Használtteszt: Chevrolet Aveo 1.4 Elite - 2008

A családi szedánok láttán középkorú családapák tízezreinek remegett meg a térde még a közelmúltban is. Az újkorában is alulmotorizált, az akkoriban mágikusan hangzó kétmilliós ársáv környékén mozgó négyajtósok elárasztották magyar autópiacot. Habár nem feltétlenül vagyok híve a generációk beskatulyázásának, de személyes megfigyelésem szerint valahol a '60-as-'70-es években születettek érezték úgy, hogy minden ésszerű érv (sokkal praktikusabb egy ferdehátú) ellenére még a XXI. században is szedánra van szükségük. Nekik valószínűleg volt már egy autójuk, ami természetesen egy lépcsőshátú volt, hiszen a kombi változatokat leszámítva mi más lehetett volna egy Lada, Škoda vagy Wartburg. Talán innen az a nagy szedán-fetisizmus.

31

Galéria: Használtteszt: Chevrolet Aveo

Önmagamnak rögtön ellent is kell mondanom, hiszen hiába volt nekem is ötajtós autóm, el tudom fogadni, ha valaki szerint a szedán számít az autónak, hiszen ha pusztán a külsejét nézzük, ez a megállapítás akár igaz is lehet. Mondjuk egy közép vagy egy felső kategóriás autónál.

31

Galéria: Használtteszt: Chevrolet Aveo

Az Autócentrum Rómaitól elhozott Aveo viszont majdnem vérbeli török szedán. A szerkesztőségben gyakran hívjuk így a kisautó platformra épült négyajtósokat, hiszen sokuk valóban Törökországban (Renault Thalia, Fiat Albea, Linea, új Tipo, Honda Civic Sedan és még sokáig lehetne sorolni) látta meg a napvilágot. Az Aveo viszont dél-koreai, még ha az emblémája mást is akar velünk elhitetni.

Szerettem volna utálni ezt az autót, de nem adta könnyen magát. Ha abban hiszünk, hogy a méret a lényeg, a formára akár már azt is mondhatnák, hogy ötletes. Egyszerűen úgy játszottak a lámpákkal és a vonalakkal, hogy legalább egy fél méretosztállyal nagyobb autónak tűnik, mint amekkora, pedig a vele együtt tesztelt Dacia Logannal egy osztályban játszik, annak ellenére, hogy a csomagtartója száz literrel kisebb. Ahogy az a török szedánoknál lenni szokott, a formát az apró kerekek ölik meg, de azok nagyon. Főleg ennél a könnyűfém felnis példánynál, amely még magára is vonzza a tekintetet.

31

Galéria: Használtteszt: Chevrolet Aveo

Miután beülök, tovább omlik az előítélet. Vagy én vagyok hülye, vagy már megint egy új autóhoz van szerencsém. Kilenc év és 96 ezer kilométer nem egy taxis Octavia műfaj, de azért nem is a makulátlan kategória. Belül mégis ugyanaz a felismerés ér, mint a nem rég tesztelt Zafiránál. Az újkorában halálra szekált, 2000 körüli GM belsők egyszerűen nem akarnak öregedni. Ugyanolyan rondák, mint voltak, de nem zörög semmi, és használatnak külsérelmi nyoma konkrétan nincs. A formai átverés tovább zajlik belül is, hiszen jól el lehet férni széltében-hosszában hátul is, de a rövid ülőlapos trükköt a kisautós alapok miatt itt is eljátszották.

Néhány kilométer után azért ránézek, hogy nincs-e szétverve a középkonzol bal széle, de csak piros foltokkal találkozom – a térdemen. Ekkor még azt gondoltam, én vagyok a láma, mert nem találtam meg az ülésmagasság-állítót, de sajnos később kiderült, hogy olyan rosszul konfigurálták az autót, hogy az kimaradt belőle. Bezzeg a klíma, aux bemenetes MP3-as hifi ott virít. Apróságnak tűnhet, de a félkörívben benyúló műszerfal bármilyen magasságú ember térdét képes szétverni néhány kilométer után. Emiatt vezetés közben egészen fura, kígyó alakú testhelyzetet próbálok felvenni, ami miatt rövid távon a derekam is fájni kezd. Kell bele szerezni egy új ülést, ez nem finnya, tényleg nagyon rossz.

31

Galéria: Használtteszt: Chevrolet Aveo

Ezen túllendülve az Aveo foggal-körömmel igyekszik meggyőzni arról, hogy jó választás. „Hoppá, ez az autó rugózik!” – tör fel bennem a felismerés az apró útegyenetlenségeken. Közepesen rossz úton már keményebben felüt a futómű. Ilyenkor rögtön kíváncsi az ember arra is, hogy vajon mi történik, ha kicsit megráncigálja a kormányt, de az Aveónál az ilyet jobb kihagyni. Félelmetesen hullámzó karosszéria, teljesen döglött kormány. Ez viszont nem hiba, a tulajdonosok és tesztjeink is megerősítik: ez ilyen volt új korában is. Gyorsan át is állítom magam 40-es családapává, mert eszembe jut, hogy hogyan szerepelt az autó anno az EuroNCAP töréstesztjén.

Rendben, tehát a lépcsőshátú Aveóval nem érdemes száguldozni. Szerencsére ebben nem csak a törésteszt, a bénácska futómű (nagyon oldalszél érzékeny), a gyenge fékhatás és a kellemetlenül nagy méretű kormány akadályoz meg, hanem a motor is. Az 1,4 literes négyhengeres 94 lóerejétől azt vártam volna, hogy repíti az alig egy tonnás kasznit, de érezhetően nem erre lett kitalálva. A tohonya gázreakció megöli az egészet és ha nem forgatjuk, akkor elég halott karakter. Cserébe legalább nagyon csendes. Szerencsére az egészen kellemes váltót sűrűn használva azért el lehet autózgatni vele lendületből, de összességében többet vártam. Főleg, hogy a spritmonitor fogyasztás-huszárai szerint 7,5-8 literrel lehet vele eljárni, amit a mi népítélkezőink is megerősítenek.

Meg még sok mást is. A koreai Chevrolet-k közül az Aveónak van messze a legrosszabb népítélet átlaga (6,64). Nem túl bizalomgerjesztő típushiba a kipufogószelep hibája (P300-as hibakód) és a gyújtáskimaradás miatt rángató motor. Utóbbi a gyengébb, 1,2-es 84 lóerős motorra is jellemző. Szerencsére ezek a problémák az ítéletek szerint még a garanciaidő lejárta előtt jelentkeznek. Egyébként egyik motor sem egy bonyolult konstrukció, és mivel rengeteg GM modellben használták, így egy előzetes átvizsgálás után könnyen lehet, hogy megbízható társra lel bennük.

Bonyolítja viszont a képletet a Chevrolet 2014-es kivonulása a piacról. Egyelőre bőséges a bontott és utángyártott alkatrészek ellátása és maga a Chevrolet is 10 évig vállalta az eredeti alkarészek szállítását. Ráadásul a kivonulás után sok Opel-kereskedés is félig Chevrolet-szervizként működik tovább.

Az Aveo relatíve új típus (2005-2011 között gyártották), így kevés információ áll rendelkezésre a rozsdásodással kapcsolatban. A fellelhető informácók alapján vásárlás előtt a szokásos helyeken, a kerékjárati ívek végein, az ajtók sarkain és a küszöböknél érdemes kezdődő rozsdafoltok után kutatni.

Egymillió forint. Ennyibe kerül a tesztelt sötétített ablakos, klímás, százezret se futott lépcsőshátú Aveo, amelynek eddig csupán egy tulajdonosa volt. A 300 ezertől 1,3 millióig fellelhető magyar kínálatból ez inkább a drágábbak közé tartozik, és bár úgy tűnhet, rendesen lehordtam az autót, mégsem érzem úgy, hogy élete baklövését követné el az, aki a nevére veszi majd. De előtte tényleg ki kell próbálni, hiszen az az ülés-műszerfal kombó meg tudja keseríteni a mindennapokat.

 Ha valaki mégis körbe nézne, és mindenképpen négyajtóst akarna, vérmérséklettől függően választhat a Škoda Fabia-Seat Cordoba párosból, de már akadnak Volkswagen Borák, Škoda Octaviák és G Astrák is hasonló futásteljesítménnyel. Inkább ezek, mint a Renault Thalia, vagy az első generációs Dacia Logan.