Használtteszt: Ford C-Max 1.6 TDCi Trend – 2010.

Eltekintve attól, hogy az üzenet átadásának módja hagyott kívánnivalót maga után, a házi víziló, mint fiktív lény telitalálat. Gondoljanak csak bele: önmagában a víziló nem éppen a legkellemesebb teremtés. Bőven több mint egy tonnát nyom, és óriási állkapcsaival ha kell, súlyos csapást tud mérni bármire.

30

Galéria: Használtteszt: Ford C-Max

Viszont olyan cuki, ahogy prüszkölve, apró füleit rebegtetve felbukkan a víz felszíne alól, nem? Ehhez rakták a házi szót, ami azonnal barátságosabbá, sőt eladhatóbbá tesz bármit. Jobban csúszik ezzel a szóval a (házi készítésű) sütemény, és mindjárt barátságosabb lesz a (házi) kaszáspók is. Már akinek.

Úgy érzem, nem véletlen, hogy az Autócentrum Rómaitól kölcsönkapott Ford C-Maxról rögtön a házi vízilovak jutottak eszembe. A Ford dizájn-mélyrepülése körülbelül ennek a modellnek a megjelenésétől kezdődött. Hiába volt az előd, az első generációs (Focus) C-Max kifejezetten kellemes tárgy az egyterűek között, az utód furán esetlenre sikeredett. Túl magasan fut az övvonal, keskeny és magas tárgynak látszik az egész autó. Mindezek ellenére valahogy mégis  barátságos. Tudják, mint a házi vízilovak!

Az általam kipróbált Ford elég szorgalmas példány. Előző, egyben első gazdája hét év alatt 266 ezer kilométert hajtott bele, főként autópályán. Kívülről mégis egészen jól tartja magát a C-Max, csupán a kicsit beázott és besárgult irányjelzők a tükörházban, illetve néhány festéklepattogás jelzi az elmúlt évek használatát. Az egyik oldalablak krómcsíkja alatt láttam némi rozsdafolyást is, de ez még egyáltalán nem aggasztó. 

30

Galéria: Használtteszt: Ford C-Max

Beülve három dolog tűnik fel azonnal: orbitálisan nagy a tér, a műszerfal szinte új állapotú, az ülések tömése hét év elteltével is kemény. Szellős, világos a beltér, meglepő módon mindenhez jó hozzáérni. A központi számítógép kicsit ósdi, ide azért elfért volna már egy érintőkijelzős, de ezt inkább csak az utóbbi néhány évben kezdtük alapvetőnek tekinteni.

Hátul is bőven el lehet férni a Ford egyterűjében, a középső ülés is elfogadható méretű. Mivel csak az itthon nem nagyon forgalmazott, tolóajtós Grand változatból gyártottak hétülésest, a sima C-Maxban sok hely jut a csomagoknak, de csak két üléssor van, öt üléssel. A 472 literes érték nem tűnik túl soknak, de a hátsó ülések tologatásával nyerhetünk néhány plusz litert.

Az 1.6 TDCi, közös nyomócsöves turbódízel motor beindítása után még a kettős tömegű lendkerék sem zörög, pedig a motort és a hajtásláncot egyszer sem bontották meg. A jó állapotra rögtön magyarázatot kapok Krisztiántól, a kereskedőtől, aki elárulja, hogy az autót javarészt autópályán használták. Sebaj, gondoltam, valahol csak kilóg a lóláb, de menet közben sem teljesen jöttek be a számításaim. Egészen jó vezetni a C-Maxot. A papíron nem túl acélos dízelmotor 116 lóereje pont elég, hiszen a forgatónyomaték mindent megold, de ha sűrűn pakolnánk utasokkal vagy csomagokkal, érdemes elgondolkozni az erősebb, kétezres dízelen, hiszen TDCi-bibliánk szerint hasonlóak fenntartási költségei.

Meglepő módon benzines szívómotort is kereshet, aki második generációs C-Maxot vásárolna, de a változó szelepvezérlésű 1,6-os Ti-VCT motor 105-125 lóereje és a dízelhez képest szerényebb vonóerő valószínűleg kevés az 1,3 tonnás kasznihoz. Kezdetben az Ecoboost nevű, szintén egyhatos, 150 vagy 180 lóerős, turbós benzinmotor jelentette a csúcsot, de a 2015-ös facelift (ekkor kapott Aston Martin maszkot a C-Max) után 1,5 literre csökkent a lökettérfogat, viszont annak legerősebb változata már 182 lóerőt tudott. Ne feledkezzünk meg az egyliteres, háromhengeres Ecoboostokról sem, melyek 100 és 125 lóerős változatban kerültek a családi Ford orrába. Aki igazi kuriózumra vágyik, kereshet itthon nem árult, plug-in hibrid verziót is.

30

Meg sem próbálták elfedni, hogy ez egy egyterűGaléria: Használtteszt: Ford C-Max

A C-Max a kanyarokban sem kóvályog, mint sok egyterű, de nem is keményítették fel túlságosan a rugózását, hogy a magas építés miatt ne dülöngéljen. Azon kívül, hogy jól tervezték meg a futóművét, ezen valószínűleg sokat javítanak az egészen jó oldaltartású ülések is. A műszerfalon látni némi festéklemállást, de egyébként egyben maradt, semmi zörgést nem hallani.

30

Galéria: Használtteszt: Ford C-Max

Ahogy telnek a kilométerek, feltűnik pár apróság, amely a több mint negyedmillió kilométerre utal. Rossz úton hallani valami nyöszörgést hátulról, talán a stabilizátor pálca adta meg magát. Magasabb sebességnél úgy tűnik, már szól valamelyik hátsó kerékcsapágy is. A fotózás során kicsit vacakolt a hátsó ajtó zárja is, de sokadik próbálkozásra hajlandó volt kinyílni. A tesztelt használt C-Max ezen hibáin kívül csendben, kényelemben teszi a dolgát, és egyterű-mércével egyáltalán nem fájt vezetni sem. Elfogadhatóan reagál a kormánymozdulatokra és a váltó is hoz egy nagyon erős közepes színvonalat, kényelmesen lehet kapcsolni vele a fokozatokat még ekkora futásteljesítmény után is. A C-Max-ot hagyományos, hatfokozatú automata váltóval és a modellfrissítéstől Powershift duplakuplungossal is lehetett kapni.

Ennél a konkrét példánynál kérdéses lehet, vajon meddig húzza még a motor megbontás nélkül. Jól hangzik, hogy ekkora futásteljesítmény alatt semmi nem romlott el benne, de ha ütött az óra (márpedig ütni fog), kinézhet akár egy félmilliós számla is, hiszen ennyit könnyedén el lehet költeni egy közös nyomócsöves motor üzemanyagrendszerének érzékeny alkatrészeire. Ezt jól tudták az árszabásnál is, ezért hiába van nagyon egyben az autó, kétmillió forintos árával a kínálat alján szerepel. Mivel még jelenleg is gyártásban lévő típus, találhatunk szalonautókat a piacon, így van gazdagon felszerelt C-Max 6-8 millióért.

Ha van egy megbízható szerelőnk, jó vétel lehet egy ilyen második generációs Ford C-Max, hiszen az azonnali javítanivalók megvannak pár tízezer forintból, aztán ha sorban túlesünk a rázósabb kiadásokon, várhatóan elég sokáig újra lesz egy megbízható autónk. Ezt támasztják alá Népítélkezőink is, akik a típusra átlagosan adott 7,74-es pontértékkel a megbízhatóbb autók közé sorolták.

Ha alternatívát keresnék, biztosan elgondolkodnék egy jó állapotban lévő Honda FR-V-n, esetleg egy ismert előéletű Citroën C4 Picassón. Mindkettő sokkal jobban néz ki a Fordnál, a Hondában jó poén a 2x3 üléses elrendezés, a Citroën pedig nem csak stílusosabb a C-Maxnál, de nagyobb üvegfeleletei és több tárolórekesze miatt jobban fogják szeretni a gyerekek. Vezetni persze egyiket sem jobb, de ezt már annak kell mérlegelnie, aki végül a csökkenő népszerűségű kategória ászai közül választ.