Ne a nevére figyelj

Mitsubishi Eclipse Cross – 2018.

2018.05.24. 06:45 Módosítva: 2018-05-24 08:33:37

Az ASX és az Outlander közé érkezik a Mitsubishi Eclipse Cross, utóbbi felfrissített technikájával. 1,5-ös benzinessel, kétkerékhajtással és kéziváltóval próbáltuk.

Rég elmúltak azok az évek, amikor a Mitsubishi márkaidentitását utcai raliautók határozták meg. Az utóbbi időben a márka SUV-specialista lett, azon belül is az Outlander hálózatról is tölthető hibrid modellje (PHEV) nagyon kapós. Aktuális újdonsága is egy SUV, ami méretében a két meglévő modell közötti szűk résbe csusszan.

Megjelenése olyan új Mitsubishik érkezését vetíti előre – állítják a gyáriak –, amelyek izgalmas, vad formatervvel, jó vezethetőséggel és modern technikai megoldásokkal tűnnek majd ki a tömegből. Marketingszövegként jól hangzik, a kérdés, vajon a kormány mögött is ezt érezni?

Valószínű, hogy az Eclipse Cross a márka első és egyetlen önálló fejlesztése lehet a közepes méretű SUV-k piacán. A Renault-Nissan szövetség tagjaként elképzelhetetlen, hogy saját technikai megoldásokkal és egyedi platformmal jelenjen meg abban szegmensben, ahol az anyacégnek a Renault Kajdar és a Nissan Qashqai formájában két sikeres modellje is versenyez.

És 2018-ban milyen az önálló Mitsubishi design? Siratni fogjuk, akár a Tommi Makinen Edition Lancer Evo VI-os és utódai eltűnését vagy jobb is, ha a sikeres Renault-Nissan irányítja a jövő fejlesztéseit? Az biztos, hogy a Toyota C-HR-en kívül kevés olyan megosztó, vad formatervű autót találni a közepes szabadidőautók között, mint a Eclipse Cross. Hogy ez jó hír, amiért lelkesedni lehet, vagy épp az ízlésed ficamodik ki tőle, a személyes preferenciádon múlik.

Márkajelzés nélkül leginkább Toyotának vagy Lexusnak nézné az ember, de mindenképp ázsiai. Az orr meghatározó eleme a lámpák és a hűtőmaszk lendületes, szögeletes íve, az alsó, oldalsó fényszórók köré kanyarított króm bumeráng, illetve a lökhárító alján lévő fémszínű bajusz és koptató. Oldalról a kupés tetővonal, a kilincseket összekötő él, illetve a hátsó kerékjárat domborítása határozza meg a formát, amin a kategóriához méltó nagy lemezfelületek és pici ablakok dominálnak.

A legizgalmasabb az Eclipse Cross hátulja, ami úgy néz ki, mintha egy sportkupé fenekét ültették volna egy SUV derékvonalig tartó hátuljára, és összehegesztették volna őket, miután elcsodálkoztak, hogy jé, így is lehet. Nem lett harmonikus, a szó alfa romeó-i értelmében nem szép, de egyedi a far, és működik. Mondjuk a diffúzort imitáló alsó, fémes lökhárítóbetétek inkább cikik, mint menők.

Tekintve, hogy karmolják a népek az Outlander PHEV verzióját – nálunk inkább csak használtan, a hanyatlóbb országokban viszont újautóként is –, elég fura, hogy az Eclipse Cross csak hagyományos benzines turbóval illetve sima turbódízellel kapható.

Tesztautónkban vadonatúj, teljesen alumínium, 1,5 literes, négyhengeres MIVEC benzinmotor dolgozik 163 lóerős teljesítménnyel és 250 Nm maximális nyomatékkal. Hozzá hatfokozatú kéziváltó kapcsolódik, és csupán az első kerekek hajtottak. Ezzel a konfigurációval 205 km/órás végsebesség és 10,3 másodperces százas sprint érhető el, de érzésre jobban megy az Eclipse Cross, mint amit az értékek sugallnak. Kombinált átlagfogyasztásnak 6,6 litert ad meg a gyár, de a valósághoz a városi érték 8,2-je közelebb áll.

Fokozatmentes automata, azaz CVT váltó is kérhető a kocsihoz, ahogy az Outlander Super All-Wheel Control összkerékhajtása is, mindkettő felára fél-fél millió forint. Alapáron 6,9 millió forint az Eclipse Cross, de már a bevezetéskor 6,5-re akciózzák. Nálunk a 7,9 milliós (7,5-re akciózott) Elegance járt, ami a közepesen gazdag felszereltség. Ebben a szokásos tételeken túl tolatókamera, 18 collos könnyűfém felni, sávelhagyásra és ráfutásos balesetre figyelmeztető vezetési asszisztenesek, kulcs nélküli indítás és az infotaiment vezérlő tapipadja található.

341 literes befogadóképességével a csomagtartó komoly csalódás, különösen, hogy a feláras hifirendszer hangszórója miatt olyan keskeny, hogy egy esernyő-babakocsi nem fér bele. A 60/40 százalékos arányban dönthető, háttámlájukban állítható és 20 centis sínen csúsztatható hátsó üléssor előretolásával nyerhető ugyan még némi hely, de így is csupán 448 literre lehet növelni a térfogatot, ami például a Seat Ateca csomagterének befogadóképességétől 60 literrel marad el.

Hátratolt ülésekkel a hátsó sor utasainak nincs oka panaszra, a helykínálat bőséges – köszönhetően elsősorban a hatalmas tengelytávnak, ami megegyezik a nagyobb Outlanderével. Még az opcionális üvegtetővel is elegendő a fejtér, és ugyan intim közelségben, de három felnőtt széltében is elfér.

A helykínálatra az első üléseken sem lehet panasz, a vezetési pozíció magas, hozza az SUV-któl elvárt, parancsnoki hídon ülök életérzést. Viszont a műszerfal formái, anyaghasználata nem a '10-es évek végéhez méltó, sőt, néhány kapcsoló már a múlt században sem számított különösebben modernnek. A műszerfal tetején egy 7 collos, érintőképernyős kijelző ül, amit a váltó melletti tapipaddal is kezelhetünk, a'lá Lexus. Nem rossz a rendszer, könnyen kezelhető, a menük felépítése is logikus.

Két hiba már az első parkolói manőverek alatt feltűnik: az első, hogy a C-oszlop takarásában komplett kontinensek tudnak eltűnni, nemhogy autók, emberek vagy parkolóházi falak. A másik, hogy ugyan nem gyaluval pedikürözök, de a kuplung használatakor úgy éreztem magam, mint az egyszeri magyar futbalista: balláb-faláb. Olyan, hirtelen betapadós anyagból készül a tárcsa, hogy hosszú napok megszokása után is nagyon kellett koncentrálni a finom, rángatásmentes elindulásra, vagy a bakkecskézés nélküli váltásokra.

Aztán a parkolóházból kifordulva már azt állapíthatom meg, hogy az elsőkerekes hajtáslánc trakciója kevés a motor nyomatékához, az első három fokozatban nem kell nagyon akarni, hogy kipörögjenek a kerekek – különösen kicsit alátekert kormánynál. Ez persze baj, de még mindig jobb így, hogy van a motorban élet és akarat, mintha szánt szándékkal se lehetne megnyikantani a gumikat. Az új 1,5-ös a Mitubishi turbómotorok legszebb hagyományait idézően, már 2000-től lelkesen húz, könnyedén és folyamatosan erősödve pörög fel egészen a piros mezőig.

Némi szél-, gördülési- és motorzaj mindig kíséri a nagyobb tempójú utazásokat, de összeségében az Eclipse Cross egész kellemes autópálya-menő. A hatodik hosszú, mint vonatfütty, ami a brummogás és a fogyasztás visszaszorításában is jól jön. Különösebben a kanyaroktól sem kell megijednie a Mitsubishi pilótájának, de azért nem egy tízforintoson elforduló kanyarjunkie az új Eclipse.

Országúti veretéskor a magas építésmód érezteti hatását, elég jelentős a karosszéria dőlése, pedig viszonylag feszes a futómű. Elöl egyszerű McPherson rendszer vezeti a kerekeket, de hátul igényes, több lengőkaros. A pontos és közvetlen kormányzás, a hatékony fék és az egészen jó váltó hoz valamit a Mitsubishi legendás örökségéből, de egy Seat Atecával nagyobbat lehet autózni.

Összeségében nem rossz csomag az Eclipse Cross a Mitubishitől, de a viszonylag magas ár, a szűk csomagtartó és nem túl fantáziadús beltér az igazi kasza útjában állhat. Viszont akinek bejön a forma, értékeli a jó vezethetőséget és a kellemes, életerős motort, annak izgalmas alternatíva lehet. Feltéve, hogy egyáltalán tudomást szerez a létezéséről.