Teszt: Volkswagen T-Cross TSI 95 – 2019.

A legunalmasabb szín, amiben márciusban láttuk, a sötétkék volt. Hova lett a fajta bohémság, amivel majd megfogják a vidáman öregedni vágyó nagyszülőket? Úgy látszik, fennakadt az országhatáron, mert a tőkeerős nyugdíjas felénk oximoron. Itt, ahol az új autó önmagában státuszszimbólum, az átlag nyugdíjas pedig legfeljebb a vászonszatyor színében válogathat, nem kell rá a csicsa. Annak próbálják meg eladni, amire itt a leginkább jó: kiscsaládos városi terepjárónak, amin a legbevállalósabb részlet az összeérő hátsó lámpa.

Szóval a bemutatón felépített, megjött a Volkswagen Nissan Juke-ja vonulat kuka. Abból amúgy is csak baj van, amikor a németek játsszák a lazát, ezt legkésőbb a Modern Talkingnál megtanulta a világ. Kimért gombóc lett; felfújt Polo egy Golf áráért. A legkisebb még családdal is használható emelt hasú, amit méretben belelőttek a mezőny közepébe ezzel a 255 centis tengelytávval és a 411 centis hosszal. És ami egy ennyire túlzsúfolt mezőnyben nem mindegy: a seatos féltestvérénél még mindig izgalmasabb formával. Pedig az orra ennek is VW-s unalom, de akinek egy Juke vagy egy Soul túl különc, a Mokka túl Opel, a C3 Aircorss és a Captur meg túl francia, annak vigasz lehet, hogy hozza a németes kimértséget egy enyhe lazasággal a seggén. Ha meg mégis VW-ben kéne a feltűnés, még mindig ott vannak a rikító színek és hasonlók a konfigurátorban.

A kátyútlan mallorcai tesztút tanulsága anno az volt, hogy egykedvűen, felütés nélkül állja a fekvőrendőröket, és hogy ugyanolyan tompán épül közéd és az út közé, mint bármelyik nem sportos jobbféle városi terepjáró. És mi van a hazai körök után? A kategória sajátja, hogy a kis alapterület plusz a magas has miatt itt minden kicsit gombócosabb, mint a nagyobb városi terepjáróknál szokás, de billenni továbbra sem billeg. Elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros a futómű. Itt már kátyúkat is látott, de nem bólint bele az egy kerékkel lassan benyelt aknákba, azaz mindent úgy csinál, ahogy itt szokás, de szóljon, akit meglep, hogy ezt pont a platformizáció paganinije tudja bármilyen méretben.

Ami viszont még a városi terepjárózás alján sem szokás, hogy ennyire gyér legyen a motorválaszték. Az 1,6 literes TDi-nek még mindig nincs nyoma; az egyliteres, háromhengeres TSI az egyetlen, amivel nálunk most kérhető. A 115 lóerős változat hatfokozatú kézivel vagy hétfokozatú DSG-vel, ehhez a 95 lovashoz viszont csak ez az ötös kézi van a kínálatban. 1245 kilóhoz és ekkora homlokhoz ez elég rosszul hangzik, pedig hatmillió alatt máshogy nem megy a T-crossozás. Az egyetlen szenvedő élethelyzet vele az emelkedőn elindulás. Síkon sem szedi magát, de ott rá lehet állni a kényelmetlen kuplungjátékára, viszont már egy enyhe emelkedőn is őrjítően nehezen indul meg. Vigasz, hogy a három henger hangja itt sem fájdalmas, viszont van egy enyhe vibráció kábé mindig, ami eljön egész a kormányig.

A benti lét tisztább megítéléséhez jót tett ez az egyhetes teszt. Egy rohanós bemutatós körön sosem hiányoznak például a rekeszek. Nem kell a hely a telefonnak, az uzsonna banánnak, a lakáskulcsnak, a gyerek cuccainak (jut eszembe, elöl is van isofix!). Szóval korrigálok: ekkora autóban a karos kézifék tényleg helypocsékolás. Rövidre vették ugyan a kart, de ha kiváltották volna egy elektromos gombbal, nem egy semmire se jó luk lehetne a könyöktámasz alatti rekesz. Igaz, legalább jól rímel az ugyanebből a műanyagtömbből hátrafelé néző kis barlangra, amiben legfeljebb cukorkát tartanék nagy biztonsággal. Bár talán még az is kigurul belőle egy darabosan vett körforgalomban. Viszont USB-port oda is jutott kettő, amennyi előre is.

Aki szeret az ajtóba pakolni, azt kárpótolják a nagy lukak oldalt. Piszok kemény műanyagból vannak, mint minden odabent, amit nem szokás fogdosni. A kis okosságokat viszont olyan bő kézzel szórták, akár egy Skodában. Ritkán hasznos tárolónak, de akkor hálás a szélvédő alatti apró mélyedés középen. Vagy ott a kategóriában még mindig nem általános, pedig a mini csomagtér miatt szükségszerű, tologatható hátsó üléssor, ami itt tizennégy centin csúszik. Előrebuktatható az utasülés; van egy kis fül hátul, amibe be lehet fogatni az övet, hogy a támlák ledöntése után ne csípődjenek be, a csomagtérben pedig csak oda nem raktak rögzítőfület, ahova nagyon nem akartak. Ja, és esernyő vagy kislámpa ugyan nincs, de az elakadást jelző háromszöget azért ügyesen bepakolták a csomagtérajtóba.

Elöl-hátul terpeszkedősek a hosszú ülőlapok, a keresztmotoros platformnak is hála nem volt kérdés, hogy el lehet-e férni lábbal egy ekkora autóban felnőttként. Eleve öt centivel hosszabb a Polónál, ami ma már szintén nem nyomorgós, és ugyan a tizenegy centis felfele nyúláshoz közel tíz centivel kerültek magasabbra az ülések, fejtérből is jól áll. Két felnőttnek sem kínzás a hosszan hátul ülés, elöl pedig egy nagyobb autó térérzetét hozza ezekkel az ülésekkel. A tesztautó elég fapad, szóval a műszerfal itt ugyan nagyobb részt mechanikus, de opcionálisan van már full digitálisan is, akárcsak egy Polóban.

A kategória alapja a nagynak látszani akarás, de valahol ki kell bukjon a fizika. Magas has, nagy fejtér, jó lábtér és kis csomagtartó – ez a vége minden szubkompakt crossovernek. Az ülések mögött alapból 385 liter van, amit a hátsó lábtér beáldozásával 455 literesre lehet nyújtani. Ha pedig már úgy is be lettek áldozva a hátsó ülések, akár dönteni is lehet őket: úgy 1281 litert nyel be, de nem teljesen síkon. És akkor ott van még az elfektethető utasülés is, ha valami hosszúnak kell a hely.

Hat litert ír a katalógus a már WLTP, azaz a hihetőbb szabvány szerinti vegyes mérésre és ez nagyjából megáll. Városon kívül lehet vele dobálni az öt liter eleji fogyasztásokat, de a hat liternél tartáshoz nem kell nagy odafigyelés. Viszont csak a fogyasztás miatt senki ne meneküljön a gyengébb motorhoz. A húsz lőerővel erősebb háromhengeres TSI papíron egy decivel eszik többet, és ahhoz nem csak a plusz lőerők, de már hatfokozatú kézi jár. Nem is rémlik a bemutatóról, hogy ennyire barátságtalan lett volna megindulásoknál. Kétszázezer forint a különbség, ez a kínálat alja, 5,8 millióról indul, az erősebb picivel hat fölött, azaz nincs az a logika, ami alapján a 95 ló a jó választás.

Alapáron sötétszürkével adják, még ez a hófehér fényezés is egy 64 ezres extra. Azok az izgalmas színek, amikkel a vidámabb piacokon fogyni fog léteznek nálunk is, csak a jelek szerint nem a tesztflottában és már keményen extralistások. Ott van például az energetic-narancs 154 ezerért, de a Makena zöld már 201 ezer plusz.