Bemutató: Mercedes-Benz Marco Polo Horizon 300d AWD - 2019.

Az “új” modell műszakilag leginkább a motorban és a sebességváltóban különbözik az elődjétől, mivel ebben a 300d jelzésű kétliteres, 239 lóerős (500 Nm csúcsnyomatékú) motor, illetve az új kilencsebességes automata váltó található.  Furcsa, hogy bár az előző Marco Polo tesztjében is panaszoltuk, most is hasonló felszereltséggel érkezett az autó. Pedig egy ilyen autó akkor lenne igazán izgalmas, ha benne lenne a konyha, a vízrendszer, stb. Az extrák közé igazán beférhetett volna ez a néhány fontos elem, hiszen egyébként több, mint 8 millió forintnyi feláras felszerelést pakoltak a kocsiba. Vajon milyen lehet a fapados változat?

A felépítmény legfontosabb szolgáltatása ezúttal is a felhajtható sátor, amely ugyanakkor eltér az elődmodellétől. Korábban azt tapasztaltuk, hogy a szerkezet lecsukása kétemberes feladat, mivel mindkét oldalon be kellett nyomni a teleszkópot biztosító rudat. Az új megoldáson már elég az egyik oldalon egy ponttal jelzett helyen megnyomni belülről a biztonsági tartót, és simán magunkra tudjuk csukni a tetőt. Ha nem akarunk erőlködni, elektromos nyitószerkezettel is lehet rendelni a Mercedest.

A tetőágy matraca, mint manapság szinte minden gyári megoldásnál, a kis gázrózsára emlékeztető Flori modulokon rugózott. Kényelmesen lehet rajta feküdni, és ha valamelyik elem elfáradna, külön cserélhető.  Az ágymodul, akár a Californiában, itt is felhajtható, így fel tudunk állni a kocsi utasterében. Ez persze elsősorban akkor jönne jól, ha lenne konyha, de így sem hátrány. A felhajtható ágyrészt két beakasztható fül tartja, és hogy ez, vagy a VW teleszkópos megoldása-e a tartósabb, azt majd az idő eldönti. Utóbbi mindenesetre kényelmesebb. A tetőre, akárcsak a Volkswagennél, a Marco Polo esetében is nehéz feljutni. Itt is az üléseken taposunk, így én biztosan vennék egy kis létrát.

A halkan működő és a korábbi tesztautóénál jóval erősebb motor városban annyira nem számított, de autópályán kényelmesen suhanhattunk kb. bármennyivel, és egy előzés se igazán terhelte meg a rendszert. Az extrák közül az adaptív tempomat, akár a Sprinterben, itt is nagyon jól működött. A radar pont jó távolságra tartotta az előttünk lévőtől a kocsit, hogy ne akarjanak állandóan beslisszanni a mellettünk lévők féktávon és nem fékezgetett idegesen, amikor utolértünk valakit. A táblafelismerője viszont olyan fura dolgokat tud jelezni, mint például autópályán egy 40 km/órás sebességkorlátozás. Ezen nem ártana még javítani.

Sajnos a dizájn oltárán elvesztek a pohártartók a műszerfal környékén, és kisebb tárolókat se nagyon találunk. Ezen kicsit segített a korábban tesztelt modellben a két első ülés között egy rolós tároló, innen viszont ez hiányzott. Helyette majdnem a padló magasságában volt csak pár rekesz, ami nem túl praktikus.

Az első ülések hagyományos módon forgathatók, de a kis hely miatt egy matrica figyelmeztet arra, hogy nyissuk ki az ajtót, mielőtt forgatni kezdenénk az üléseket. Ez mondjuk esőben annyira nem szerencsés. Egyébként ügyesen mozgatva az ülőlapot és a háttámlát, meg lehet fordítani ajtónyitás nélkül is, csak nem könnyű. A VW ülésmegoldásai kicsit praktikusabbak és könnyeben mozgathatók. Más helyen is lophatnának ötleteket a mercedesesek, például a kempingszékeket a Californián integrálták a hátsó ajtóba, míg itt, ha lettek volna, az ággyá alakítható alsó üléssor csomagtérben lévő szivacsában kaptak volna helyet, amivel a szivacs alatti tárolót el is vesztettük.

A belátást az utastérbe hagyományos függönyök akadályozzák, ami ad egy kis halottaskocsi feelinget a kocsinak. Egyébként nekem ez szimpatikusabb és talán tartósabb megoldásnak tűnik, mint a rolós vagy az elhúzós hajtogatott papír-jellegű megoldás. Előbbinél a rugó tud elfáradni, az utóbbira pedig jobban kell vigyázni, mert könnyedén elszakíthatjuk. A fűtésről egy viszonylag bonyolultan programozható állófűtés gondoskodik, de hosszan nem lehet használni, így azért nagy hidegekben már nem ez a legjobb megoldás a kempingezésre. 

Árban nem esik messze egymástól a Volkswagen és a Mercedes campervan-je. A Marco Polónak finomabb a motorja, a váltója, illetve a kényelmi megoldásai és kicsit elegánsabb, míg a Californiában kiforrottabbak a kempinges részletek. Az ebben a cikkben megismert konkrét modell egy Horizon 300d (2 literes dízel, 240 LE, 500 Nm) volt. Az autó ö sszkerékhajtással és kilencsebességes automata váltóval, elektromos tolóajtókkal, kiegészítő fűtéssel és számtalan egyéb extrával 30 millió forintba kerül. 

És, hogy mennyi lehetőség lenne egy Marco Polóban, ez a videó mutatja meg a legjobban (németül tudók előnyben).