Nem ezt akarjuk, de erre van szükségünk

Teszt: Toyota Camry Dynamic Force Hybrid Executive VIP - 2019.

2019.11.25. 06:30

Mit szólnának, ha azt mondanám, vehetnek egy közel ötméteres, tágas, kényelmes szedánt egy Prius fogyasztásával, az örökkévalóság ígéretével? Az ilyen dumák után szokott jönni a DE, de most nincs de. Illetve van, csak most még az utána következő negatívumokkal együtt is bőven jók vagyunk.

Ha szigorúan vesszük, az embernek bőven elég lenne négyféle autótípus. Egy Fiesta, mint kisautó, egy Golf, mint kompakt, mondjuk egy Mazda 6, mint nagyautó, esetleg egy Sharan vagy Alhambra, mint családi busz. Vallási beállítottságtól függően tetszőlegesen behelyettesíthető a négy típus, de tényleg, ha nem számolunk teherautókat, sportkocsikat, SUV-ket, akkor ezzel a négy autóval a népesség 98%-ának igényei lefedhetőek. Szigorúan racionálisan véve nem kéne több, ha igazán drasztikus lennék, még azt is mondanám, mindegyikből elég lenne egy gyártó terméke. Csak az autóvásárlás a legritkább esetben racionális kérdés.

Több rokonom vett mostanában autót, kerestek is, hogy mit kéne venni, toltam az orruk alá minden kategóriában a legmegbízhatóbb, legbiztonságosabb, legkényelmesebb megoldást, ki mit keresett éppen. De nem, az ember nem így működik. A legracionálisabb, érvekkel megtámogatott választásra is simán tud az lenni a válasz, hogy De nem tetszik. És ez a Nem tetszik az oka annak, hogy még a hülye emelt ültetett négyajtós kupé sport hibrid hobbiterepjáró is létezhet, hiszen az emberek többsége ránézésre vesz autót, nem az észérvek alapján.

Az én listámba a Camry kerülne, mint alapértelmezett nagyautó, csak éppen van vele pár olyan probléma, amire egy laikus nagyon könnyen fogja azt mondani, hogy nem tetszik. Pedig ha túl tudunk lépni a hibáin, akkor igazából ez AZ autó, minden, amire az átlag júzernek valaha szüksége lehet. Először is nagy. Mit nagy, igazából akkora, hogy szerintem saját holdja van, legalábbis tőlem be akarták szedni az ingatlan adót, amikor a nyílt utcán parkoltam. Egy-két centivel hosszabb, mint a Mondeo/Passat/Superb trió, de ugyanennyivel rövidebb, mint mondjuk az A6/E osztály/5-ös sorozat ligája.

Az Avensis eltűnik, a Camry veszi át a helyét, elvégre teljesen felesleges két ekkora szedánt tartani a kínálatban. Amerikában a Camry évtizedek óta hasít, és mivel az ottani szedán mérethez hozzánőtt az európai középkategória, igazából ez két légy egy csapásra. Ez az a méretosztály, ami már igazából a feleslegesen is túl van, a Camry olyan tágas, hogy a Tihanyi visszhang is be akart költözni. Az uras limuzin hangulathoz még a dönthető hátsó ülések is hozzátesznek, már-már kellemetlen módon lehet tehénkedni, nem tudom, mekkora embernek kéne elöl ülnie, hogy a mögötte kellemetlen legyen a lét.

A Camry a Lexus ES testvérmodellje. Utóbbi egy olyan autó, amiről az első egy-két napon érthetetlen, hogy gondolták odatenni az európai riválisok mellé, de minél többet megyünk vele, annál jobban érezni egy durván megragadó általános jóságot. Amikor az ES-ből kiszálltam, azt gondoltam, ezt az autót kéne a Camry árában adni, hiszen az a Lexus belső nem adta az átható prémium hangulatot, de tök jó lett volna egy középkategóriás szedánnak.

A Camry mindössze egyetlen hibrid hajtáslánccal elérhető, az alapára 10,4 millió forint, ugyanezzel a hibriddel a belépő Lexus ES 14,4. Ha a Camryből kérünk egy felső polcos Executive-ot VIP csomaggal (dönthető ülés, párásító, motoros függönyök, stb.) még mindig csak 12,7 milliót költöttünk, tehát a Camry szűk két millióval hamarabb véget ér, mint ahol az ES egyáltalán elkezdődik, persze utóbbit akár 20 millióig is elkonfigurálhatjuk.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a Lexus csak a Camry átemblémázva, belenyúlnak a technikába az költségcsökkentés okán, szerencsére az autó mechanikáján teszik ezt a legkevésbé. A hajtásláncról mindent megírtunk már, minden korábbi hibrid Toyotáról írt cikkünkben. Ez ugyanolyan finom, rántás nélkül működő, mint két évtizede mindig, csak közben hatékonyabb, mint valaha. Elvégre ez egy 1,6 tonnás, végtelenül tágas limuzin, amit 215 lóerő cibál, és nem kell Gerhard Plattner farvizén evezni egy 5 liter környéki fogyasztáshoz. Nem fogok vele a kocsmában hencegni, de egy éjféli Budaörs-Pilisborosjenő átkelésnél 4,1 liter jött ki tankolás után, ami már inkább komikus, mint meghökkentő.

És a hatékonyság mellett marad a bégetés is, de mostanra olyan jól megy az autó, hogy sokkal kevésbé bántó. Ami szintén kellemes meglepetés, hogy elég sokáig tud már tisztán villanyról gyorsítani a Camry, sík úton, megfelelően töltött akkuval akár 60-65-ig is. Ez már egy kevésbé kellemetlen dugóban is elég ahhoz, hogy ne kelljen beindítani a benzinmotort, sokszor egész jó játék úgy sakkozni a lendülettel, és a töltéssel, hogy a lehető legtöbbet menjen villannyal a batár.

A Toyotánál persze odafigyelnek arra, hogy aki csak a mechanikában keresi a jóságot, ne kapjon Camry árban Lexus ES-t, a menetkomfort határozottan nem olyan finom, mint az ES-ben, és megesküdnék rá, hogy mintha a zajszigetelés is kevesebb lenne. Amíg csak hullámok vannak, a Camry szépen hajózik, de a repedésekkel és szintekkel nem tud mit kezdeni, bután mozogja ki, mintha a többnyire puha rugók alkalmanként váratlanul felkeményednének. Persze a modern futóműtechnika miatt sima úton már egy ekkora autóval is lehet egész hegyeseket kanyarodni, de nem hiszem, hogy van bármi, ami hátrébb van a Dolgok, amiket a Camry-vel csinálni akarok listán mint a száguldozás.

Viszont a beltér egyszerűen nem szép. Mintha történne valami a Toyotánál, kevésbé kusza, mint korábban, de azért egy Passattal összemérni elég igazságtalan lenne. A furcsa műanyagbetétet máig nem tudom hová tenni, a színe még csak-csak elmegy, de a furcsa recézés miatt bóvli benyomást kelt. Nem lehet rá azt mondani, hogy rossz anyagokból lenne, legalábbis láttam már rosszabakat prémium autóban, csak az összkép nem áll össze, és valahogy nem hat át olyan minőségérzet, ami például a mechanikából süt. Ami végképp érthetetlen, az az ülésfűtés kapcsolója, ami egy Ignisben akár még mint jópofa geg is elmenne, de itt egyszerűen csak tájidegen. Arra ellenben jó, hogy ha kő-papír-olló meccset tartunk az anyóson ülővel, számon tarthatjuk a felvillanó ledekkel, ki, hány kört nyert meg.

Az infotainment a másik dolog, amiben könnyen belefájdul az ember agya, és az csak a kisebbik probléma, hogy a műszerfal órája máshogy jár, mint a középkonzol kijelzőjének órája, 1-2 perc eltérés van köztük. A menü nem szép, messze nem intuitív, tulajdonképpen egy középkategóriás androidos telefont is jobb kezelni. Ellenben időnként ilyen remek feladványokat dob a gép: hátsó körforgalmi figyelmeztetés. Na? Ötletük sincs? Ez a keresztforgalom figyelő, ami egy kifejezetten hasznos extra, ha az ember nem belátható útra tolatna ki. A sokszor dühítő rendszerről hamarosan külön videóban emlékezünk meg, úgy sokkal szemléletesebb a probléma.

Van még HUD is, ami ellenben annyira halvány, hogy inkább zavar, mint hasznos, de a kedvenc idegesítő elektronikus eszközöm a Camry-ben a radar. Ha valakihez túl közel állunk csipog, hiszen azt hiszi, fal van előttünk, és ugyan van egy vissza gomb, ami a némítás ígéretével kecsegtet, de nem, csak az animáció tűnik el, a hang marad. Oké, senki sem mondta, hogy annyira közel kell állni a másikhoz, de az a baj, hogy ugyanez történik, ha valaki hátulról jön túl közel. Csak csipog, csak csipog, az ember meg inkább kiteszi P-be.

Hibái ellenére mégis őszintén tudok vágyni a Camryre, hiszen az autó a megtestesült gondtalanság maga. A hajtásláncról tudjuk, hogy golyóálló, és valahogy elhiszem, hogy nem kell a garancia lejártának másnapján valamilyen furcsa nyűggel a szervizbe trélerezni. Hiába nagy, kényelmes, ez egy Toyota, ráadásul egyenesen Japánból, és mentes olyan drága holmiktól, mint turbófeltöltő, kettős tömegű lendkerék, vagy méregdrága befecskendező rendszer. Ez az autó csak megy, amíg tart a benzin, sokban mernék rá fogadni, hogy 6-7 éves korára a használt piac egyik titkos tippje lesz. Mert oké, az előbbieket egy Prius is tudja most azonnal, csak ez tágas, kényelmes, és autószerű, meg van egy 500 literes csomagtere. Ha soha többé nem keresnék az autózásban élvezetet, csak mennem kéne sokat, kevés pénzért, ez lenne tökéletesnél eggyel jobb megoldás. Illetve ezzel a kijelentéssel megvárom a faceliftet, hátha kap egy rendes mutlimédiás rendszert.

Mert oké, ez a fullos, Executive VIP tesztautó 12,7 millióba kerül, ami sok pénz. A Volkswagen ennyi pénzért ad egy 2 literes, turbós benzines Passatot, ami egy másodperccel jobbat gyorsul 100-ig, 7,3-at a 8,3-mal szemben, viszont az legfeljebb tréleren húzva fogyaszt majd ennyit. Mazdából kapunk egy fullextrás 6-ost, 184 lóerős szívó benzinessel, ami tud nagyon keveset enni, bár nem megy úgy, mint a Camry. És ez csak a menés, és a fogyasztás, olyan szempontokról, mint beltér vagy multimédia, nem beszéltünk. A kérdés az, hogy takarékosság és az örökkévalóság ígérete mellett az ember túl tud-e lépni a beltér, vagy az infotainment Nem tetszik érzésén. Én azt hiszem, túl tudok.

  • 0 kilométeres Toyota Camry hirdetések a JóAutók kínálatában.