Használtteszt: Renault Mégane Grandtour 1,5 dCi 110 FAP, Limited - 2015.

Ha valahogy szóba kerül a Renault Mégane, nekem azonnal a második generáció jut eszembe. Letaglózóan bátor forma (főleg egy átlagautóhoz viszonyítva), valamint komoly műszaki és minőségbeli ugrás a legelső Mégane-hoz képest. Tizenkét éves voltam, amikor 2004-ben kijött vele a Renault, de akkortájt egy kacsaseggű Mégane-ban utazva éreztem először egy nem prémium autóban, hogy városi tempóban akár suttogva is lehet beszélgetni. Lekötött, rajongtam a kocsiért, de azért a rövid tesztút végén már problémák akadtak az ajtókilinccsel a pár ezer kilométert futott autónál.

A hármas Mégane már sokkal kevésbé volt meghökkentő 2008-as megjelenésekor. Persze, szinte lehetetlen feladat lett volna az elődöt túlszárnyalni, de külső szemmel simán hihetnénk, hogy a kettes Mégane az újabb, és nem a hármas. Ronda vagy unalmas autó nem lett belőle, de különösen érdekes sem. Valószínűleg ez nagyon jót tesz majd neki hosszú távon.

Renault Mégane Grandtour 1,5 dCi 110 FAP, Limited - 2015. forgalomba helyezési és honosítási költségek [Ft]
Vagyonszerzési illeték	52 600
Forgalmi	6 000
Törzskönyv	6 000
Eredetiségvizsgálat	18 500
Regadó	28 600
Rendszám	8 500
Kötelező biztosítás (27 éves férfi, 3 éves jogsi)	97 714 Ft-tól

A nálam járt, 141 ezer kilométert futott Grandtour (más országokban Sport vagy Grand Tourer néven is futott) kombi egész elfogadható bőrben volt és nem csak Renault-mércével. Nyilván, ilyen futásteljesítmény még bőven nem a B-oldal, főleg nem egy 110 lóerős 1,5 dCI dízel esetében, de az összkép elég biztató.

A fényezés egészen szép, négy év után csupán a motorháztető élén láttam pár kavicsfelverődést, az ajtósarkok, sárvédőívek teljesen rendben vannak, bár a felniken látszik, hogy kóstoltak már padkát. Az autó 2015-ös gyártású, tehát a második facelift után való, már a Renault új, kitüremkedő jelvényével. A Limited felszereltség elég komolyan hangzik, de bluetooth-os kihangosítón és a kopott, nem túl jó tapintású bőrkormányon kívül nem tűnt fel semmi különösebb rajta. A Renault a nyolcéves modellciklus során nem fukarkodott az egyedi, gyakran csak rövid ideig elérhető felszereltségi csomagokkal, ha ilyen autót keres, talál majd Tomtom és Bose fantázianevű Mégane-t is, melyek gyakran tényleg csak a márkához köthető extra miatt különböznek az egyszerűbb kivitelektől. Komoly extrázottságot a GT-kivitelektől várjon, azok viszont keményebb hangolású futóművet is kaptak az alapváltozatokhoz képest és természetesen csak az erősebb motorokkal gyártották őket!

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Alkatrész ára
Akkumulátor	Exide	29 772 Ft
Levegőszűrő	WIX	5 096 Ft
Pollenszűrő	Renault	6 970 Ft
Olajszűrő	Renault	3 860 Ft
Kettőstömegű lendkerék	LUK	280 912 Ft
Lengéscsillapító (hátsó)	Monroe	22 656 Ft
Első fékbetét garnitúra	Juratek	12 990 Ft
Turbófeltöltő	Borgwarner-Schwitzer	270 880 Ft

Minden Mégane III-hoz és korabeli Renault-hoz járt a ronda ajtócsukódáshang, de legalább már nincs gond a bezáródással, így négyévesen sem. A trezor-érzet viszont az ötcsillagos törésteszt ellenére sincs meg, hiszen maguk az ajtók elég könnyűnek tűnnek.

A beltéri anyagok átvészelték az elmúlt négy évet, csakúgy mint a korabeli Renault-kban. Itt is a bőrbevonatú dolgok koptak fényesre elsőként, de egyébként minden rendben. A látványtól elájulni senki nem fog, de legalább az ergonómia nagyjából rendben van. A néhol elég rossz minőségű kapcsolók és az ember hóna alá, a semmi közepére száműzött tempomat/limiter váltókapcsolója azért vicces, és azt sem teljesen értem, hogy a digitális sebességmérő háttérvilágítása miért halványul el fényes nappal, ha bekapcsolom a tompított fényszórót.

A silány műanyagból készült ajtózseb funkciója világos, hiszen az aprón kívül semmi sem fér bele, cserébe legalább töri az ember könyökét. Egyébként minden rendben működött az autóban, a klímaszabályozó billenőgombja is engedelmeskedik, pedig ez hajlamos a kontakthibára egy idő után. A teljesen hátradőlve vezetőknek fel fog tűnni, hogy a fejtámlának valamiért lett egy kis holtjátéka, nem áll stabilan a helyén.

Jobbkor nem is jöhetett volna a sokat próbált 1,5 dCi, hiszen elég sok savazást kaptam az olvasóktól, miután egy hasonló teljesítményű autóról (Peugeot 308 SW 1,6 HDi) azt mondtam, azzal az összeállítással elég bosszantó élmény volt az autó. A Mégane súly/lóerő aránya ezzel a motorral szinte teljesen ugyanolyan mint a Peugeot-é volt, mégis fényévekkel kellemesebb vele autózni. Nem kezd el rázni és zajongani mindene alacsony fordulaton és az eggyel több sebességfokozat miatt dinamikusabbnak is érezni a Peugeot-nál.

A biztonságos előzéshez persze néha nem árt akár kettőt is visszakapcsolni, de aki ritkán fog fullra pakolt autóval járni, az bőven ellesz ezzel a 110 lóerős motorral is. A hangja egyáltalán nem vészes és ha kell, simán el lehet járni vele öt liter körüli átlagfogyasztással. Hatótávjának jót tesz, hogy a tank viszonylag nagy, hatvan literes.

A harmadik generációs Mégane modellciklusának elején még árulták a régi 1,9 dCi-t is, de jobb karakterű a kétezres dízel, ha mindenképpen nagyobbat akarunk az egyötösnél. Ugyanígy kuriózum az 1,6-os szívómotor, amiről a népítélkezőink nincsenek túl jó véleménnyel, vérszegény és sokat fogyaszt vele a Mégane. Ebből a szempontból nem jobb a helyzet a turbós benzineseknél sem, de legalább normálisan mozgatják az autót és csendesebbek a dízeleknél. Váltóból van CVT és EDC rövidítéssel jelzett, duplakuplungos is. Nekem érzésre simán hozott egy közepes szintet ez a hatos manuális is, de a sportosan kapcsolást nem szereti.

Ez nem is akkora baj, hiszen az élvezeteket meghagyták az RS-változatoknak, a sima Mégane-ok amolyan furcsa középszerűséget hoznak menet közben. Nem rugóznak olyan lágyan, mint a Citroënek, de nem is olyan feszesek, mint a legtöbb német kompakt. Szerencsére nem is zörög nagyon az úthibákon sem ez a példány, erre már eléggé odafigyeltek a Renault-nál. A kormány ugyan nincs túlszervózva, de túl sok visszajelzést se várjunk tőle. Ez a Mégane a nyugodt, eseménytelen A-ból B-be eljutáshoz ideális, és abban egészen jól is vizsgázik.

Helykínálatból is hozza azt, amit egy kompakttól elvárhatunk, nem nyomja a műszerfal a térdet, még az ülés is viszonylag tűrhető, nem volt fárasztó benne a vezetés. Az ülőlap bal oldali része azért már elkezdett kicsit vetemedni. Hátul pont elegendő a hely, az ülőlapok sem túl rövidek, viszont az emelkedő övvonal és a kicsi hátsó ablak miatt kicsit klausztrofób érzés itt ülni. A kombiságot se vették túl komolyan a franciák: az ötajtóshoz képest hat centit nőtt tengelytáv centijei érzésre inkább a csomagtartóba vándoroltak, ami 492 (más mérések szerint 527) literes. Az üléseket néhány vetélytárssal ellentétben nem lehet ledönteni hátulról, ráadásul az ülőlapokat is fel kell külön állítani ahhoz, hogy a támlákat nagyjából síkba lehessen tenni. Ekkor 1600 literes csomagterünk lesz miközben a csomagtér padlója alatt teljes értékű pótkereket találunk.

Habár sokkal kevesebb Népítélet született erről a Mégane-generációról, mint az előzőről, mégis egész tűrhető a 7,81-es átlagérték a tulajdonosoktól. A fellelt információk alapján sem tűnik megbízhatatlannak a típus. A kombi hátsó pótféklámpája hajlamos a beázásra, egyes beszámolók szerint az üzemanyagbetöltő ajtaja sem örök életű, míg mások az elektromos ablakemelők sérülékenységéről számolnak be. Utóbbi persze elég sok autónál előfordulhat, de a lényeg, hogy érdemes komolyan venni, mert javítani általában nem olcsó dolog. Nyilván egy ilyen dízelnél a szokásos drága alkatrészek (turbó, nagynyomású szivattyú, részecskeszűrő, kettőstömegű lendkerék) cseréjével is kell számolni idővel, de az alkatrészárak általában alacsonyabbak, mint a német vagy a japán konkurenseknél. A kipróbált Renault Mégane III szerviztörténetében egyedül az indítómotor javítása/cseréje (75 ezer kilométernél), az ami talán nem várt kiadás lehetett, a kötelező javításokat és cseréket a gyári, 30 ezer kilométeres olajcsereperiódusra időzítették. Ennél azért érdemes sűrűbben szervizelni és kerülni a kétes származású üzemanyagokat, mert mindkét szabály megszegésével rengeteget ronthatunk az érzékeny üzemanyagrendszer életkilátásain. A hosszú életű dCi-k titkairól ide kattintva olvashat még többet.

A 2008-2016 között gyártott, harmadik generációs, nem RS-kivitelű Renault Mégane jó választás azoknak, akiknek az autó nem több használati tárgynál, egyáltalán nem tartják fontosnak a vezetési élményt, és a vetélytársakhoz képest itt-ott gyengébb anyagminőség felett könnyedén szemet hunynak. A jutalom egy valószínűleg sokáig használható autó lesz, amely kicsit kevesebbe is kerül, mint például a korabeli Volkswagen Golfok. A legolcsóbb, fehérre kopott kormányú hármas Mégane-okhoz már kicsivel egymillió forint alatt hozzá lehet jutni, a plafont természetesen az RS-változatok jelentik, de azokért se nagyon kérnek többet 5-6 millió forintnál. Ehhez képest egy hatos Volkswagen Golf például 300-400 ezer forinttal kerül többe a felsoroltakhoz mérhető állapotban, úgyhogy ha sikerül kifogni egy jó állapotban lévő Renault-t, elég sokat foghatunk az áron a vásárlásnál.

A cikkben szereplő autót a CarNext by Leaseplan kínálatából választottuk. Ide kattintva kereshet még hasonló használt Renault Mégane-okat.