Ennél több kell ide

Teszt: Mitsubishi Eclipse Cross - 2018.

2018.08.01. 06:19 Módosítva: 2018-08-01 07:05:31

Mélyre kell ásnom érte, de még az én 29 évemmel is van az emlékeimben olyan időszak, amikor a Mitsubishi menő volt. Amikor a Lancer végigvert mindent a raliban, a tuningos srácok Eclipse-re csorgatták a nyálat, és a GTO jó volt a fali poszterre. Aztán jött az ezredforduló.

Anno két Mitsunk is volt. Szerencsére pont amikor ezzel lehetett menőzni a suliban, és még az is mindegy volt, hogy az egyik Pajero, a másik Carisma. Húsz év sok idő, ma már egy márkának nemhogy általános elismertséget, ismertséget sem jelentenek a ralis sikerek, a tuningautó meg ciki lett. Még jó, hogy már egyik műfajban sem aktívak, GTO-féle sportautója meg rég nincs a japánoknak. Azzal a SUV-központúsággal, amit a Mitsubishi mostanában csinál, csak azt teszi, amit az élőlények is az evolúcióval évmilliárdok óta: alkalmazkodik, hogy túléljen. Még ha az évezred divatját, a kompakt városi terepjárót későn is érezték meg.

Eclipse Cross – már végigátkozta a szakma a névválasztásért, pedig ha nagy kétségbeesést mutat is a szép időszakból reciklált név, egy kevés párhuzamot azért rá lehet erőltetni. Kompakt crossovereknél például nem szokás az ennyire kupés tetőív, a Mitsubishi meg úgy belejtette, mintha tényleg hű akarna lenni a bejáratott névhez. Igaz, legalább volt is miből. A tető csúcsa 168 centin áll, azaz nyolc centivel magasabbról lehet kezdeni a lejtést, mint mondjuk a kategória átlagautóján, egy Renault Kadjaron, szóval nem a hátul ülők fejterére ment a dizájnjáték.

A Nissan ugyan két éve vásárolt egy nagy adag tulajdonrészt a Mitsubisihiben, de nem holnap lesz kézzel fogható hatása a márka autóin. Nem mintha a Nissannál amúgy annyira jól menne mostanában a formatervezés, de a nagy európai jelenlétű ázsiai márkák azért valahogy mind megoldják, hogy ne lógjanak ki itt az utcaképből. Mást ne mondjunk, a koreaiak a sztár európai formatervezők igazolásában hisznek, de nagy általánosságban a japán márkák is legalább részfeladatokat lepasszolnak itteni dizájnstúdióknak. A Mitsu az Eclipse Cross-t otthon tervezte egy full japán gárdával, és hát olyan is.

Hátulról lehetne akár ráncfelvarrt Pontiac Aztek, amire ráengedték a Lexus formatervező gyakornokait. Oldalról sem érzem a harmóniát, szemből viszont lett karaktere a magas orral, a sok krómmal. Mondanám, sok az egész, túl lett tolva dizájn, de akkor mit mondjuk a Toyota CH-R-re, ami ugyanekkora, mégis több éljáték van rajta, és valahogy mégis kerek az egész? Az Eclipse Cross cifra bódéja amúgy ugyanazon a platformon áll, mint az egyel kisebb ASX, sőt, amin a nagytestvér Outlander is, csak a kaszni rövidebb.

Tengelytávban ugyanott vagyunk, mint az Outlandernél, ennek ellenére a másik eclipse-es párhuzam furcsamód a sportautósan klausztrofób beltér. Legalábbis elöl. Az egész gyökere onnan jöhet, ahonnan a zavartság a kiállásában. 181 centi széles az egész, azaz úgy keskenyebb három centivel a Kadjarnál, hogy közben nyolc centivel magasabb. Sok mindent megmagyaráz. Azt mindenképp, hogy a fejtér elöl még napfénytetővel is szinte nagy SUV-s, és részben azt is, miért olyan szűkös ugyanott. Bár ehhez kellett a beltértervezők segítsége.

Mintha csak a masszív idomokra gerjedő platós ügyfeleiknek akarnának imponálni a műanyag kerettel, amivel az eleve széles váltókonzolt rakták körbe. Más magyarázat nem nagyon van, miért pont az eleve nem túl szellős térdtérből kellett kihasítani a hasznos köbcentiket.

Ugyanez a szélen: nem olyankor kell masszív, befelé terpeszkedő ajtóbehúzó/kapaszkodó, amikor ennyire be kéne osztani a helyet, de a bántóbb, hogy két napi szinten használt funkciót sikerült a legbénábban elrendezni. A motorindító gombig vezető út akadálypálya a csuklónak; nehezen megy anélkül, hogy megtolnád az indexkart, és/vagy – mivel ez egy jól felszerelt tesztautó – a kormányváltó nagy fülét is, de ha ezek mind nem lennének, még mindig nem lenne jó ötlet, hogy a kormánymű tövébe kell nyúlkálni.

Az ablakemelőre sincs bocsánat: pont úgy rakták mögé azt a vastag kapaszkodót, hogy véletlenül se lehessen felfekvő csuklóval húzogatni a gombokat, be kell nyúlni értük és estlenül beléjük kapaszkodni . Kár az ilyen bénázásokért, mert amúgy ha fáradt is a dizájn, nem lenne kellemetlen ülni a kormány mögött még ezzel a kályhaezüst-zongoralakk kettőssel sem. Az ilyen finom kormánygombokat elleshetnék páran a kategóriában, üveglapra vetítős head-up display is van, és hétcolos kijelző egyszerű menüvel. Érintős, de lehet vezérelni a váltókar mögötti kicsit érdes tapipadról is – mint a Lexusnál, csak ez nem olyan magától értetődően közvetlen. 

Szóval hiába a kupés hát, hátul még pont maradt elég fejtér, a sok lábteret meg köszönjük meg a kategóriában nagynak mondható tengelytávnak, ami remélhetőleg marad egy távoli generációváltásnál, amikor majd nyugdíjazzák az öreg GS-platformot. A rövid túlnyúlás, a kupéság a mélyen benyúló keréktakarók egyenes következménye viszont, hogy csomagtérből elég gyéren áll. Magas perem mögött van 341 liter, ami nagyon kevés a kategóriában, és a húsz centis sínen tologatható hátsó üléseket előreküldve is csak 448 lesz belőle.

A tesztautó benzines, 1,5 literes turbós négyhengeres. A kínálatban csak ez van ugye, meg a 2,2-es dízel. A kéziváltós állítólag jól húzatható, de ez itt CVT-s, ami összkerékkel elvileg fél másodpercet ad az elsőkerekes kézinek 0-100-ig. Hát... kicsit tompának tűnik vele a 163 lóerő, főleg indulásnál, de másfél tonnájához meg a nagy homlokfelületéhez képest nem vészes, csak akkor milyen lehet a jól húzós kézivel? Ezzel a nagy kormánykerékkel, és a pontos és közvetlen kormányművel vannak élethelyzetek, amikor nyomnád neki, főleg, hogy sikerült nem bántóra csinálni a CVT hangját, de a dinamikus vezetés nem az Eclipse Cross-nak való, az első öt percben végleg lemond róla az ember. Ezért is bántó, hogy sosem ment nyolc liter alá a fogyasztás.

Ez a magas tetőpont és a keskeny nyomtáv sem hozza meg a kedvet a nagy veretésekhez, bár annyit tettek az ügyért, hogy feszesebbre húzták a futóművet, ne billegjen a bódé. Sajnos annyira, hogy a szétfoltozott kertvárosi utakon már nem esik jól. Ez itt összkerekes, de 18,3 centis hasmagasság mellett nem tudom, ennek ki milyen hasznát veszi, ha nem egy meredek, takarítatlan úton kell hazajárnia télen, főleg ezekkel a felnikkel. Elöl amúgy sima McPherson van, hátul viszont rendes többlengőkaros a futómű.  

Ha valami régi időkből maradt kattanásból mindenképp Mitsubishiben vágynám a városi terepjárózást, várnék még pár évet, mert a nissanos összeborulásból még lehet valami jó. A kis csomagteret leszámítva nincsenek nagy bajok az Eclipse Cross-szal, de tele van a piac kompakt crossoverrel, ötletem sincs, miért kötne ki bárki ennél. Még a csúcsfelszerelt tesztautó sem épített szimpátiát, pedig az a CVT-vel, összkerékkel, kontrasztos varrással, kilométeres extralistával már 11 milliónál jár.