Kia Optima Sportwagon GT Line 1,6 T-GDI (2018)

Néhány hete Szatmárnémetibe vágtattunk a szakadó esőben, ahol a daciás kalandorok vártak. Operatőr Tomi hátul már Budapest határában elaludt, és ha nem tartja az öv, talán be is csúszik az anyósülés alá. Hatalmas ott a lábtér, legalább két arasznyi távolság marad egy száznyolcvan centis ember térdei és az első ülések háttámlája közt. Üvöltött az ülésfűtés, imádtuk, mert aznap a tél a legszemetebb arcát mutatta, és kitartott mind a hétszáz kilométeren, amit a Kia Optima Sportwagonnal tettünk meg.

Percek alatt kiismertem a kezelőszerveket. Belőttem százharmincra a tempomatot, így már csak a követőradar távolságbeállításával kellett bajlódom egy kicsit. Amikor besoroltam a belső sávba, és nem volt előttünk senki, eltelt pár másodperc, mire a rendszer észbe kapott és gyorsítani kezdett. Ezzel a felesleges óvatoskodással később sem tudtam mit kezdeni.

A típus a Magentis/Optima modellcsalád negyedik generációja, mely idén kapott ráncfelvarrást. Korábban dízellel próbáltuk, Károly hibridet hajtott, nekünk pedig az 1,6 literes T-GDI, vagyis a közvetlen benzinbefecskendezéses turbómotorral szerelt kombi jutott. A motor több Kia modellben is megtalálható, én előzőleg a fészliftelt Sportage-ben találkoztam vele, de a Ceed is megkapta. 

A száznyolcvan lóerő és a 265 newtonméter nyomaték pont elég a több mint 1,5 tonnás Optimához, ezúttal is sikerült jól összehangolni a Kia saját, hétfokozatú, dupla kuplungos váltójával. Amikor Eco-üzemmódba kapcsoljuk az elektronikát a gázreakciók aluszékonyabbak, Sportban viszont meglepően jó dinamikával mozog az autó még autópályatempónál is. 

Persze a kisebbik turbóbenzinessel szerelt Kia nem vérbeli sportkombi, és ezen nem változtat a GT Line felszereltség sem, melyhez számos extrán kívül jó oldaltartású sportülések, markánsabb megjelenés, 18-es felnik és karakteresebb lökhárítók tartoznak. Úgy lehet vele 10 liter körüli átlagfogyasztással, esetleg kicsit ez alatt autózni, hogy a legtöbb helyzetből megfelelő erőtartalékkal húz, de a kilenc másodperc körüli nullaszáz alapján sejthetik, nagy menésre hiába vártunk. A futómű hangolása is kényelmes, a kormányzás nagyautós, vagyis az iránytartás hibátlan de a Kia nem reagál túl élénken a kormánymozdulatokra, amit értékel majd, aki eleve ingázáshoz veszi és nem városi tekergésre.  

Facelift ide vagy oda,  akár a második generációs Insigniával és még inkább a Passattal összevetve az Optima összképe haloványabb, mert a koreaiak nem kapálódznak olyan veszettül a prémiumság felé. Jóllehet csúcsmodellt próbáltunk ki, a bordó-fekete bőrkárpit kétségbeesett menekülés a dögunalomból, és bár a műanyag burkolatok meg sem nyikkannak, a formák fantáziátlanok, és az utastér fekete egyvelege olyan, mint egy alternatív Mazda 6 másfél generációval ezelőtt. Korrekt, de nem emlékezetes, viszont el lehet róla hinni, hogy 5-10 évesen sem hullik atomjaira.

Az indításkor az előre beállított pozícióba sikló, majd megállás után a kiszállást könnyítve hátra tolódó vezetőülés közepesen kemény tömésű, a nap végére nagyon szerettem volna kiszállni belőle, de akkor már több mint tíz órája úton voltunk. A TomTom navigáció egy-két iránytévesztéstől eltekintve jól működik, bár viccesen kicsi a 8 colos kijelző, ahogy a felbontása is. Plusz 700 ezer forintért nemcsak ezt, de tíz hangszórós Harman/Kardon audiorendszert is tettek a tesztautóba, igen szépen szólt, viszont az istenért nem tudtunk hozzá telefont párosítani, pedig Apple Carplay- és Android Auto-kompatibilis.  

A követőradar késlekedésétől eltekintve sok terhet levesz az ember válláról a vezetéstámogató elektronikák használata. Autópályán alig kell beavatkozni a vezetésbe, a rendszer sem szórakoztat felesleges kolompolással, ha nem vesszük le hosszú másodpercekre a kezünket a kormányról. Az egynapos rohanás során pontosan arra használtuk az autót, amire való. Vagyis szigorúan nem városban és nem kanyargós országúton. A videófelszerelést fölényesen elnyelte az alaphelyzetben 550 literes csomagtér, és száz kilométereken át teljesen eseménytelenül, megnyugtató csendben suhantunk délre majd vissza.

Közben eszembe jutott, hogy egy ideális világban ezeket a tipikusan céges- vagy flottamodelleket pontosan ilyen utazásokhoz használnák az emberek, mert a városban rengetegszer kellett centizgetnem a 4,8 méteres Optimával, és saját, vacakul méretezett parkolóházi lehajtónkon is gyötrelmesen fűztem át. Az intelligens parkolássegítő rendszert nem próbáltam, a háromszázhatvan fokos kamerarendszer viszont percekkel rövidítette le a parkolóhelyre való beigazítást, bár a hátsó kamera azonnal bemocskolódik a latyakos időben.  

Amikor három éve megjelent az Optima negyedik generációja, nem akart forradalmat csinálni. Mégis, a következetes fejlesztések, az elöl-hátul sok lengőkaros futómű hangolása, vagy éppen a meglepően hatékony zajszigetelés miatt gyorsan megszokható és szimpatikus autó az Optima. Ezzel a motorral és váltóval, illetve szinte az összes elképzelhető extrával ezer forint híján 12 millió az akciós ára. Félmillióval többért vehetünk szupertakarékos 1,6-os turbódízelt, és kerek egy milliót kell rádobni, ha a 238 lóerős GT-re vágyunk, melyhez hagyományos automata váltó tartozik.