Suzuki Ignis 1,2 Hybrid - 2020.

2016-ban szerettem az új Ignisbe. Színek, formák, 70-es évek, autentikus japán keicar-univerzum. Meg persze kikezdhetetlen japán low-cost technológia. Távolról sem az Ignis a kedvenc Suzukim, mert ha új autót vennék, valószínűleg egy Swift lenne az, másoknak meg a Vitarát ajánlgatom, mert normális autónak nem nagyon tudok jobbat. De nézni az Ignist nézem a legszívesebben. Azon persze nem gondolkodtam, mi az Ignis lényege, mármint kategóriailag, hiszen ugyanaz a technika, mint a Swift, nagyjából ugyanakkorában.

Ezért állt el a szavam egy pillanatra, amikor Suzuki János a kategória-pozicionálást firtató kérdésemre habozás nélkül azt mondta, kis SUV. Ez?!  Hát végül is... ja. A régi Zsigulik, Moszkvicsok, Wartburgok, a mi 70-es évekbeli keicar-jaink is SUV-ok voltak a maguk módján, elvégre a Zsiguli is rögtön pár centis futómű emelést kért a Fiattól a szovjet gyár indítása előtt. Az Ignis valóban magasabb a Swiftnél, és nem csak a teteje (+11 centi), de a hasa is 6 centivel (Ignis 180 mm, Swift 120 mm), ami ilyen pici autónál nem is kevés.

Suv, ez, na, de tényleg: ha az autóvásárlók egy álló évtizede szinte kizárólag bakancsban hajlandók gondolkodni, hát megkapják babacipő méretben is. Az se mindegy, mekkora az Ignis részesedése a magyar piacon a Suzuki-palettán belül. Hiszik vagy sem, a Vitara és az S-Cross nagyjából felesben visznek 90%-ot, a maradék 10-en osztozik Swift és Ignis. Szóval az Ignis láthatatlan a magyar piacon. Már amennyiben évi 600 autó láthatatlan, mert ennyi a magyar kontingens, ami csont nélkül el is fogy, és igazából senki sem tudhatja, mennyire lenne igény.

A modellfrissítés majdnem száz százalékban a fejlesztett lágy hibrid rendszer beépítését jelenti, de a maradék töredékszázalék is érdekes: az Ignis hűtőrácsára is felkerült az S-Crosson indult, azóta a Vitarára is átkerült brutalista krómozás. Ugyanakkor meg kell adni, manapság az is érték, ha egy modellpaletta Ignistől Swiften át Vitarától S-Crossig könnyen azonosítható. Próbáld meg ugyanezt Audikkal.

Ezeknek a Swifteknek-Igniseknek amúgy szegmensük se nagyon van, mert A és B között vannak félúton. Lényegesen olcsóbb az Ignis, mint mondjuk a Yaris, ami 4,5 millió körül indul, de jóval nagyobb is; tengelytávban 13 centivel nagyobb, mint az Ignis, 11-gyel, mint a Swift. Én az embernek való kisautó  kategóriát használom magamban, mint munkanév, mert a Smart Forfour-ok, és VW Up-ok világát inkább poénnak tekintem. Ha már egyszer az autógyártók is. A Toyota az Aygót legalább rendesen megcsinálta, de az Ignisénél 11 centivel rövidebb tengelytávval, 3 milla körül.

A belseje most nincs rám olyan hatással, mint amikor először megláttam, mert akkor valósággal letaglózott, hogy az újkori Suzukik egyikében nem az ár a kizárólagos szempont, hanem a formatervezéssel is kísérleteztek. Közepesen bátran vették a belsejét életstílus-autóra: az eredeti bemutatón még bámultam, hogy hú, meg hát, micsoda narancssárga betétek, meg az utasülés előtt az a fehér műanyag, meg a váltó előtt, de most a narancssárga betétek kékítésével inkább visszaléptek. Én sokkal több színes műanyagot szórnék benne szét, míg olyan nem lenne, mint egy játszótéri homokozó a hirtelen jött jégeső után - a funkcionalitással nincs alapvető bajom, csak ha egyszer vidámra vesznek egy autót, a belsejében is legyen kicsit több felszabadult röhögés.

A faceliftre jutott még egy spórolós műszerfalváltás is - az előzőben még rendes kilométeróra volt, most már LCD az egész. Az infotainment-panel maradt, ami volt - szerintem ez a mai Suzukik legbénább részlete. Én valami vállaltabban, vidámabban olcsó megoldást támogatnék, ha már egyszer nyilván nem rakhatnak bele E Mercedes kijelzőt. Vagy legalább olyat, mint az új Jazzben, bár az is ma már hárommillióval drágább autó, és az autóipari kötségtervezés a legkeményebbek közül való. A tekerő az új érintős csúszó hangerővezérlő - kár, hogy ilyet az Ignis már csak a következő generációra kaphat.

Ugyanúgy elférni benne, mint a Swiftben, bár hátul talán kicsit kisebb a hely, ha egyszer rövidebb a tengelytáv. Ebből se látunk el egy Range Rover fölött, bár mondjuk alatta sem - ennyi emelés tényleg arra jó, hogy nyugodtabban közlekedjünk rossz minőségű utakon. Ezt a magasabb felszereltséget kapni tologatható, mármint egész nagy tartományban tologatható hátsó ülésekkel, igaz, ilyenkor az Ignis már csak négyszemélyes lehet. Ezt pedig a magyar nagyon nem szereti. Reklámajándékba adnék az ilyenekhez egy hátsó üléstámla tetejére tépőzárazható kamu harmadik fejtámlát, hogy legalább az illúzió meglegyen. A valódi harmadik ülés amúgy is csak illúzió egy ekkora autóban. 

A fejlesztés a mild hybrid (lágy hibrid?) (öntöltő? :DD) rendszeren történt; ugyanaz, ami a Swiftben már van, ugyanúgy termeli vissza a fékezési energiát, ugyanúgy nem ad plusz teljesítményt, csak mínusz fogyasztást, és ugyanúgy a vezető segge alatt van az akksija. Mert ez is egy jobbkormányos piacra tervezett, Japánban gyártott autó, mint a Swift. Ennek az akksiját szerencsére sokkal jobban beépítették, nem látjuk a sarukat, mint a Swiftben, ha koppra előretoljuk az ülést. 0,1 kWh a mankóakksi kapacitása, és ugyanúgy nem segít bele a gyorsításba, csak a fogyasztást csökkenti, kiváltva 3 ló és 50 Newtonméter munkáját, amíg a készlet tart.

Jó vezetni az Ingist, mert bár a 6 centis emelés keményebb rugókat igényel a felborulás elkerülése végett, ez legalább nem csattan fel a durvább kátyúkon, mint - az amúgy túl puha rugókkal szerelt - Swift. Sokkal jobbak a terepszögei, bár ezt a szót egy Ignis-szel kapcsolatban nehéz nevetés nélkül kimondani, de mivel AllGrip változat is van az Ignisből, végül is miért ne? Ha már fejben történő futóműtuning, én az Ignis feltételezetten keményebb rugóit Swift-hosszra vágva raknám a Swiftbe, mert az kissé túl puha, de úgy már célba vehető lenne a köridőjavítás a 90 lóerős kategóriában.

Ez a kis motor továbbra is a világ királya; lehet vele valós 5 literekkel közlekedni, de ha pörgeted, élményautózásra is alkalmas. Az se mellékes egy kifinomult fogyasztónak, hogy a négy henger lassan a Focus kategóriában is luxus kezd lenni. Illetve már az. Szeretem én a három hengert is, de valahogy tartós együttélésre jobb a több. Alacsony fordulaton halk, magasabb fordulaton egész szépen szól - valójában ez a karakter bőven elég lett volna nekem a Swift Sportba, csak a a turbó megölte, más hangot meg nem csináltak neki. Hát ez klasszikus kis hot hatch-hangon vonyít, és szép egyenletesen húz.

Az osztály legfontosabb hiányzója a 6 fokozatú váltó - nyilvánvaló, hogy kizárólag szarrágásból maradt benne az 5-ös. Lehet vele így is autópályázni, hadd küzdjön meg nyílt sisakos küzdelemben a szélzaj a motorral. Persze ha választani kell, hogy három henger hatos váltóval, vagy négy henger az ötössel, én is ezt választanám. De jobb lenne mindkettő. Vajon mennyibe kerül nagyker áron egy plusz váltófokozat? Hogy az Ignis és a Swift mennyibe van a gyártónak, sose fogjuk megtudni. 3,71 millió a kifutó Ignis, 3,69 millió az azonos Swift, az új Ignisnek 4,2 millió lett az ára, és a Swifté is valami ilyesmi lesz a facelift után. És most, hogy végre megtudtam, az Ignis nem retró kisautó, hanem mini SUV, még kínzóbb a kérdés: mi az istennyilának nem csinálták még meg a Jimny kasztniját erre a platformra? Nem akarnak pénzt keresni?