Használtteszt: Honda Jazz 1.4 – 2006.

Vannak autók, melyektől rettegnek a használtautó-vásárlók, és vannak, amelyeket annyira körülleng az elpusztíthatatlanság mítosza, hogy minden egyes példányára Szent Grálként tekintenek. Utóbbi halmazba tartozik a Honda Jazz.

A Jazzt 2001-ben, először Japánban mutatták be Fit néven, Európába egy évvel később érkezett meg. Bár közvetlen elődje nem volt, a Honda a nyolcvanas években már gyártott kisautót Jazz néven. A – mondjuk úgy – első modern kori generáció kizárólag ötajtós kasznival készült, kvázi kis egyterűként. Formai bravúrokról és sziporkázó ötletparádéról nem beszélhetünk, de az idegbajos harcimókus-tekintet sajátos karaktert kölcsönöz neki, kiemelve a kedves gombóc kortársak közül.

A hétéves modellciklus felénél volt egy fészlift, ekkor jött be például a külső tükrökbe integrált irányjelző is bizonyos felszereltségeknél. Tesztautónk is egy ráncfelvarrott példány 2006-ból, méghozzá nem kereskedői, éppen gazdát kereső darab. Az előző mintegy 55 ezer kilométerét egy családdal töltötte, náluk egy dízel Volvo kombit váltott.

Honda Jazz 1.4 forgalomba helyezési és honosítási költségei
Vagyonszerzési illeték	27 450 Ft
Forgalmi engedély	6 000 Ft
Törzskönyv	6 000 Ft
Eredetiségvizsgálat	17 000 Ft
Regisztrációs adó	31 634
Rendszám (párban)	8 500 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 29 éves vidéki férfi, 12 éves jogsi)	34 384 Ft
Gépjárműadó (éves)	11 285 Ft

Imádom azokat az autókat, amelyeknek van színe. Annyira sok az utakon a fehér, fekete és szürke autó – a sajátunk is fekete –, hogy egy-egy bevállalósabb szín megmelengeti a lelkemet. A kanárisárga gyöngyház kifejezetten jól áll a Jazz törpebuszformájához, főleg hogy lényegében gyári a teljes fényezés. Szépséghibát a hátsó lökhárító sarkán találunk, kanyarodás közben egy harcias követőnek sikerült utolérnie. A csomagtérajtón pedig egy matrica levakarhatatlan maradványaira bukkanunk. Ezen kívül semmi, rozsda sehol, az élek, hézagok szépen futnak.

Kulturált a beltér is, a 150 ezer kilométeres futásteljesítménnyel összhangban van minden. A kormány külső része kicsit kopottas, de nincsenek kifehéredett vagy éppen mállott-törött műanyagok, szakadt kárpitok. A vezetőülés is szakadásmentes, pedig jó pár be- és kiszálláson lehet már túl.

Ha már az ülések kerültek szóba: a tömésük kemény, de hosszabb távon – Ózd-Szeged – sem fájdul bele az ember dereka, még akkor sem, ha egyébként hajlamos rá. Elég magasan ülünk, ami azért jó, mert szinte lefelé szállunk ki belőle, emiatt ideális lehet idősebbeknek, hátfájósoknak. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy nem minden testalkatnak kedvez ez a pozíció, nekem például hiányzik a kormányoszlop tengelyirányú állíthatósága.

A Jazzben a legzseniálisabb a térkihasználás. A trükk ott van, hogy a benzintankot az első ülések alá suvasztották, a hátsó futóművet is helytakarékosan alakították ki. Ennek köszönhetően a hátsó üléssort mintegy padként könnyedén felhajthatjuk, így lényegében egy második csomagtartót kapunk, ahova aránylag magas rakomány is befér. Emellett persze hagyományos ülésdöntögetéssel is növelhetjük a rakteret. A csomagtartó amúgy kisautós mércével alapból is rendben van, sőt némelyik kompakt megirigyelhetné. Ráadásul elég nagy nyíláson is pakolhatunk.

Az ügyes kialakításnak azért vannak hátrányai is. Egyes tulajok szerint az első ülések alá rejtett tank miatt hátul nem ideális a szellőztetés – illetve télen kevés a fűtés. Mások arra panaszkodnak, hogy hosszabb úton elöl ülve nem tudják hátrahúzva változtatni a lábuk pozícióját.

A Jazz első generációja mindössze kétféle motorral készült. A kisebbiket, az 1,2-est a maga 78 lóerejével én főként városi használatra venném. A tesztautóban névleg 1,4-es a négyhengeres, valójában azonban 1339 köbcenti, ami a kerekítés szabályai szerint ugye inkább 1,3-as. Ez 83 lovas, ami számszerűleg azért nem olyan sokkal több. A japánok ikergyertyás megoldást alkalmaztak (vö. Alfa Twin Spark), ami a gyári ígéretek szerint nyomatékosabbá és takarékosabbá tette.

Az 1,4-es motor alapjáraton nagyon csöndes, és városi használatban nem is kell széttaposni a lelkét. Ha haladni szeretnénk, azért keményebben kell nyomni a gázt, 3000 körül jön meg az ereje – versenyautó persze nem lesz belőle, de bizonyos keretek között lehet vele lendületesen autózni. A váltó kifejezetten feszes, rövid utakon jár és precízen kapcsol, ahogy azt egy japántól el is várjuk. Érzésre az 1,3-as vasaló Swift fickósabb, de az majdnem tíz lóerővel erősebb, meg valamivel könnyebb is. Aki Jazzt akar, tudnia kell, ez nem a sportosságról és az élvezetről szól, hanem a racionalitásról.

A tulajdonos, Zoli mérései szerint a fogyasztás mutat némi szórást, bár a használat is igen változatos. Nyáron több a hosszú út, kevesebb a város, ilyenkor 5,2 liter körül szokott kajálni az autó. Télen több a rövid, városi szakasz, ekkor 6,8 körül kér. Ez nagyjából összhangban van a német Spritmonitor adataival is, ahol jellemzően 5,6 és 7 liter közötti értékeket naplóznak a hondások.

Egy Volvo V40-esről váltottak a Jazzre, de nem érzik szűkösebbnek. Sőt, a hátul ülő gyerekeknek nagyobb lábtér jut, és bár a csomagtartó harminc literrel kisebb, mégis jobban pakolható, kényelmesebben elférnek.

Zoliék kábé 55 ezer kilométert tudhatnak magukénak a 150 ezerből. Igaz, ez a mennyiség elég gyorsan, bő másfél év alatt szaladt bele. Nem törvényszerű, de sok esetben elmondható, hogy használt autóra a vásárlást követő első hónapokban költünk a legtöbbet. Ilyenkor a kötelező szervizen kívül is igyekszünk mindent gatyába rázni, hogy aztán problémamentes évek következzenek – már ha valaki hosszabb távra tervez.

A Jazz esetében az első hibajelenségre alig negyven kilométert kellett várni, ekkor dobott ugyanis először EGR-hibát. A kereskedő legalább korrekt volt, ugyanis házhoz vitte a cserealkatrészt. Ezután megcsináltatták a kötelező szervizt, majd következett a kuplungszett cseréje. Kapott a kocsi új kuplung munkahengert is, de a beszerelés után volt egy kis szivárgás, a figyelmetlenséget a szerviz pár nap után orvosolta.

Alkatrészárak (Bárdi Autó)
Alkatrész megnevezése	Bárdi Autó bruttó kisker ár	Alkatrész márkája
Első féktárcsa (db)	16 989 Ft	Textar
Első fékbetét (garn.)	13 958 Ft	Textar
Első lengéscsillapító (db)	20 280 Ft	Nipparts
Első kerékcsapágy (garn.)	20 380 Ft	Febi
Kuplungkészlet	59 930 Ft	Luk
Olajszűrő (db)	4 233 Ft	Honda
Levegőszűrő (db)	3 212 Ft	Nipparts
Pollenszűrő (db)	3 838 Ft	Valeo
Motorolaj	23 885 Ft	Castrol

Megbízhatóságát tekintve a közösen eltöltött 55 ezer kilométer alatt tehát a Jazz igazolta jó hírét. A modell Népítélet-átlaga 8,03-as, ami különösen akkor hangzik nagyon jól, ha figyelembe vesszük, 223 értékelés alapján állt össze. Típushibaként mindössze az elektromos ablakok elfáradását, valamint a gyári rádió halálát említik. Ezek a tesztautónál nem jöttek elő. Szintén előfordul többeknél, hogy bizonytalanná válik a kuplung fogáspontja – esetünkben ugye új a kuplungszett, így ezt sem tapasztaltam. Rozsdára főként a korai példányoknál kell számítani, de azoknál egyre inkább.

Köszönhetően a nagyon jó hírének – ami nem is alaptalan – a Jazz elég jól tartja az árát. Ennek a generációnak az alja 700 ezer forint körül indul, ha a néhány extrém olcsó példányt nem számoljuk. Szervizkönyves, friss vizsgás, megkímélt Jazzeket remélhetünk 1-1,2 millió forint körül, a kínálat csúcsa 1,7 millió táján van.

Hasonló árban és méretben elég színes a piac, ha kisautót vennénk. A Suzuki Swifttől a Volkswagen Polóig nagyon sok lehetőségünk van. Aki sportosságra vágyik, inkább ebben a cikkben nézelődjön. Aki viszont a praktikumot és a megbízhatóságot írja a kívánságlista elejére, bátran veheti a Jazzt. Esetleg ránézhet még az érezhetően nagyobb Skoda Roomsterre is – annál a kormánymű és a zárak számítanak kényes pontnak.