz minket, hogy egy sikítósabb előzés után megsimogassuk az asszony lábát, megnyugtatásképp. A kézifék helyzete, szorosan a magas vezetőülés tövében – már csaknem alatta – viszont semmiképp sem szerencsés, egy kézifékes indulásnál igencsak nehéz elérni.
Valahol olvastam, hogy a Proace japán külsőben francia belső, ami majdnem pontos, mert csak az orra japán, minden más francia. Nekem tetszett a műszerfalon vissza-visszaköszönő sok kerekített téglalap. Anyaghasználatban a szokásos fekete műanyag dominál, amit remek érzékkel dobtak fel a bronzszínű matt fém betéttel, mely végigfut az utastér két oldalán is. A francia tervezésre utal, hogy a tempomat szabályzását a PSA által évtizedek óta használt kormány alatti konzolra tették.
A Family felszereltséghez jár a nagy érintőképernyős navigációs központi egység, bluetooth-szal és USB csatlakozóval. A kijelző körül hat nyomógombot helyeztek el, ezekkel a fő funkciókat lehet előhívni. Szerencsére nem integrálták a menübe a klíma vezérlését, külön gombokat kapott. Ezeken kívül nincs is sokkal több gomb a műszerfalon, annál több a vakgomb – összesen tizenegy –, ezek jelzik, hogy számos extraként rendelhető vezetési segítség hiányzik a tesztautóból.
A családi élethez létszükség üléssoronként egy szivargyújtó aljzat, melyről a csemeték a telefonjaikat, tabletjeiket tudják tölteni. Ezt családapaként nagyra értékeltem a Proace-ben. A belső tükör alá kapott egy kis családmegfigyelő tükröt is, de az őszi borús időben a sötétített hátsó ablakok miatt nem láttam benne sokat.
Apropó ablakok: nálam itt bukott meg. Sem a tolóajtókon lévők, sem pedig a C oszlop mögötti ablakok nem nyithatók, de még ki sem billenthetők. Ez pedig óriási hiba egy családi autóban. Igen, ott az automata, négyzónás klíma, de a gyerekkorú egyedek sokkal hajlamosabbak a rosszullétre, amin sokat javítana a lehúzott ablakokon beáradó friss levegő. Sajnos a legkisebb lányomat is szedálnom kell Dadealonnal minden hosszabb út előtt, de ez sem mindig óv meg minket a hányástól, amikor megint csak nagy szükség lenne a jó szellőzésre.
A középső és hátsó üléseket síneken mozgathatjuk. A teljes értékű ülőhelyek ugyan egyedileg vannak párnázva, de soronként kettő-kettő csak együtt mozog. A Standard kivitelű modellek megnövelt tengelytávja (2925 mm helyett 3275 mm) bőséges lábteret biztosít mind a középső, mind pedig a hátsó utasoknak, de a kisebb hátsó túlnyúlás (a Long kialakítással szemben) maximum 603 literes csomagtartót eredményez, ami nyolc embernek már nem is olyan sok, főleg ha nyaralni mennek. Ha már nyolcszemélyes kell, inkább a Long változatot ajánlanám családoknak.
A kétliteres Euro 6-os dízel a maga 150 lóerejével és 370 Nm-es nyomatékával szépen elviszi a majdnem kéttonnás testet, feltéve, hogy nem várunk tőle sportosságot. A hatfokozatú kézi váltó álomszerű. Jól helyen van, a kapcsolási érzete biztos, egyáltalán nem teherautós. Menet közben nem hangos a négyhengeres, bőven lehet hallani elöl a hátsó sorból üdítőt kérő gyereket. Csak a jobboldali leghátsó ülésnél lehet zavaró a hátsó traktus külön klímaberendezésének zümmögése.
Vezetni furgonos élmény, a magas üléspozícióból jól belátható a forgalom. Kivéve ami mellettünk, mögöttünk történik, mivel veszélyesen apró tükrök kerültek az autóra. Így életmentő felszerelés a holttérfigyelő, de ez sem teljes értékű megoldás. Tolatásnál is elkélne a nagyobb tükör, de itt segít a tolatóradar, bár én inkább – ha már úgyis van nagy központi kijelző – tolatókamerával rendelném.
Sajnálom, hogy lassan kihalnak az igazi, hét-nyolc teljes értékű üléssel rendelkező egyterűek. Azokat ugyanis elsősorban családoknak tervezték, nem kellett megfelelniük más felhasználási követelményeknek. A kisbuszok családi felhasználását mindig is kompromisszum sora fogja jellemezni.
