Ma már sokan legendaként emlegetik az Audi első befecskendezős turbódízeleit. Az 1,9-es négyhengeres és a 2,5 literes sorötös TDI a legalapvetőbb karbantartásokkal a világból is kimegy. Utóbbinál 1997-ben jött a generációváltás: bevetették az akkor sok szempontból különlegesnek számító V6 TDI-t. Korántsem lett akkora sikertörténet, mint elődje, sőt egyenesen a Volkswagen csoport valaha gyártott legproblémásabb dízelének tartják. Mi van, ha ezt még az Allroadok légrugós felfüggesztésével is megbolondítjuk?
A hazai használt Audi-kínálatban egyértelmű a dízelek fölénye. A hahun ebben a pillanatban a második generációs (C5-ös) A6-osok több mint nyolcvan százaléka TDI: az 1,9-esek aránya egyharmad, a túlnyomó többség 2,5-ös. A kisebb motor keresettebb, de aki Allroadot akar, nem válogathat, abba dízelből csak a V6-ost szerelték. A kézi váltós igazi kuriózum, miközben automatával még rizikósabb a típus.
A tesztautó gazdájának, Tamásnak sem volt tehát könnyű dolga, amikor vásárlásra adta a fejét. Nem most kezdett már dízelezni: volt egy kettes Golfja, a ritkább, intercooleres turbódízellel (TDLLK kód, akinek ez mond valamit), majd egy első generációs A3-ba ült át. A 90 lovas 1.9 TDI-t agyonüthetetlennek érezte - amikor családon belül továbbadta, már bőven 400 ezer kilométer fölött járt. Mégis úgy gondolta, eljött a váltás ideje. Mindenképpen tágasabb, összkerekes autót szeretett volna, így jött képbe az A6 Quattro. Egyértelmű volt, hogy a dízelnél marad, ez pedig tovább szűkítette a kört. Tisztában volt a 2.5 V6 típushibáival, és azt is tudta, mely motorkódok takarják a módosított, tartósabb példányokat.
Az mondjuk nem szerepelt a tervek között, hogy Allroadot vesz, de abból talált jó állapotút, ráadásul kézi váltóst. Az országba persze még automataként érkezett a kocsi, de átépítették, ezzel kihúztak a listáról egy költséges hibalehetőséget. Sikerült jól alkudni, így végül 1,1 millióért tudta megvenni a 2003-as, tehát fészlift utáni Quattrót.
Ha már a motorkódok szóba kerültek: a BAU jelzésű V6-os 2003-ban jelent meg. A maga 180 lóerejével és 370 newtonméteres nyomatékával a kínálat csúcsa, egészen dinamikusan mozgatja a közel 1,9 tonnás behemótot. Eközben pedig dízeles mércével nagyon kulturált, sima a járása, forgatva a hangja is szép. A hatgangos kézi váltóval vegyesben 7-8 liter között alakult a fogyasztás az elmúlt hatezer kilométeren, ami egy ekkora összkerekes kombitól nem sok.
A légrugókkal négy fokozatban állítható a hasmagasság - ezt a sebesség függvényében automatikusan változtatja az autó. Legfelső szinten 20,6 centi a hasmagasság. A mindennapi közlekedés során, aszfalton megvagyunk enélkül, de földúton vagy sárban jó szolgálatot tesz. Az oldalanként négy lengőkarral szerelt első futómű nagyon finom megoldás. Amikor mindene jó, úgy érezzük, szinte lerobbanthatatlan az útról. Hátul az elsőkerekesek csatolt lengőkaros felfüggesztése helyett az Allroad Quattro kettős keresztlengőkarost kapott.
Az állandó összkerékhajtás Torsen rendszerű középső differenciálművel dolgozik, amely alaphelyzetben 50-50 százalékban osztja el a nyomatékot az első és hátsó tengely között, de ez szükség esetén folyamatosan és automatikusan változik. Sofőrként ebből csúszós úton annyit észlelünk, hogy állandó sebességgel kanyarodva kezdetben kicsit orrtolós az autó, de határozottabb kormánykezeléssel, agresszívabb gázadással semlegessé válik. Ha pedig játszanánk kicsit - akár hóban -, akkor rá lehet bírni arra is, hogy enyhén elindítsa a farát. Mindeközben mégis biztonságban érezzük magunkat.
A sima A6-hoz képest a legszembetűnőbb különbséget a körbeműanyagozás jelenti: szélesebbek a sárvédők, a küszöbök toldatot kaptak, a lökhárítókba is került egy-egy betét. Az Allroadhoz speckó alufelnik is készültek - itt nemcsak a dizájn jelenti a különbséget, az ET-szám miatt nem cserélgethetjük szabadon a sima A6-kerekekkel. Ez a forma azért még így, tizenévesen is jól mutat - nekem mondjuk jobban tetszik, ha a műanyagok nincsenek színre fújva.
Belül egy Quattro-logót és néhány kapcsolót leszámítva nincs komoly eltérés. A gombok bevonata ebben a korban már kicsit mállik, itt-ott pedig ki is fehéredtek. Típushibával van dolgunk a villanyablak vezetőoldali kapcsolójánál: a hátsó ablakok gyerekzárját egy idő után már nem tudjuk feloldani. Ha fogékonyak vagyunk a barkácsolásra, akár otthon is megoldhatjuk, de 15 ezerért Kínából már rendelhetünk komplett szettet, amiben nemcsak az összes ablak, hanem a tükör és a világítás kapcsolói is benne vannak. Szintén hajlamos elfáradni a tetőkárpit - Tamás autójában is több helyen lóg.
De mire kell felkészülnünk, ha bevállalunk egy V6-os dízel Allroadot? A motor bekerült a cseh Autorevue összeállításába, amelyben a húsz legrosszabbat sorakoztatták fel. Gyorsan kopó vezérműtengelyekről, meghibásodó adagolókról szólnak a rémtörténetek, de a gyerekbetegségek egy részét a modellfrissítéssel kiküszöbölték - erről korábban már Göbölyös doki is írt. Ha a VP44-es Bosch adagolóval baj van, 60 ezer forint körüli javítási költséggel számolhatunk. Azt persze nem lehet általános érvénnyel kijelenteni, hogy a V6 TDI biztosan betegágy lesz. Még az első évjáratok legrosszabb hírű motorjai közt is vannak megfelelő karbantartás mellett félmilliót futott példányok.
| Alkatrészárak (Bárdi Autó) | |
| Első lengéscsillapító (Kayaba) | 28835 Ft/db |
| Első féktárcsa (Textar) | 22268 Ft/db |
| Első fékbetét (TRW) | 26779 Ft/készlet |
| Kettős tömegű lendkerék (Luk) | 222989 Ft/db |
| Első lengőkar készlet (Birth) | 113626 Ft/készlet |
Az Allroadokon két jellemző átalakítást szoktak elvégezni a problémákba beleunó tulajdonosok. Az egyik a kézi váltó beépítése az automata helyett, a másik pedig a légrugók cseréje acélrugókra. Utóbbihoz a rugókat, lengéscsillapítókat és a műszerfali hibajelzőt kiiktató elektronikát tartalmazó szettet 450-500 ezer forint körül találunk. Ha viszont nem akarunk szintezhető futómű nélkül maradni, egy-egy légrugót előre 100, hátra 70 ezer forint körül kapunk meg, a kompresszor 160 ezer forintba fáj, ha új alkatrészben gondolkodunk. A baj persze nem jár egyedül: ha sokáig járunk hibás légrugókkal, idővel kinyírjuk a kompresszort is.
Aki a kétezres évek elejéről venne emelt hasú terepkombit, nem lehet válogatós. A magyar papíros dízel Allroad Quattrók egymillió forintról indulnak, a legszebb példányokért akár 1,8-at is elkérnek. Alternatívát a Volvo XC70 első generációja jelenthet, ott viszont a 2,4-es öthengeres dízelből nem kapunk 1,1 millió alatt, de könnyen belecsúszhatunk a kétmillába is. Ráadásul a légrugókról is le kell mondanunk. Szóba jöhetne még a Subaru Outback, de abba csak 2008-tól szereltek dízelt - méghozzá a szintén nem problémamentes kétliteres bokszert.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
