Bemutató: Volkswagen Polo – 2017.

Az MQB elintézte: itt a 405 centis Polo. Milyen egyszerű volna a padlólemez-váltásra fogni, de ugye az van, hogy mostanság generációról generációra nőnek fél kategóriányit az autók. A szuperminik (mifelénk inkább B-szegmens) meccse egy ideje már négy méter fölött zajlik, csak ebből a Polo a generációváltás üteme miatt kimaradt. Corsa, Fiesta, Clio – a kategóriatársak egy része már túl van a bűvös határon. Mivel a kisautózás egyik úttörőjének történelmi szintlépéséről kár is tovább elmélkedni, emlékezzünk meg egy másik harsány történelmi érdekességről: ki tudja, az 1975-ben jött első Polo vajon mekkora volt? Aki a mai utak törpéjére, az Up-ra tippelt, közel jár. Valójában még annál is rövidebb volt a Polo I: 351 centi. Évenként átlag 1,2 centi tehát a nyúlás, szóval ha ez így megy tovább, 2033-ra meglesz neki a Golf. Mármint a mostani.  

Megsúgom előre: azt a plusz kilenc centit az elődtől nem a túlnyúlásoknál kell keresni. Sőt, azok arányaiban még kurtábbak, mint az előző Polón voltak. Húztak egyáltalán bármi nagyot a formán? Semmi váratlant. A kifutó generációból nem hozott tovább semmi karaktert (mondjuk nem is nagyon volt mit), de legalább sikerült nem lelopni a Golf arculatát. Pedig a Volkswagen sem a típusdizájn nagy híve, viszont jól láthatóan megtesznek mindent, hogy ne audis szinten menjen az arculategységesítés. Nagy kínok között találtak valami egyedit, amitől most nyolc évig Polo lesz a Polo. Igen, ez lett a hullámos hullámos ledes menetfény a lámpatest alján. Annyira a dizájn része, hogy természetesen az alapfelszereltséggel jön, még ha a ledes fényszóró amúgy feláras is.

Egy generációnyi idő múlását a prémium kategóriában sem lehetne jobban érezni, mint itt bent. A Polo új beltere egész jó trendlenyomat. Mert mi is történt nyolc év alatt az autógyártásban? Például az utastér általános eleme lett a középkonzoli digitális kijelző, még az alsóbb szegmensekben is. Na jó, ez az állítás épp a platformtárs Ibiza telefonméretű borzalmán botlik meg, a Polónak már az elődben is nagyobb volt annál, de most nem spóroltak a pixelen, és odarakták a középkonzol tetejére ezt a nyolccolost. Most sem lett nagy, de a síkba rakott érintős gombokkal és a síkba rakott fekete kerettel ezt ügyesen titkolják.

Van még enyhén a vezető felé hajló középkonzol, ami mostanság szintén egész menő megoldás. Az elektromos rögzítőféknek még kell pár év, hogy leszivárogjon a szegmensbe, szóval a kézifékkar maradt, de az előretolható könyöklővel jól el lehet rejteni. Őrület, de még full digitális műszeregység is van az új Polóban. Annyira nem rohanunk azért, hogy az alap Trendline felszereltségbe is ezt rakják, de attól felfelé már a beltér része. 11,3 colos, azaz kisebb, mint a Golfé, de mivel ebben a magasságban vizuálisan minden egybeolvadt ezzel a lakk feketével, a központi kijelző túlfeléig, ez sem tűnik aprónak.

Hangulatra nálam tíz/tíz volt a bemutatós tesztautó. Elképesztő, mennyit tud dobni a létélményen egy színezett műszerfal, pedig ehhez még csak fel sem kell találni semmi újat, elég kilépni a németes komfortzónából. Olyan unortodox húzásokkal, mint a műszerfalról az ajtókárpitra is átlógó színezés. Nyolcféle színnel lehet feldobni a belteret az új Polóban a rikító pirostól a szürkéig – lehet fényes, matt, amit akarsz. Ezzel a piros-fekete színpárral önmagában úgy berendezték a tesztautót, hogy még azok a betonkemény, minimalista pohártartók se tudnak rontani az ember közérzetén. A Polo most belehúzott a lazaságba, és tessék kapaszkodni: nem csak a műszerfal, de a komplett ajtóborítás is színezhető. Másrészt viszont várhatóan úgy sem trükközi majd a többség. A fapadosabb Tredline-ban sok nyoma nincs a hóbortnak. A sötét- és halványszürke párossal se fájdalmas a Polo, de azért abban létezni egész más életminőség.