Használtteszt: Volvo XC70 D4 AWD Summum - 2014.

Nem mondom, ha kell, Volvóval is meg lehet őrülni. Ott vannak például a korai S60R modellek, vagy az újabb S60 Polestarok. De ilyenek között inkább márkafanatikusok turkálnak. A legtöbb ember egy olyan barátságos, finoman elegáns kombit keres, mint ez a harmadik generációs XC70.

A 2007-ben megjelent nagy Volvo kombi kivált az S60-as sorozatból, innentől méretben és formatervét tekintve a legnagyobb szedánnal, az S80-nal közösködik. Jót tett a változás, hiszen tíz centit nyúlt hosszában, aminek a fele a tengelytávba ment és a csomagtér is közel 100 literrel lett nagyobb (575 liter) az előző szériához képest. A tesztelt XC-változat egy évvel a sima kombi után érkezett. A recept nem változott: hat centivel megemelték, kapott körbe színezetlen műanyagokat, és a leggyengébb motorokat kilúgozták a kínálatból. Egyszerűbben szólva az XC70 olyan a Volvónak, mint az Audinak az A6 Allroad, csak a bonyolult légrugózás nélkül.

A leggyengébb változatok kivételével széria volt a Haldex-rendszerű összkerékhajtás, de terepjáró így sem vált az XC70-ből. És ez az egyik legnagyobb erénye. A stílus kicsit kevert, az autót nézve még sincs olyan érzésünk, mintha öltönyzakóhoz párosították volna a túranadrágot. A Volvo XC70 barátságos, kockaformától végre elrugaszkodott külsejű autó, ami a forgalomba ugyan nem fog beleolvadni, de nem is kelt bazári feltűnést. A kipróbált autó már a második facelift utánról származik, amit a fehér első indexekről, az új, nagyobb hűtőrácsról és Volvo-logóról ismerhetünk fel.

Mint minden ilyen wannabe-terepjárónál, így itt is fokozottan érdemes körbenézni a kasznit, mert sokan komolyan veszik a terepképességeket. Ez a kipróbált autó is szépen körbe van horzsolva, pedig a parkolóradar ügyes, és a tükrök is viccesen nagyok. Elvileg a fényezés sem sérülékenyebb az átlagnál, bár találtunk erre  ellenpéldát a Népítéletben, a vezetőoldali ajtó szélén erről az autóról is elkezdett lepattogni a festék.

Miután becsuktam a széf nehézségű ajtót, az első dolog, ami feltűnt, az ülés. Hihetetlenül kényelmes, nem túl kemény, nem túl puha, ott támaszt, ahol kell, egyszerűen sokkal jobb, mint a kortárs német prémiumokban. A világos bőrhuzatot a tapasztalatok szerint könnyen beszínezi a kék farmer, de itt csak némi szürkés elszíneződést vettem észre. Nincs szakadás az anyagban, a betétek se lettek kiülve. Öt év és 181 ezer kilométer után ez végül is elfogadható, főleg, hogy a beltér többi része is eléggé rendben van, egyedül az ajtón lévő gombok körül találtam némi hámlást.

Egyébként minden nagyon volvós, finom elegancia, jó összeszerelési minőség, lebegő középkonzol és...egy kicsit keszekusza ergonómia. Túl sok a rejtett gomb a bajuszkapcsolón, túl kevés a kormányon. Számomra logikátlan volt az is, hogy milyen alapon válogatták ki, hogy mi kerüljön a központi kijelzőre és mi  a vezető elé. Azt sem ártott volna jobban átgondolni, hogy mi kapjon külön gombot, és mi legyen elrejtve a menürendszerben.

Elsőre például nem voltam elájulva a Harman Kardon audiorendszertől (másodjára sem), így egy napig barangoltam a menüpontokban, mire kibökte a műszerfalon egy SOUND gomb a szememet, amellyel elő lehetett hozni az equalizert. Bluetooth-on keresztül telefonról is hallgathatunk zenét, de ahogy sok márkánál, így itt is gondok vannak a spotify-os lejátszással, néha meg-megakad. Hozzászokás után azért elég jól együtt lehet élni az autóval, mert a felületek letisztultak és a tekerőgombok is minőségiek.

Szívesebben néztem volna magam előtt analóg óracsoportot, de a 2014-es facelift óta alapból digitális egységet szereltek az XC70-esbe, ami kissé idegen az autó stílusától. Az ergonómiát leszámítva van még pár apróság, amiben elmarad a prémiumoktól a Volvo. Hidegindítás után elég lassan melegszik fel az utastér, addig simán befújja a hideget is az autó. A kormány sem fűti az egész karimát, csak a két szélét. Apróságok, de olyan dolgok, amiket egy Mercedesben például megkap az ember.

Volvo XC70 D4 AWD Summum forgalomba helyezési és honosítási költségek [Ft]
Vagyonszerzési illeték	99 750
Forgalmi	6 000
Törzskönyv	6 000
Eredetiségvizsgálat	20 000
Regadó	80 475
Rendszám	8 500
Kötelező biztosítás (26 éves férfi, 2,5 éves jogsi)	115 163 Ft-tól

A tesztelt autóban 2,4 literes, öthengeres dízelmotor (D4) volt, ami a kínálat közepén helyezkedik el. Alapjáraton éreztem némi rezonanciát a kormányon és a pedálokon, de állítólag ez újonnan is ilyen volt. Egyébként a motor még nem volt megbontva, csak a kötelező szervizeket végezték el az autón, az olajat a gyári előírás szerint harmincezrenként cserélték. Ebből a 2.4-es motorból volt gyengébb (163 LE) és erősebb (220 LE) is, de legalább mind öthengeres, négy hengerrel csak a sima kombit lehetett kérni. Az Excel-táblán kívül is jó kompromisszumnak tűnik ez a D4-es. A 181 lóerő és a 420 Nm bőven elég, tíz alatt megvan a nullaszáz még ezzel a némi spéttel kapcsoló, hatfokozatú, hagyományos automatával is. Jó dolog az öt henger, magasabb fordulaton tök jó tónussal szól, egy percig sem zavart, hogy gázolajat kell tölteni az autóba.

Egyébként a váltóra már lehet, hogy ráférne egy olajcsere, menetirányváltásnál hajlamos kicsit megugrani az autó. Menet közben viszont szinte észrevétlenül teszi a dolgát, ahogy egy ilyen szerkezettől azt elvárjuk. A fogyasztás nagyjából megfelel a gyárilag megadott értékeknek, dugóban belekarcoltam a kilenc literbe, egy közel 300 kilométeres vegyes túrán viszont már elvolt 6,5 literrel, ami eléggé rendben van egy összkerékhajtású, 1,7 tonnás autótól.

 A kényelmes ülésen kívül ez Volvo is tudja a márkára jellemző nyugodtság-érzetet. Csak beállítjuk a tempomatot a megfelelő sebességre és hintázunk a megemelt karosszériában. Érdekes volt, hogy amikor a Mondeót teszteltem, elkönyveltem magamban, hogy az ilyen méretű autó nekem már túl nagy, kényelmetlen volt vele közlekedni a városban. Az XC70 szinte ugyanakkora, mégis sokkal kevésbé volt stresszes a közlekedés vele. Nagyobbak az ablakfelületek, nagyok a tükrök, és talán a hatcentis magasítás is segít, hogy magabiztosabban mozogjunk a forgalomban. Gyorsan menni viszont pont az utóbbi miatt nem érdemes az XC-vel, mert a kanyarokban dől a kaszni, és elég hamar elkezdi kifelé tolni az orrát.

Ez a Volvo csendes, kényelmes, biztonságos utazóautó maradt ötévesen is, egyedül a jobb hátsó ajtóborításon kotlott meg valami, mert bizonyos fordulatszámon zörgött valamelyik elem. Amikor ezt hallottam, éppen hátul ültem benne, ahol tényleg nem akkora a hely, mint egy Skoda Superbben vagy akár egy A6 Allroadban, de azért klausztrofóbiára se számítsanak.

Ha kényelmes, tágas prémium utazóautót szeretne, amibe lehet pakolni, de előítéletektől mentes a megjelenése és nem romlik el állandóan, akkor a Volvo XC70-es akár tökéletes választás is lehet, amit a 7,73-as Népítélet is jelez. Néhány kivételtől eltekintve a felhasználók elégedettek az autóikkal, a motorokkal kapcsolatos jellemző hibákon kívül az ülésmagasító mechanikája tud elromlani. Az alufelnik a szokottnál hamarabb kezdhetnek korrodálni, ha megsérül rajtuk a bevonat, így érdemes mihamarabb kijavíttatni őket, mert a gyári új sokba kerül.

Visszahívási akciók (Volvo S80/V70/XC70):

• A légzsákpatron hibája miatt bizonyos esetekben nem működik megfelelően a légzsák – 2015-2016 közötti gyártás.

• A motorvezérlő elektronika hibája miatt menet közben leállhat a motor – 2016-os modellév öthengeres dízelmotorral szerelt változatait érinti

• Az elektronikus kézifék bizonyos körülmények között magától kioldhat – 2011-2015 között manuális váltóval gyártott autókat érinti

• Az ablaktörlő mechanikája kidörzsölheti a fékrásegítő vákuumcsövet, amitől elmehet a fékrásegítés – 2012-es és 2013-as modellévű autókat érinti

• Klímakompresszor hibája miatti visszahívás

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Bárdi Autó bruttó kisker ár (egységár)
Akkumulátor	Exide	39 905 Ft
Levegőszűrő	Alco	6 696 Ft
Pollenszűrő	Mann Filter	13 575 Ft
Lengéscsillapító (első)	Monroe	42 349 Ft
Első fékbetét garnitúra	Textar	17 453 Ft
Nagynyomású szivattyú	Bosch	528 123 Ft

Mit vegyen, ha nem Volvo XC70-est?

A kipróbált közepesen erős, üvegtetős, négy ülésfűtéses, 181 ezer kilométert futott XC70-et 6,5 millió forintért kínálják eladásra, amivel inkább a kínálat közepébe, felső harmadába tartozik. Viszont mivel kilenc évig gyártották a típust, a magyar piacon is egész nagy a választék (50 darab a cikk megjelenésekor), így a legolcsóbb, sokat futott példányok már hárommilliótól elérhetőek, a szalon közeli állapotú autókért pedig tízmillió fölött kérnek. Jóllehet ebben az autóban még nem volt megbontva a motor és a váltóhoz sem nyúltak, én jókora tartalékkal vágnék bele a buliba - de ez legyen az én paranoiám. Aki hasonló autót akar a Volvó helyett, felfelé a kicsit drágább Audi A6 Allroadot nézheti meg, amelyben ugyan nagyobb a hely, de több benne a potenciális hibaforrás is. Ha inkább kompromisszumot kötne, kis szerencsével vehet aktuális Škoda Octavia Scoutot is, esetleg egy generációval régebbi Passat Alltrackeket. Valószínűleg még ezekben is több lesz a hely, de a prémium érzetről le kell mondani. Lehet sakkozni sokáig, de ha megszólalt önben az a bizonyos hang, úgyis Volvót vesz.

A cikkben szereplő autót a CarNext by Leaseplan kínálatából választottuk.