Amit csak akarsz, itt van benne
Menetpróba: Peugeot e-208, Mortefontaine, Év Autója-tesztelés – 2019.
Pár éve még az volt a nagy szó a Peugeot-nál, hogy van hibridje. Egy dízel... Be is fürödtek vele. Aztán láttuk a sűrített levegős Air Hybrid-rendszer mindenféle kezdeti prototípusát. Nem lett belőle semmi. Ráadásul a PSA kivételes súllyal a dízelmodellekre alapozta az eladásait, márpedig ez a szegmens óriási csapásokat kapott a közelmúltban. És lám, itt zúz tovább a cég, előbukkanva a robbantások füstjéből, a gyilkos hullámzásból, távolodva az üldözők elől, mint motorcsónakjával James Bond, alias Pierce Brosnan a kikötőben. Röpke nyakkendő-igazítás, nagyobb gázadás, csapatás még gyorsabban – íme az e-208.
Nehéz nem odalenni az új 208-as Peugeot-ért. Évtizedek óta nem volt ilyen csinos kisautó, utoljára talán épp a Peugeot, épp a 208-as elődjével, a 206-ossal találta ennyire fején a szöget. Úgy tűnik, a recept szerencsére változott – a 206-os ugyanis meglehetősen sok sebből vérző műszaki kreálmány volt, silány minőséggel, sok-sok balhéval a háta mögött. Talán a dízelei jók voltak, illetve az alap 1,1-es benzines is kiváló kis blokk volt, oszt annyi.
A 208-as azonban bűntudat nélkül vehető, szinte. Én ugyanis nehezen emésztem meg a dízelmotor nagyon nem odaillő brummogását – ezt a furgon-feelinget azt hittem, személyautóból már száműzte az iparág. De a benzinmotorok finomak, ügyesek, takarékosan és alig emittálnak bármit, a villany-208-as meg tényleg tömör gyönyör. Messze a legjobb 208-változat, holott a többi sincs lent a skálán.
Persze, kár pampognom, mert a vevők 80 százaléka meglátja ezt a kocsit és rohan a szalonba letenni a kezdő részletet, annyira vagány. A maradék 20 százalék még meggyőzésre váró fele aztán beül, felkattintja a gyújtást, megjelenik neki a háromdimenziós műszerfal, és vigyorogni kezd, mint gyerekkorában, amikor tíz cascós kártyanaptárért végre sikerült cserélnie egy vetkőzős golyóstollat a busa fejű Pistitől a kilencedikből.
Nem kétséges, a 208 nagyon jól keveri a parasztvakítós kártyákat, de szerencsére tesz mögé rendesen tartalmat is. Egy káprázatos biztonsági arzenál, a számomra istenien – de akadnak, akiknek kissé kevésbé – használható i-Cockpit műszerfalrendszer legújabb generációja, finoman illeszkedő panelek – az új 208 abszolút 2020-nak és az azt követő éveknek szól.
Oké, csomagtartója alig van, a hátsó üléseire is szinte lehetetlen beülnöm, mert hiába akkora a doboz, mint a második sorban jóval kényelmesebb Clióé, a 208-asban nagy mélyre kell tenni a vezetőülést, hogy jó helyen legyen kormány s műszerfal, ilyenkor pedig a mögöttünk ülőnek szétpasszírozzuk a lábfejét. Peugeot-szokás szerint a mindennapi használhatóságból szép nagy adag elvérzett a szépség oltárán.
De ez a villanyváltozat... Ez isteni jó. A 100 kW nem a világ, itt nyoma sincs annak a rémisztő mindentgyorselőrébenlátok-nak, mint mondjuk a Teslákban. Itt a villany a virágzó mezőkről, a bébifókákról, az unokáinkról szól, illetve fantasztikus zajkomfortról. Az e-208 ugyanis nagyon csendes, kiskocsiban ennyire zajtalan talán nincs is jelenleg más.
Menni pedig azért megy tisztességesen, mert ha nem is vészesen erős, azt azért senki ne feledje, hogy a villanyautóknál folyamatos a gyorsítás, nincsenek kihagyások a váltási pontokon, s mindig, azonnal ott van a lábunk alatt egy vékányi bevethető nyomaték (maximum 260 newtonméternyi, ami nem kevés), mindennemű késlekedés nélkül. Magáért beszél a gyorsulási adat: 8,1 másodperc százra. Ja, aki ügyes, 450 kilométeres hatótávot is ki tud hozni az 50 kWh-s akksikból, s az ügyetlenebbje (vadabbja) se tudja nagyon 270 kilométer alá vinni a rádiuszt, ha feltöltve indul útnak. Nem rossz ez se. Persze, a rugózás nem valami finom, az alapverziókban nincs háromdés műszerfal, ledes fényszóró és egyéb nyalánkságok. De a lehetőség ott van, sokan élni is fognak ezekkel.
Ezzel elértünk a hét Év Autója-döntősből álló kör utolsó tesztjéhez – a 208-ast pedig ugye, azért hagytam a végére, mert a Peugeot szorgalmas volt, ezért rögtön három villanyos modellt is elhozott a tesztelésre, tehát mindig hozzá lehetett férni. És hogy mi lesz a sorrend? Honnan tudjam?
Mire ez a teszt megjelenik pénteken, én talán már le is adom a csütörtökön, nagy Excel-írogatással, jegyzetolvasgatással, mások tesztjeivel, felszereltségi listák böngészésével meghozott szavazati listámat. Rajtam kívül ugyanazon a csütörtökön ötvenkilenc kollégám pontosan ugyanúgy fogja ceruzahegyezőnek használni a fogsorát, miközben a Koh-i-noor végét majszolgatja, mint én. Aztán a pénteken leadott voksok mint Alberto Sabbatini olasz kollégánk (reméljük, még nem vírusfertőzött) gépében landolnak, végigfut a számlálóprogram, és ő, de csakis ő már talán szombat este látja az eredményeket.
Mi, többiek az olvasókkal együtt viszont remélem, ugyanúgy izgulunk majd a genfi COTY-ceremónia lezajlása közben, hétfő délután három órától. Igen, már hivatalos, hogy elmarad az autószalon, nyilván én is tudom órák óta, de ennél még frissebb hír, hogy a három intézőbizottsági tag mégis odamegy Genfbe, s az autók előtt állva megtartja a ceremóniát, élő sugárzással az egész médiának. Elvégre az Év Autója-díj kihirdetését nem állíthatja meg holmi koronavírus...
